„Jesszusom, mit vegyek fel holnap?” – kattogott egész éjjel a fejemben. Ébredés után az előzőleg széttúrt szekrényemből gyorsan kikapkodtam a megálmodott szettet. Egyedi tervezésű mellény Vandától, meg egy színes naci. Jó lesz az. A „nincs egy göncöm se” féle stresszt gyorsan elfeledtette velem a reggeli kávé a csajokkal. Gyors puszi-puszi, mindenki a kocsiba be, indulunk is Bécsbe Fashion Weekezni. Két helyi tervezővel, Szigeti Vandával (Sposa), Polgár Diánával (Dyan) és egy lelkes divatrajongó barátnőjükkel mentünk az eseményre.
Bécs nem nevezhető divatfővárosnak, az itteni Fashion Week pedig nem is a Fashion Weekek atyaúristene, de azért nívós esemény. Jó magyarosan feltankolok az ingyenes újságokból meg prospektusokból, eszek minden pereces tálból és leplezem az arcomon a döbbenetet, hogy egy egyszerű, fehér, feliratos trikó 150 euró. Mert hát lássuk be, egy átlag magyar, az átlag fizetéséből nem igen engedhet meg magának egy negyvenötezres trikót. Különben is, jön az ősz, minek nekem trikó. Egy átlag osztrák viszont simán megteheti, hogy olykor-olykor megvesz magának egy elvont tervező által kivitelezett ruhadarabot, a fent említett összegért. Nincs mit csodálkozni egyébként, ez egy Fashion Week, itt felkapott tervezők nyüzsögnek, akik egyedi emberek, egyedi ötletekkel. Ezeket a prémium ötleteket és az egyedi stílust pedig meg kell fizetni, nincs mese.
Persze, mint a világ minden táján természetesen itt is vannak magyarok. Nem is kevés. Artista, Ille-Olla, Hey Mr, Aquanauta, Daria Kostenko, Andrea Mácsár, csak, hogy néhányat említsek. Az Artista elég menő, elegáns, de laza is, hordható, szerethető. Az Ille-Olla nekem kicsit nagymamás, a Hey Mr giga trendi és exkluzív. A cipőket Lukács László tervezi, aki innen Szombathelyről robbant bele a bécsi nagyvilágiságba. Jól nyomja a srác, kár, hogy csak férficipőket tervez. Az Andrea Mácsár ékszereket pedig inkább a Vasi skanzenbe vittem volna egy Szent Márton napi vásárra, mint Bécsre a Fashion Weekre. Kicsit kézműves szakkör beütése volt, de ez csak egy szubjektív vélemény, ne tessék megkövezni érte.
Kicsit leakadva a magyarokról elmondanám, hogy az én nagy kedvencem a német THE SHIT SHOP volt. Egyszerű, mocskos, beszól és pofátlanul eladja neked a THE SHIT feliratú cuccait, jó pénzért. A divatbemutatón rossz kislányos modellek, összefogott hajjal, térdzokniban, THE SHIT-ben. Istenem, hát nem imádnivaló? De az. Túl menőnek kell lenned, hogy hordani merd!
A divatbemutatók rendben vannak. Néhány unalmas kollekciót leszámítva nagyon változatos és érdekes ruhákat vonultatnak fel a tervezők. A Schirach+Rosenthal bemutatójának színes hajú, rózsaszín gépfegyveres, mellbimbó piercinges modelljei felkeltik az érdeklődésemet. A kifutón még smaciznak is, sminkjük pedig olyan volt, mint akiket összevertek. Ennél merészebb volt a MILK, ők felvonultattak egy szakállas nőt, Conchita Wurst-ot, aki egy ismert osztrák transzvesztita. Mellesleg Ausztriát képviseli majd jövőre az Eurovíziós dalfesztiválon. Jó reklám ez, le is csekkolom rögtök őket a neten.
AND_i feat. Nora Rieser bemutatóján nem számított a kinézet, transzvesztitától, kigyúrt aranyembertől, pálcikalábú, óriás afro-amerikaitól táthattuk el a szánkat. Testüket színes latexruha takarta, arcukat néhol furcsa szerkezetek, vagy szemüveg szerűségek tarkították. Itt senki sem volt átlagos. Emlékezetes bemutató volt ez így a napunk végére. Egyébként több kollekcióban is voltak szájra feszülő érthetetlen szadizós cuccok és álarcok. Úgy látszik itt Bécsben a 2014-es spring/summer kollekcióban a Szadomazo dominál majd!
A nap végén Szigeti Vandát kértem, hogy jellemezze néhány mondatban a benyomásait, szakmai szemmel:
"Egy szuper csajos nap, ahogy már az indulásnál érezhető-mindenki késik, tipikus. 4-en elindultunk Bécsbe, egy klassznak ígérkező Fashion Week szombati napjára. Délután 13 órától 22 óráig divatbemutatók, divat, design, zene, stílus... ...azaz maga a mennyország! Inspiráló volt a nap, teljesen más közeg, más emberek, mint a mindennapokban . Itt egybe koncentrálódott össze az ausztriai (magyar, szlovák) divattal foglalkozó és divat iránt érdeklődő közönség. Már az utcán, az eseményre érkező embereken látszott, ma mindenki átgondolta mit válasszon a szekrényéből egy ilyen napra. Rengeteg stílusos, vagány, néha kissé merész, szokatlan öltözékkel találkoztunk- amit én nagyon kedvelek, jó az ilyen környezet! Én azt gondolom, hogy mindenki legyen önmaga! A hétköznapokból ez sajnos hiányzik...
...A színpad, a fények, a kifutó, a hangtechnika, a projektoros vetítés mind-mind teljesen profi volt - legalábbis kívülről, nézőként. Most kivételesen nem hátul a színfalak mögött, a káoszban és a stresszben teltek az órák. Az elején szokatlan is volt, hogy nyugodtan "hátradőlve" nézhetem a bemutatókat. Örülök, hogy több magyar tervező is jelent volt az eseményen és bemutatták a kollekciójukat. Daria Kostenko tetszett talán a legjobban. Vele együtt jártunk még anno az iparművészeti egyetemre. A bemutatók közötti időben pedig a tervezők ruháit, cipőit, kalapjait lehetett közelebbről szemügyre venni, felpróbálni megvásárolni, egy design vásár keretén belül. Azt hiszem mindegyikünk kedvence a THE SHIT SHOP volt!"
