Nem lehet csak úgy elmenni a tény mellett, hogy a fél országot foglalkoztató, tragikus pécsi gyilkosság egyik főszereplője a tettes és az áldozat mellett a Facebook volt. Előtte, és utána is. Mark Zuckerberg pénzcsináló gépezetét itthon is elképesztő intenzitással használják az emberek, a drámai események pedig természetükből adódóan csak fokozzák ezt, hirtelen mindenki be akar szállni, segíteni, pálcát törni, vagy csak véleményt mondani. Mindez azonban nem feltétlenül jelent pozitív hozadékot egy ilyen fajsúlyos bűnügynek. Már csak azért sem, mert bűnügyeket nem közösségi oldalakon szoktak megoldani.
A sötét fellegek már azon az (időközben megszüntetett) oldalon lemérhető volt, amit a mosolygós pécsi pszichológuslány keresésére hoztak létre az eggyel ezelőtti hétvégén. Tény, hogy a család és az ismerősök egy roppant erős kampánnyal kezdtek utánajárni Kata hollétének, ami végre nem viselte magán a hasonló kampányok amatőr gyermekbetegségeit, vagyis konkrét adatokat, helyet, időpontokat olvashattunk benne, ahogy annak lennie kell. A kampány közel húszezer csatlakozót hozott az oldalnak, és ennek a számnak több tíz-, akár százszorosa is lehetett az, amennyien végül láthatták Kata fejre tolt napszemüveges arcképét.
Mondhatjuk nyugodtan: a magyar Facebookozók többsége a megosztások nyomán valószínűleg értesült az eltűnésről, ez pedig hamar elérte a híradók és online lapok ingerküszöbét is - Katáé lett akaratán kívül hirtelen a legismertebb arc Magyarországon.
Elszabadult pokol
Amikor azonban kiderült, hogy Pécsnek egy nem túl biztató részén lakott Kata (ahogy egyik barátnője fogalmazott egy Facebookos kommentben, nem mindenki engedheti meg magának, hogy jobb környéken vegyen lakást), szinte borítékolható volt, hogy először a bújtatott, majd a nagyon is egyértelmű cigányozás felüti a fejét - aztán amikor kiderült a gyilkosság ténye, majd felkerült a feltételezett gyilkos profiloldala is ( szintén törölve már), elszabadult a pokol.
Bándy Kata helyett a figyelem Péntek Lászlóra terelődött: csak ezzel a névvel ebben a pillanatban három, kifejezetten gyűlöletkeltő csoportot találtunk, a tagokkal is rendelkező, halálbüntetést támogató csoportok száma pedig hétre ugrott. A szellemi teljesítmény síkján általában nem túl jól teljesítő szélsőjobbos internetezők magas labdára találtak, amire gyorsan le is csaptak, majd követték őket sokan - így használva fel saját céljaikra egy szerencsétlen lány emlékét.
De másképpen is árthattak az ügynek a Facebookos kirohanások: egy nyomozás során nem véletlenül tartanak vissza információkat a nyomozóhatóságok, hiszen nem akarják, hogy az elkövető tudomást szerezzen arról, hogy már forró nyomon járnak - P. Lászlót most még időben elfogták, de ki tudja, mi történik, ha egy olyan pillanatban ugrik fel a (csöves életformájával ugyan nehezen összeegyeztethető) internetre, amikor éppen több helyen is megjelenik, hogy sokan őt valószínűsítik tettesként. Talán már nyúlcipőt húzva árkon-bokron át menekült volna messzire.
Érdemes látni: a Facebookban rejlő lehetőségek vékony jégen táncolnak - ami egyik pillanatban nagy előnynek tűnik, az hamar terhes hátránnyá válhat. Nem véletlenül írták itt Kata keresői:
Kérjük segíts nekünk most abban, hogy a család megnyugvást találjon, posztolj kevesebbet (vagy semennyit) az ügyről, és hagyd, hogy zavartalanul teljen a gyász.
Talán érdemes lehet megfogadni.
