A szombathelyi múzeumfalu kiállításába 
Szerelem éjjele a Vasi Skanzenben - Kezdődnek a Múzeumok éjszakái Szombathelyen 2015. June 19. 14:47 lestünk be, mert kíváncsiak voltunk, hogyan ajándékoztak egymásnak a szerelmesek annak idején, amikor még nem volt a Facebookon virágocska, szívecske, talpat nyaldosó kiskutya, szóval kicsit bonyolultabb volt kifejezni a – finoman szólva – intim vágyakat. Tárgyszerűen: a szexuális késztetést.
A szívtől a buktáig
Dr. Illés Péter etnográfus, főmúzeológus elsőként a szívet mutatja. A mézeskalácsot, amit a legények ajándékoztak a kiszemelt leányzónak a vásárban. Ami akkor még egy ismerkedési alkalom is volt, nem csak shoping. A múzeum néprajzi gyűjteményében persze nincs eredeti 19. századi mézeskalács szív – ilyesmit hamar megesznek a molyok –, viszont a sütőformát és egy hajdani szombathelyi mézeskalácsos, Varga János fotóját megnézhetjük.
De mit adtak a lányok a szívért cserébe? Háát…, ha kedvükre való legénytől kapták, akkor nem ritkán természetben viszonozták az ajándékot. Ha szülők, nagynénik, tesók, nem voltak elég ügyesek, és nem tudták kontrollálni a folyamatokat, meg a fiatalok se magukat, akkor bizony megesett... A leányzó, a fiú megpattant. Erről szól egy dal, amit majd a kiállításon elolvashatunk. Tanulságos vásárosmiskei gyűjtés.
Ha túró, akkor bukta
Na, de haladjunk a szerencsésebb végkifejlet felé. A magányos szívek klubját elhagyva rendületlenül masírozunk a házasság irányába. A következő fázis az udvarlás. A lányos házban fogadják a fiút, aki kifejezi szándékát, hogy kerülgetné a lányt tartósabban. Ha minőségi étkekkel – sült, főtt húsokkal, sonkával, rántottával, sütikkel – fogadják, akkor oké, mehet a lamúr. Ha túlérett túróval, akkor bukta. (Mennyivel szebb volt ez, mint letiltani a fészbúkról, vagy nem válaszolni az sms-re.)
Ha haladt a dolog tovább, akkor jött a kézfogó, jegyesség. De nem ám úgy, csokor, gyűrű, apuka, anyuka, térden állva satöbbi. Praktikus népek laktak akkoriban errefelé: vitték már a násznagyot, tanúnak. Na, nem a szerencsés megismerkedést tanúsította, hanem a móringolást. A móringolás egy bonyolult művelet volt, amit ma házassági szerződésre lehetne fordítani. Ekkor állapodtak meg abban, hogy például mit kap az asszony, ha férje úgy halálozna el, hogy nem hagy utódot. És fordítva. Ekkor már kiléptek a nyilvánosság elé, rozmaring a kalap mellé vagy a lány adta selyem, vagy selyemhímzésű jegykendő az övre, zsebbe. A lányok – a gyűrű előtti korszakban - aranypénzt kaptak, diszkréten almába rejtve. De a lényeg, a fiú pénzt ad. (Akkor is tudták már, mitől döglik a légy.)
Mángorló a szívek kulcsa
Ami ez után jön, az a házasság. Egy szép zöld kötény, amit a menyegzőn viselt egy asszony, Pankaszon. Az eredeti a sírba ment a boldog nővel, hasonlót látunk a kiállításon. És spanyolozott borotvatokot, amelyet fiúk karcoltak, színeztek, nőkkel, párokkal díszítve, a férfipajtásoknak ajándékul. (A vetkőzős toll csak később jött divatba, az majd egy másik kiállítás lesz, talán.)
Ami számomra nagyon elgondolkodtató volt, az a tömérdek, szebbnél szebb mángorló. A mángorlók gyönyörűek, de bennem az motoszkált: miért ad egy férfi mángorlót ajándékba? Hogy mi járhatott a fejében, amikor spanyolozott mángolót adott a szívének kedves nőnek? Vajon mi köze van egy szívbéli kapcsolatnak a mángorlóhoz… ?
Ha rájövök, megírom. Addig is szép szívecske-, jegykendő-, tükör- és tulipánosláda-nézegetést Szent Ivánkor, a szívüknek kedvessel. Vagy ha egyedül, akkor úgy is, hátha épp ott találnak rá!
Nem franciázás, spanyolozás
A múzeumfaluban szombat éjszaka mindenki átélheti Szerelem éjjele a Vasi Skanzenben - Kezdődnek a Múzeumok éjszakái Szombathelyen 2015. June 19. 14:47 , végigjátszhatja azokat a hagyományokat, amelyek a szerelemhez kötődnek régről. A kiállítást, amelyet a Savaria Múzeum néprajzi gyűjteményéből válogattak – a 19. század közepétől - , azokat a tárgyakat mutatja meg, amelyek ajándékozása végigkísérik a párválasztást. Bár a kiállítás láttán romantikus érzelmek támadhatnak bennünk, dr. Illés Péter megjegyzi, annak idején a falusi, mezővárosi kultúrában a házasság nem feltétlenül érzelmi alapon köttetett. Anyagi, egzisztenciális kérdés volt, hogy ki kit választ, és ebbe a szülőknek is volt beleszólásuk. Suba subához, guba gubához. A tárgyak a szerelmi beteljesülés reményét sejtetik, de egyáltalán nem biztos, hogy azzal kötött az ember házasságot, akivel ezt remélte. Már a beteljesülést.
A skanzenba látogatók vágya, hogy ritka kincseket láthassanak a múzeum anyagából, biztosan beteljesül. Csodás, spanyolozott technikával készült darabok kerülnek a látókörbe. Sőt, ha valakinek kedve támadna ilyet készíteni párjának vagy kiszemelt áldozatának, ki is próbálhatja. Hogy mi az a spanyolozás? Megtudják, ha kipróbálják.
