A szándék nemes, szó se róla, Weöres Sándor végre Szombathelyen is kapott egy emléktáblát, a látvány azonban...
A szándék nemes, szó se róla, Weöres Sándor 2003. szeptember 18-án végre Szombathelyen is kapott egy emléktáblát. Az apropó is adott, a Vas megyei Csöngén született költő, ha élne, most lenne 90 éves. Ráadásul van egy házunk, a Petőfi 33., amelyben az ifjonc Sanyi bácsi valamikor 1928-29 tájékán Pável Ágostonnál kosztos diákként tanyázott. Megérdemli a táblát, mert szeretjük, mert büszkék vagyunk rá. Ragoznánk még tovább, mert való igaz, gondoljuk, hisszük és valljuk: becsüljük meg azokat, akik egykoron és most is, hírünket, értékeinket gazdagították, hogy nagy szavakban törjek elő.
Kőbe vésett emlékezet - körbevakolva
Elfogadjuk, a Petőfi 33. tisztes polgári tömb: böhöm nagy, leszanálódott, beszürkült homlokzattal. Feltételezzük, macerás és felettébb drága művelet lett volna az illetékes táblaszentelőknek, hogy egy emlék-domborulat kedvéért, csak úgy, több tízmillióból megtisztítsák, és az egészet felújítsák. Ha történetesen az önkormányzat tenne ilyet, a mindenkori ellenzék (lásd Kvirinusz püspök esetét az emlékfallal) verné a traktust, minek a szűkös büdzséből, erre meg arra. Csakhogy így, bárki is adományozott és bármekkorát, bármily nemes célra, a végeredmény kicsinyes, és feletébb lehangoló.
Erre mondják: parasztvakítás...
Vajon kinek jutott eszébe ez a költségkímélő mutatvány?
Az újdonsült tábla körül ugyanis egy sávot hibátlanul felújítottak, vakolatjavítás, színezés, stb, azonban a ház többi része maradt a régi. Erre mondják: parasztvakítás... Hogy avatás közben jobban mutasson a kamerában a háttér? Más magyarázatot elképzelni sem tudok, hiszen sokkal őszintébb, esztétikailag helyénvalóbb lett volna, ha egyáltalán nem nyúlnak a homlokzathoz. Mert vannak régi lerottyant házak, azokon is lehet ugye szép új emléktábla. Kit zavar? Ha legalább nemcsak az erkély alját, a korlátot is kijavították volna... de így?
Jubileum, 90 éves lenne Sanyi bácsi. Élhetne még, elvileg, mint Faludy. Na jó, a hasonlat kicsit sántít, a magyar Orpheus kontra a magyar Villon. (Hogy szentségtörők maradjunk: azért Sanyi bácsiról nehéz lenne elképzelni, amint a bulvársajtóban meztelen felsőtesttel a Galagonyát az aktuális pletykalapnak kiárusítja.). Vajon mit szólna mindehhez? A táblán bizton elmosolyodna, mert amúgy kedves, meg minden...
Fotó: Unger Tamás
Gratulálunk, ma már 10 cikket elolvastál a Nyugaton!
Szeretsz képben lenni azzal, hogy mi történik a világban, mi pedig a Nyugatnál éppen azért dolgozunk, hogy segitsünk téged a tájékozódásban. Köszönjük, ha pénzzel is támogatod a működésünket, a mai médiaviszonyok között csak így tudjuk fenntartani ezt az ingyenes újságot.
