A légiutas-kísérők időnként komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy a repülés előtti "repbiztonsági monológjukat", amit mindenki un, egy kicsit szórakoztatóbbá tegyék. A következők valóban elhangzottak a fedélzeten.
- A szeretőnket ötvenféle módon hagyhatjuk el, viszont a repülőgép elhagyása csak négyféle módon lehetséges.
- Gondolunk rá, hogy legyen dohányzó részleg ezen a gépen; akinek muszáj rágyújtania, keresse meg a személyzet egy tagját, és mi majd kikísérjük a repülőgép szárnyára.
- A mosdókban tilos a dohányzás. Akit rajtacsípünk, hogy dohányzik a mosdóban, annak azonnal el kell hagynia a gépet.
- Ha a kabinban leesik a légnyomás, a fejük fölötti rekeszekből oxigénmaszkok ereszkednek le. Fejezzék be a sikoltozást, ragadják meg, és helyezzék a maszkot az arcukra. Ha kisgyerekkel utaznak, előbb saját maszkjukat rögzítsék, utána az övét. Ha két kisgyerekkel utaznak, döntsék el, melyiket szeretik jobban.
- Az üléspárnák fennmaradnak a vízen, tehát vízre történő kényszerleszállás esetén vegyék őket magukhoz a jókívánságainkkal együtt.
Leszálláskor:
- Mielőtt elhagyják a gépet, kérjük, vegyék magukhoz minden holmijukat. Amit itthagynak, azt igazságosan szétosztjuk a légiutas-kísérők között. Kérjük, hogy gyereket, feleséget ne felejtsenek itt!
- Aki utoljára száll ki a gépből, annak kell kitakarítania.
A pilóta közleményei:
- Örülünk, hogy nekünk vannak a legjobb légiutas-kíséroink... Sajnos azonban ezen a járaton egy sincs itt közülük.
- Emberek, most értük el az utazómagasságot, úgyhogy mindjárt kikapcsolom az "öveket becsatolni" jelzést. Szabadon mehetnek, ahova akarnak, de kérem, maradjanak a gép belsejében, amíg le nem szálltunk... odakint egy kicsit hideg van - mínusz 50 fok -, meg aztán, ha a szárnyon járkálnak, az befolyásolja a repülési pályát.
- Az érkező reptéren 25 fok van némi szakadozott felhőzettel, de megpróbálják összefércelni oket, mire odaérünk.
A Southwest Airlines járatán hangzott el egy nagyon kemény leszállást követően egy utaskíséro szájából: - Ez jó nagyot szólt, sejtem is, hogy mit gondolnak. De meg kell mondanom, hogy nem a légitársaság hibája volt, nem a pilóta hibája volt, nem is az utaskísérők hibája volt... ez a beton volt!
A texasi Amarillóba tartó egyik American Airlines járaton történt, egy nagyon szeles és dobálós napon. A végső egyenesben a kapitány keményen küzdött az elemekkel, majd úgy tette le a gépet, hogy szinte belereccsent. A légiutas kísérő közleménye: - Hölgyeim és uraim, üdvözöljük önöket Amarillóban. Kérjük, maradjanak ülve bekapcsolt övekkel, amíg a kapitány a kijárathoz gurítja azt, ami a gépünkből megmaradt!
Egy másik, korántsem perfekt leszállás után ezt hallhatták az utasok: - Kérjük, maradjanak a helyükön, amíg Kenguru kapitány a terminálhoz szökdel velünk!
A pilóta, ahogy ő mondta, keményen odaverte a hajót a betonhoz. A légitársaság szabályzata szerint az első tisztnek az ajtóhoz kell állnia, és mosolyogva ismételgetni a kiszálló utasoknak: "köszönjük, hogy társaságunkkal repült". Egy ilyen leszállás után - mesélte - kínos volt az utasok szemébe néznie, számított rá, hogy nem ússza meg kommentár nélkül. Már majdnem mindenki kiszállt, kivéve egy kis, öreg hölgyet bottal a kezében.
- Fiam, kérdezhetnék valamit? - így a néni. - Miért ne, asszonyom - felelte a pilóta már majdnem megkönnyebbülten. - Mi történt? Leszálltunk, vagy lelőttek minket?
