A művészetnek mindenhol van helye. Egyre kevesebb városunkban, - sok más mellett - az olyan tér, amely lehetőséget biztosít művészeknek a bemutatkozásra. Ezért is nagyon fontos, hogy a Vas Vármegyei SZC Puskás Tivadar Szakképző Iskola, szombathelyiként a Puskásként, vagy 405-ösként ismert, már 1999 óta a szívügyének tekinti a művészetek közelebb hozását diákjai, és persze a nagyközönség számára is.
Az egykori igazgató Németh István, és Vörös Ferenc festőművész - aki bejáratos volt az iskolába, majd tanított is itt - ötlete alapján született meg a Puskás Galéria.
A 2007-2008-as tanévtől Bodó Judit, az iskola tanára viseli szívén a galéria sorsát és szervezi a kiállításokat.
"Az a fajta interakció, ami létrejön művész és zenész között, az diákokat is arra ösztönzi, hogy van egy másik képi, vizuális világ, nem csak az amit a moziban vagy a tv-ben látnak."
-mondta. Évente 4-5 kiállítás tekinthető meg a galériában. Fontosnak tartja, hogy a megnyitókon a zene is megjelenjen. Kialakult, jó kapcsolatot ápolnak a Művészeti Szakgimnáziummal, a zeneszakos diákok rendszeres résztvevői a Puskás Galéria kiállítás megnyitóinak.
"A megnyitók alkalmával a diákok a művészekkel is tudnak kapcsolódni, beszélgetni, amely nagyon ösztönző is tud lenni. Volt már példa olyanra is, hogy ennek hatására merték diákok felvállalni művészi vénájukat. Több generációs kiállító térről van szó, ahol találkozik múlt, jelen, jövő, profi és amatőr."
- Bodó Judit. Kilépés a falak közülMúlt pénteken Pécz-Giczi Nikolett kiállítása nyílt meg a Puskás Galériában. A fiatal festőművész 2012-ben állított ki utoljára. A nagy szünet után, március 3-ig láthatóak festményei itt. Az egészen hosszúra nyúlt szünet után rendhagyóan, kétszer is megnyitották a kiállítást. A délelőtti megnyitón az iskola diákjainak egy része és tanárok vettek részt, míg délután a szélesebb közönséget várták a megnyitóra.
Fejes Viola Aranka művészettörténész nyitotta meg a kiállítás, aki méltatta a művész technikai tudását, kiemelte, hogy a portréfestményeken jól érzékelhető a megfestett személy jelenléte és a művész belső pillanatainak megjelenítése a vásznon.
A festőművész kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy a Művészeti Gimnáziumban "textiles" volt, mivel akkor még, amikor ő ott tanult nem volt még festészet szak. Az első két kiállítása is inkább a grafikákról és a textilekről szólt. Akkor még az önbizalomhiány "irányította" a művészetét, hiába is szeretett volna festeni, nem volt meg a bátorsága belevágni.
"Már több, mint egy évtizede festek, de nem éreztem úgy, hogy elég jók lennének a művek egy kiállításhoz. Az inspirációt elsősorban a természet, illetve az emberi arcokban rejlő történetek nyújtják."
- mondta Nikolett.Keresi a kihívásokat, a virágokban rejlő könnyedséget nehéz megfesteni, mégis az egyik kedvenc témája. Autodidakta módon fejleszti tudását, nem keresett soha mentort vagy tanárt, hogy megtanulja, hogyan kell egy követ megfesteni, mert attól félt, akkor már ő is csak úgy tudja majd megfesteni.
A belső hullámzás, mely a falak közül kilépve elkap
Ahogy egy nyugodt tó vízének apró fodrozódásai csapnak apró hullámokat, úgy kezdenek el a képek hatni. A valósághű ábrázolások, először zavart keltenek bennünk: mit is látunk? Fotók, ezek vagy festmények. Aztán, ahogy az apró hullám partot ér, úgy tisztul le bennünk a látvány: ez élet. Megfestve, mégis teli élettel. A tó tükröződése, a fák között átosonó fény, mely új életet ad. Mind részei a mindennapjainak és a művész által most valahogy észre vesszük, pedig lehet, máskor elmennénk mellette.
Látjuk a fáradt bogár boldogságát, ahogy a természet egyik csodáján egy virágon pihen. Mert mi más egy szép, színes virág, ha nem az egyik legnagyobb ajándék, amit a Földtől kaphatunk millió változatban. Történeteket kapunk, készen mégis instant módon. Pécz-Giczi Nikolett, a tökéletes alapot ad arra, hogy a bennünk hullámzó tó vize kedve szerint érjen partot.
