"Én az ügynökökkel vagyok"

A Művészetek Házában a Mátrix bináris bűvköréről folyt a diskurzus.

A Mátrix újbóli filmvászonra töltése kishíján fulladásos állapotokat indukált a "D" épület nagyelőadójában szerda este. Amint arra számítani lehetett, az ezt követő brainstorming már csak a mozizók elenyésző százalékát mozgósította, a székek száma azonban még így is feltűnő módon megegyezett az érdeklődőkével. A rendszer tehát stabilan működik.

Elhelyezkedünk arra a székre, amiről a Neo-látás megismerése után már tudjuk, hogy nem fényesre lakkozott bükkfából, hanem pislákolva lefelé csordogáló, gyanús zöld karakterekből áll. Meg hát amúgy is így rendelte a sors, hiszen semmi sem történik ok nélkül. Kömlődi pedig sok tudományos utalást is csatasorba állítva nekiiramodik a megfejtésnek: a Mátrix egy hi-tech köntösbe bújtatott ódivatú filozófia, némi buddhista szósszal leöntve, a második rész pedig szájbarágó eszközöket is bevet. Ilyetén módon pedig meglehetősen sok kívánnivalót hagy maga után.

A készítők mintha nagyot markoltak volna, de keveset fogtak: a látvány kimerül a hiperdinamikus akciójelenetekben, hiszen a programot magát vajmi kevés sikerrel lehet vizuálisan és precízen megjeleníteni úgy, hogy a gúvadtszemű chipsropogtató is kihámozza belőle a lényeget.

Kömlődi szerint ott is hibázik a ma már kultuszfilmek közé lépett Mátrix képi világa, hogy hiába játszódik elvileg 2200 környékén, leragadt a nyolcvanas évek romantikus science fiction talaján: túlnyomórészt lomhán zizegő űrjárműveket, csúnyácska monitorokat és combvastag kábeleket látunk. Még csak utalás sincs a már manapság is jól ismert biotechnológia vívmányaira, és a miniatürizáció fejlődését sem mutatják, pedig érdemes belegondolni, hogy egy emberöltő alatt eljutottunk a szobaméretű computerszörnyektől a zsebben hordozható palmtopig. A filmben viszont kétszáz évet nyomultunk előre az időben. Kronológikus képzavar.

A primkó programokat kézrátétellel saját kódjára átíró Smith kitüntetett figyelmet kap. "Helyesebb volna őt Smith ágens-nek nevezni, mint ahogyan a film készítői sem hiába választották az agent kifejezést" - mondja az esztéta.
A számítástechnika világában az ágens érzékeli a valóságot, képes megváltoztatni azt, miközben a különböző ágensek egymás közt interakciót tartanak fenn. Éppúgy, mint a film öltönyös harcművészei, az ügynökök.
És vajon miért is inoghat meg hitünk abban, hogy ők a rosszfiúk? Mert a Reloaded-ben a mindenki által könnyedén lefordítható tömegkulturális kód mintha összekuszálódott volna: az Orákulum felett a bizalommegvonás viharfelhői gyülekeznek, az ügynökök pedig afféle kapuőri funkciót töltenek be a bűnös rendszerben. Egyszerűen nem tudjuk, ki melyik oldalon áll.

A beszélgetés két moderátora szerint az ebben a tárgykörben folyó eszmefuttatásoknak inkább adhat lökést Kubrick Űrodösszeiája, mint a Wachovsky-fivérek sikerfilmjének második darabja: ez utóbbi egy hosszúra nyújtott videoklippnek inkább felfogható, mint egy saját történetét továbblendíteni képes, mélyen filozófikus műalkotásnak.
A harmadik rész (Matrix Revolutions) persze még előkaparhatja belőlünk a pozitív attitűdöt. Mindössze novemberig kell rá várnunk.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra