Ki ne emlékezne szívesen a sulidiscós lassúzásra, mikor a Westlife szólt a háttérben és alig vártuk, hogy a kiválasztott srác csak egy lopott szájrapuszit adjon? Vagy, hogy mennyire siettünk haza, hogy le ne maradjunk a Több mint testőrről a tévében, hogy utána napokig dúdolhassuk az I Will Always Love You-t, azt remélve, hogy talán egyszer értünk is eljön egy Kevin Costner?
Nos, ezek a számok alapos átdolgozáson estek át, mire a fülünkig eljutottak. Némelyik olyan régi, hogy talán még a szüleink sem éltek mikor ezeknek a zenéknek a kottáját már lejegyezték. Aztán készült belőlük egy ismert vagy kevésbé ismert szám, majd jött egy újító és pörgős popslágert faragott belőle. Mert sokszor elég öt szépfiú vagy egy új hangszerelés és tessék csak hallgatni: világsláger!
Seasons in the Sun
Aki valaha hallgatott Westlife-ot, ha másért nem azért, mert öt édes srác alkotta az együttest, ezt a számot tuti, hogy ismeri. Mi van akkor, ha azt mondom, hogy a szőke, csillogó szemű fiúk egy gúnyos hangú francia balladát énekelnek, amiben egy házasságtörő srác búcsúzik mindentől, ami kedves számára az életben? Egyébként a legelső feldolgozás 1963-as a The Kingston Trio—tól.
Aztán jött Terry Jacks, amivel sikerült egy lavinát elindítania: feldolgozta többek között a Nirvana, Karel Gott és Bobby Wright is. És íme, a legismertebb, a Westlife. Ma már mondjuk nem értem, hogy miért szerettem, talán a fiúk miatt?
Big Yellow Taxi
Joni Mitchell 1970-ben egy szál gitárra írt egy számot, amelyet az első Hawaii útja ihletett. Ez volt a Big Yellow Taxi, amit a zöld hegyek és a gyönyörű táj kontrasztja hozott létre egy vakító sárga taxival. Joni azt nyilatkozta, hogy szinte összetörte a szívét, ahogy a ebbe a környezetbe betört a technika.
A szőkeség után többen feldolgozták és számtalan mix is készült belőle, a legjobban sikerült azonban a 2002-es változat, Counting Crows és Vanessa Carlton hangszerelésében. Legalábbis nekem ez a kedvencem.
American Pie
Don McLean 1971-es dala már a maga idejében is óriási siker volt. Aztán jött a pop királynője és előkapta a kissé melankolikus majd kilenc perces nótát és olyan pörgős slágert varázsolt belőle, hogy ezt dúdolta boldog boldogtalan.
Külön érdekesség, hogy a boldogtalan nagyon is idevágó kifejezés. A
the day the music died
sor ugyanis egy tragikus repülőszerencsétlenségre utal amelyben két zenész, Buddy Holly Ritchie Valens és JP Richardson is életüket vesztették.I Will Always Love You
Ki gondolná, hogy a Több mint testőr rongyosra hallgatott betétdalát nem is Whitney Houstonnak írták? 1992-ben nemcsak a film durrant hatalmasat hanem a betétdal is egy csapásra világsláger lett. Talán ma is ez Whitney legismertebb dala. Ki is volt az eredeti előadó? Most kapaszkodjanak meg: Dolly Parton, aki a country világában már 1974-ben slágert csinált a melódiából!
How Deep is Your Love
A Take That 1996-ban kapta elő a nagy elődök, a Bee Gees ’77-es dalát és nem tévedtek, majdnem két évtized elteltével is ütött. Hiába, az érzelmes slágerek mindig betalálnak a női szívekbe, kortól függetlenül.
Amellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni, hogy a kilencvenes éveket miért emlegetjük a fiúbandák hőskoraként? Konkrétan sokkot kaptam mikor megláttam a Bee Gees szépfiúit, akik természetesen fiúbandásan is énekelték a számot.