- Hölgyeim és uraim - szólt a kapitány -, a járat késve indul. Ha óhajtják, kinyújtóztathatják a lábukat a váróteremben. Az utasok kiszálltak, csak Ray Charles maradt a fedélzeten. A kapitány tőle is megkérdezte, nem óhajt-e járni egyet. - Nem, köszönöm, de nagyon hálás lennék, ha a kutyámat kivinné egy rövid sétára - felelte ő. A kapitány udvariasan kivezette a kutyát. Azt mondják, órákba telt, mire az utasokat sikerült rávenni, hogy visszaszálljanak a gépbe, miután látták, hogy a kapitány napszemüvegben, vakvezető kutyával sétál...
A gép már jó hosszú ideje várt felszállási engedélyre, amikor a kapitány végre felvette a mikrofont, és így szólt: - Elnézést kérek a késlekedésért, de elromlott az a gépünk, amely a csomagjaikat szokta megnyomorgatni és a fülüket letépkedni, úgyhogy ezt most a földi személyzet kénytelen kézzel csinálni.
Vadászpilóta mesélte
A légierőnél az oktatóm eligazítást tartott a táblánál, épp azt magyarázta, mennyire nem fél tőle, hogy odaverem magam abban a 700 mérföld/órával száguldó jetben... én csak vigyorogtam büszkén, és élveztem, hogy mindenki engem néz. De aztán még hozzátette: - ... mert olyan messze lesz a repülogéptől, hogy ha felrobban, odáig nem repülnek el a szilánkok se...
A hajtómű tehetetlenségérol ez a legfrappánsabb magyarázat, amit hallottam: "Az olyan, mint mikor a pénztárcádat a hűtőszekrényben találod meg, és közben már arra sem emlékszel, mit csináltál a tejjel."
A reptéren a pultnál azt kérdezte tőlem a hölgy: - Tett-e valaki bármit az ön csomagjába anélkül, hogy tudna róla? - Ha anélkül tette bele, hogy tudnék róla, akkor honnan tudnám? - feleltem, mire ő mosolyogva rábólintott: - Éppen ezért kérdezzük...
Tehén-jam
A Reuter tette közzé, hogy Japán partjainál kimentették egy halászhajó legénységét, akik hajójuk roncsaiba kapaszkodtak, majd rögtön azután, hogy a hatóságok a baleset okait vizsgálva kihallgatták oket, börtönbe is kerültek, és pszichológust rendeltek ki hozzájuk. Mind azt vallották ugyanis, hogy a tiszta, kék égből lezuhant egy tehén, beszakította a fedélzetet, és perceken belül elsüllyesztette a hajójukat. Több hétig tartották oket lakat alatt, míg végül a Szovjet Légierő vonakodva beismerő "vallomást tett" a japán hatóságoknak: egyik teherszállító gépük személyzete ellopott egy tehenet egy szibériai reptérről, bekényszerítették az állatot a csomagtérbe, és gyorsan hazaindultak a zsákmánnyal. Nem voltak azonban felkészülve az élő áru szállítására, fogalmuk sem volt, mit tegyenek a rémült tehénnel, amely vadul randalírozott a gép gyomrában, és már-már életveszélybe sodorta oket. Csak úgy kerülhették el a katasztrófát, hogy kilökték a gépből a tenger felett, mintegy 30 ezer láb magasból...
Szeretem a repülést
Egy fickó egyik este bement a miami nemzetközi reptér melletti bárba. Leült és sört kért. A mixer odavitte a sörét, és érezte, hogy furcsa szag lengi körül. A vendégek kezdtek egyre messzebb húzódni tole. Amikor a következő sört is odavitte, a mixer orrát újra megcsapta az undorító szag. - Uram, ez a sör az utolsó - mondta neki. - Tudom, tudom, mindig ez van - felelte a fickó letörten. - Árulja már el, mitol van ilyen rémes szaga? - A férfi elmesélte a történetét: - A repülőtéren dolgozom, nekem kell a toalett-tartályokat kiürítenem leszállás után. Odaállok a szippantókocsival, rácsatlakoztatom a csövét a gépre. Sajnos, a tömítések néha eresztenek, ilyenkor rámfröccsen az anyag. És ami még rosszabb, elofordul, hogy az egész cső leesik, akkor szinte fürdöm a mocsokban. Hiába próbálom lemosni, egyszerűen nem lehet. Hiába veszek tiszta ruhát, a szag még napokig rajtam marad... A mixer egy poharat törölgetve hallgatta, majd így szólt: - Hát ez tényleg borzasztó. Miért nem keres másik munkát? A férfi hitetlenkedve emelte rá a tekintetét: - Micsoda?! Hagyjam ott a repülést?
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
