A szerda este, lehettünk, szervezőket és médiamunkásokat beleszámolva vagy tízen-tizenöten. A fesztivál már csúcsra járatódott, túl voltunk a magyarországi roma naiv festők kiállítás-megnyitóján és két Tony Gatlif-mozin. Az elején még feszengtünk, éreztük, kínos három embert a fővárosból lecitálni, öt kedvéért. Luxus. Egy ponton túl azonban a kínból előny születik, Orsós László Jakab filmesztéta, Jónás Tamás költő és Gauder Áron animációs filmrendező a szűk közegben hamar feloldódott, a diskurzus a szokottnál talán őszintébben, nyíltabban zajlott.
Bár Orsós László Jakab filmesztéta az elején közölte, neki romaságáról nincs mit mondania, az identitása magánügy, egy állapot. A beszélgetés későbbi fázisában, egy ponton túl már felnyílnak a sebek, mesélt édesapjáról, aki gyerekkorában Zalában még mezítlábasan élte át a romák szokott nyomorúságát. Ő már asszimilálódott, második-generációs, romaságához tizennyolc éves koráig köze nem volt, bőre sem volt sötét.
Jónás Tamás viszont még első generációs, megvallotta, a mai napig bizonytalan abban, jó volt-e kiszakadni. Ő szegénységben, mezítlábas romaként nőtt fel itt Szombathelyen. A többségi társadalom felfigyelt rá, kiemelte. Azóta sem tudja, hova tartozik, belül cigány maradt. Nem szeret tanulni, nevetett, és utálta az iskolát.
A fiatal költő szerint a többségi társadalomnak van egy felületes víziója, milyenek is a cigányok. Ő nem kedveli ezeket a sztereotípiákat. Itt vannak ezek a festmények - mutatott a falakra, hiába vannak egyébként remek cigány származású festők, a többségi társadalom a naivakra kíváncsi, ha valamit cigány alkot, az legyen is cigányos. Beszélgettünk tovább, kiderült, amit szociográfiákból is tudunk, roppant nehéz a megbélyegzettségből, az alárendeltségből és szegénységből kiemelkedni. Orsós László Jakab elmesélte, nemrégiben Amerikában találkozott egy emigráns magyar cigánylánnyal, aki bevallotta, azért szimpatikus számára Amerika, mert elbújhat benne, ha felül a buszra senki sem szorítja magához táskáját és nem húzódnak távolabb.
Nevéből is sejthető, a mozi a nyolcadik kerületben játszódik. Hősei roma, kínai, csóró magyar kissrácok, kurvák, maffiózók, bumburnyák rendőrök, tipikus gettó-karakterek. A mozi eredetileg mosószappan-operának készült, időközben aztán egészestés rajzfilm lett belőle. Ha jól megy, jövő tavasszal be is mutatják. Az első epizódokba belekukkanthattunk, a rajzolt világ izgalmas. Orsós László Jakab, aki többedmagával a film forgatókönyvének szerzője, a történetbe is beavatott. Amolyan South Parkos mese lesz, a Nyóckerben olajat találnak, a lakókat terroristáknak könyvelik el, jönnek az amcsik, a srácok meg védik a grundot. Közben lépten-nyomon felbukkan Bin Laden, aki egy pincében bujkál. A roma Rómeó és a főmaffiózó szöszke csemetéje között szerelem is szövődik...
Add ide a kanalat, hadd szúrom le magamat...
A háromnapos roma ankét a Fláre Beás koncertjével zárult. Jegyezzük meg, itt is hervasztóan kevesen, jó, ha húszan lézengtünk. A tizen-huszonéves roma srácok bájosak, és autentikusak voltak, nem volt előre kitervelt műsorrend, na mit játsszunk felkiáltásra született a sorrend. A devecseri legényektől hagyományos cigányzenét kaptunk, a szokott dallam- és ritmushangszerekkel: gitár, kannák, kanalak. Fújták, rögtönöztek, pörgettek mindent, ami éppen ott és akkor...
| A magyarországi roma naiv festők kiállítása a Művészetek Háza Szalonjában még október 2-ig, munkanapokon 10. 00 - 17. 00 óra között látható. (Belépő: 100 Ft) |
Fotó: Unger Tamás
