A Fortepan képei mindig is a közös emlékezet terepei voltak – most pedig a Savaria Mozi nagyvásznán keltek életre. Október 14-én a Fortepan Trip című estén a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium mozgókép- és animációkészítő szakos diákjai, valamint a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) hallgatói mutatták be rövidfilmjeiket. Ez az utazás azonban nem csak a múltba és vissza repített minket, az útvonal pedig a Szombathely – Budapest – Nagyvárad – Iowa retúr volt.
A Fortepan 2010-ben indult, ötezer, lomtalanításokon megmentett fényképpel. Azóta egy országos és határon túli archívummá nőtte ki magát, amelyet családok, fotósok, intézmények közösen építenek. Szabadon használható, mégis mélyen személyes képek ezek: pillanatfelvételek egykori hétköznapokról, amikből most mozgóképes történetek születtek, köszönhetően a két intézmény mozgóképekkel foglalkozó szakának.
A házigazdák, Vágvölgyi András és Nagy Róbert DLA (aki a PKE animációs képzésének oktatója is) vezették végig a közönséget ezen a képes időutazáson. Erre utalt korábban Horváth Soma, Szombathely alpolgármestere is a megnyitó beszédben, amikor megjegyezte, hogy „a Fortepan a velünk élő történelem”. És valóban: az este során a múlt nem poros díszletként, hanem eleven szereplőként tért vissza.
A több mint negyven kisfilmet vetítettek le három blokkban, és ezek mindegyike személyes és közös történeteket idézett meg: volt köztük divatfilm és családi album, szürreális álom és dokumentarista visszanézés, mulatozás és háborús trauma, dolce vita és elmúlás. A diákok érzékenyen nyúltak a képekhez, mintha a múltat nem újraéleszteni, hanem meghallgatni, esetenként továbbgondolni próbálnák.
A több mint 40 kisfilmmel 27 alkotó mutathatta meg magát a nagyvásznon: Ercse Zsuzsa, Jancsi Janó, Nyulas Miklós, Pintér Viktória, Kui Péter, Fazakas Orsolya, Juhos Júlia, Kenézi Emese, Kovács Dóra, Lokodi Eszter, Kosztándi Kincső, Májai-Varga Villő, Oros Krisztina, Princz Alexandra, Szabó Patrícia, Király Botond, Kisgyörgy Emese, Laczi Lóránd, Simpf Fridolina, György-Ajvász Bíborka, Moldován Otilia, Nagy Bálint, Palotás Petra, Pușcaș-Marossy Beáta, Suciu-Szigeti Roberta, Szövérfi Tamás és Váncsa Erika.
Bár mindannyian a Fortepan fotóiból indultak ki, a filmjeik azonban már saját látásmódjuk lenyomatai: egyszerre intimek és univerzálisak. Ezekben a kis világokban pedig tényleg megelevenedett a minden is. És emellett még a PKE YouTube csatornája is elindult, így most már mindkét szombathelyi kötődésű filmes műhely munkáit visszanézhetjük.
Két blokk között a Vizuális Világ Alapítvány munkatársai arról beszélgettek, hogyan lehet a Fortepan képeit oktatási környezetben kreatívan használni – hogyan lehet a múltat tanítani anélkül, hogy bezárnánk tankönyvbe. A program végén pedig Fabos Bettina, az University of Northern Iowa magyar származású médiaoktatója jelentkezett be videóüzenetben, aki személyes indíttatásból hozta létre a Fortepan US gyűjteményt, hogy az amerikai közösség is hozzáadhassa a maga fotográfiáit és történeteit egy magyarhoz hasonló nyílt archívumhoz.
És azóta létrejött az Opan is, amely egy nemzetközi szervezet és a Fortepanhoz hasonló, szabadon felhasználható fotógyűjteményeket fogja össze, illetve segít újabb oldalakat létrehozni, hogy a lehető legtöbb országban jöhessen létre kereshető és katalogizált, szabadon hozzáférhető fotógyűjtemény.
A Fortepan Trip így nemcsak filmvetítés volt, hanem közös időutazás: Szombathelytől Nagyváradon át egészen Iowáig. Ahol a múlt már nem fekete-fehér, hanem mozgásba lendül – és ahol a képek még mindig rólunk szólnak, és nekünk mesélnek letűnt korokról, s talán sosem volt dolgokról.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
