Szerelem első látásra

Sokszor mondják férfiak is, nők is egy hirtelenjében megvett autóra, ruhára, dísztárgyra, hogy első látásra beleszerettek.
Ezzel a mindannyiunk által elfogadott, túlzó kifejezéssel próbálják talán még önmaguk előtt is megindokolni, hogy mi késztette őket a hirtelen elhatározásra, arra, hogy a kiszemelt, és imádnivalónak titulált holmit megszerezzék. Ebben az esetben kockázat nélküli a "szerelem első látásra" megállapítás, hiszen a frissen beszerzett blúz, a vadiúj Alfa Rómeó részéről nem kell a visszautasítást számításba venni, nem kell a csalódás kínjait átélni. Használati tárgyaink nem ellenkeznek, nem szabadkoznak, nem táncolnak vissza az új kötelezettségek elől.

Nem úgy az új barát / barátnő, akinek oldalán bizony ezekkel a lehetőségekkel, a lelken ejtett sebekkel számolni kell - és fokozottan óvatosnak kell lenni annak érdekében, hogy se az érzelmeken, se az önbecsülésen ne essen csorba...

Szerelem első látásra nőknél:
Nők körében gyakrabban elhangzik a fenti kijelentés, talán a romantikára való nagyobb affinitás, talán a neveltetés miatt. Kamaszlányok, de ilyen szempontból örökifjú nők is sokszor elábrándoznak a nagy Ő-ről. Mit fog mondani, hogyan viselkedik, milyen szívdobogtató lesz a mosolya, milyen gavallér lesz, természetesen a tenyerén hordozgatja majd az ő királykisasszonyát. Képzeletben már meg is született a "nagy szerelem". Már csupán egy alanyt kell keresni, akire rá lehet zúdítani a szerelem vágyától túlcsorduló szív összes melegségét.

Egy szimpatikus férfival való találkozáskor akarva akaratlanul is felidéződik ez a vágyálom. A mozdulat, ahogy a rakoncátlan tincseket kisimítja a homlokából, ahogy néz, ahogy nevet, és az illata... A képzeletben rögzült, ismeretlenül is ismerős hanglejtés, gesztusok, flörtből ismert kedveskedések felkavarhatják és félrevezethetik még a 21. század, öntudatos, emancipált nőit is, akiknek legtöbbje, öntudatlanul bár, de még mindig a régi, jó hagyományhoz igyekszik igazódni: lehetőleg egyből kiválasztani a legjobbat, a legmegfelelőbbet.

A serdülőkorban idealizált kép miatt a nők gyakran elfelejtenek különbséget tenni két lényeges ige között: a "tetszik" és a "szeretem" között. Emiatt sűrűn érheti még a legmodernebb hölgyeket is csalódás, amelyet büszkén igyekeznek palástolni minden és mindenki előtt. Legbelül azonban élteti őket a remény: a következő lesz az IGAZI - és töretlenül hisznek abban, hogy a szívük majd megsúgja, ha közelükbe kerül a KIVÁLASZTOTT.

Szerelem első látásra férfiaknál:
Ha jól megfigyeljük, "nagy szerelmi történeteket" nemigen mesélnek a férfiak. Ők inkább a hódító szerepét vállalják magukra. Ha megismerkedéskor felkelti érdeklődésüket egy szimpatikus hölgy, megtesznek mindent annak érdekében, hogy a kiszemeltnek a kedvére tegyenek. Elválás után, baráti körben a hideg sört kortyolgatva, azonban nagyon óvatosan fogalmaznak: "Jó nő" És hiába állítja cukkolva a többi cimbora, hogy bizony ezért a nőért nagyon sok mindent megtenne az újdonsült hódító, nagyon nehezen ismerik be, hogy nem csupán ők hódítottak, hanem őket is meghódította egy mosoly, a szempillarebegtetés és nem utolsó sorban a hölgy idomai.

Nehéz is ezt beismerniük, hiszen legtöbbjükből első találkozáskor még igencsak kellemetlen érzést vált ki egy komoly és stabil kapcsolat gondolata. Úgy érzik, hogy ha eljátszadoznak a párkapcsolat gondolatával, már akkor is sokat veszítenek egyéniségükből, függetlenségükből.

Kényelmesebb, és szintén a neveltetésnek köszönhető az ő hozzáállásuk. Jobb megismerni a teljes repertoárt és utána kiválasztani a legmegfelelőbbet, mint elhamarkodottan kiválasztani egyet.

Ha pedig a későbbi találkozások pozitívabban alakulnak, mint ahogy számítottak rá, a férfiaknak idő kell, míg megszokják az új helyzetet. Ahogy a nők hajlamosak első percben a "szeretem" igére felcserélni a "tetszik" igét, úgy az ellenkező neműek- az idő távlatában is sokat hezitálnak a kérdésen: Most akkor tetszik? - vagy már szeretem?

Szerelem első látásra pároknál:
Nagyon ritka, de természetesen előfordulhat, hogy két ember egymást megpillantva ugyanazt gondolja: "Nekem teremtetett". Az pedig még ritkább, hogy a fentemlített bevillanás után mindketten azon kezdenek fáradozni, hogy valóban megismerjék a másikat- és minden egymással töltött óra után ismételten kipipálják magukban az első állítás igazságát.

Rengeteg odafigyelés, türelem, töretlen hit és energia kell ahhoz, hogy önmagukból, egymásból és a kapcsolatból is a legjobbat hozzuk ki. Természetesen, előfordulhat. Mindezzel azt bizonyítva, hogy a szárnyas, halálpontos nyíllövésű Ámor köztünk jár, jól céloz, a megfelelő embereket találja el és boronálja össze, apró szerelemmel átitatott nyilaival.

Ha pedig mindez összejön- és miért ne jöhetne össze, könnyen kitalálható a befejezés: boldogan élnek!