Kinek ne égett volna még bele a retinájába a Csónakázótó melletti dombon ágaskodó, stilizált betonlobogó? Hivatalos szánkózó- és félrevonulóhely, autóklubok tagjai éppúgy találkoznak itt, mint turbékoló párok, vagy kisebb haveri társaságok megtekerni valamelyik álmos nyári délutánon a trükkös cigit. Hozzátartozik Szombathelyhez, látványos igazodási pont, még akkor is, ha egy azóta felszámolt politikai berendezkedés is húzta fel ide. Annyira erős jelkép, hogy egy ideig még a város címerében is bérelt helye volt. De nem kevésbé erős hatású a Képtár Mátis Lajos által tervezett épülete sem, amely szintén brutalista jegyeket mutat.
A szürkeségbe csomagolt irdatlan tömegek használata azonban korántsem ritka. Igaz, hogy az emlékműben nem laknak, de az emberek által is birtokba vett épületek esetében van egy olyan, az ötvenes években rügybe pattant irány, amit nagyon sokan - épp a fentiek miatt - ismeretlen ismerősként köszönthetünk.
Mintha erődök lennének
A brutalizmus gyakorlatilag a célszerűséget szent grálként kezelő, kecses-geometrikus modernista építészetnek kolosszális betonblokkokkal felhizlalt, katonás gyermeke. Az '50-es évektől vált népszerűvé, és nem csak a szovjet alárendeltség országaiban. Az irányzat kiindulópontja a funkció előtérbe helyezése és a költségcsökkentés voltak, ám az ilyen építmények letaglózó, nyers kinézetére később jó pár kormány is rákattant, hiszen ezekkel aztán tisztességesen lehetett reprezentálni. Az erőt.
A bájuk mégis abban rejlik, mint megannyi dolognak, ami a szép és a csúnya határán billeg: szeretve lehet furcsán nézni rájuk. Talán azért is, mert egy olyan jövőképet festenek elénk, ami szerencsére nem valósult meg. Nézzünk példákat!
Még szép, hogy Goldfinger Ernővel kezdjük
Ha már egyszer a földink. Goldfinger a harmincas években költözött Angliába, hogy aztán ott váljon a modernista építészet egyik fő alakjává, és hozza létre később a Balfron és Trellick lakótornyokat Londonban, amelyek máig a brutalizmus kiemelkedő példái. A marcona külső jegyek ellenére ezek annyira dizájnikonokká váltak, hogy dúsgazdagnak kell lenni ahhoz, hogy itt valaki lakást vásárolhasson. Ebben a fórumban valaki például azt írja, hogy egy három hálószobás kéróért a Trellick Towerben 160 millió forintot kéne kicsengetnie.
Érdekesség: akkoriban egyébként a szigetországban úgy hirdették az ilyen típusú lakóépületeket, mint modern urbánus otthonok. Volt ehhez egy koncepció is, a streets in the sky, vagyis "utcák az égben", azaz hosszú folyosók a házakon belül, ahol a gyerekek biztonságban játszhattak volna, a forgalomtól elzárva. Ezek a folyosók azonban előbb keltettek szorongást a megjelenésükkel, nem is nagyon váltak azzá, amiknek kitalálták őket.
Az egyik legkorábbi brutalista építmény
A svájci Le Corbusier műve 1953-ból. Az indiai törvényhozásnak építették Chandigarh városában, azzal a misszióval, hogy olyasmire van szükség, amit nem korlátoznak a múlt tradíciói, ellenben a nemzet jövőbe vetett hitét fejezi ki. Nem is nehéz elképzelni, mennyire újszerűnek számított ez akkoriban.
Sci-fi díszlet is lehetne belőle
A torontói Robarts Library, ahogy a neve is mutatja, egy könyvtár. Amit nem mutat a neve, az az, hogy 1968-ban kezdték építeni, 1973-ban fejezték be, és Észak-Amerika egyik szignifikáns példája a brutalista építészetre, azon belül is azokra a konstrukciókra, amik mellett akár fantasztikus filmeket is lehetett volna forgatni. Egy elképzelni is szörnyű párhuzamos valóságban, ahol szcientológusok irányítják a világot, ez az épület lehetne a helyi vezetők bástyája. Milyen jó is, hogy nem így alakult.
Betonlegó New Yorkban
Paul Rudolph 1963-as elgondolása az Orange County Government Center, amelyet készülése alatt többen borzalomnak neveztek, Edward Diana helyi döntéshozó pedig az elmúlt években többször is nekiveselkedett, hogy lebontsák. Több építész azonban tiltakozott, mondván, fontos történelmi értékről van szó. Fontos vagy sem, az biztos, hogy megakad rajta a szem:
A világ legrondábbjának kiáltották ki
Boston város önkormányzatának főhadiszállását 2008-ban, egy utazási iroda szavazásán, és ez a jelző a helyi újságíróknak hála gyorsan el is terjedt. Vad viták tárgyává is vált ez, mi állásfoglalás helyett inkább képekkel járulnánk hozzá mindenki véleményéhez, legyen az bármilyen előjelű:
A Fülöp-szigetek sem maradnak ki a jóból
Csak, hogy szemléltessük, hogy a brutalizmus nem a szocialista utópia szülöttje, íme egy brutalista alkotás egészen messziről, a világ túlsó feléről, Metro Manilából:
Belgrádból is jelentjük
115 méteres magasságával Kelet-Európa harmadik legmagasabb tornya a Genex nevű, Szerbia fővárosából, amit Western City Gate-ként, azaz nyugati városkapuként is emlegetnek, és 1977 óta áll a helyén. A harmincöt emeletes betonfelhőkarcoló két részből áll, melyeket azonban összekötöttek egy elemmel, és még egy körbeforgó étterem is helyet kapott a tetején.
Kétségtelen: a brutalizmus magában hordoz egy olyasfajta komor idegenszerűséget és temérdek emlékeztetőt a totalitárius politikai berendezkedésekre, ami miatt már eleve halálra volt ítélve - nagyjából a nyolcvanas években ki is múlt az irányzat, hogy átadja helyét a high-tech építészetnek és a dekonstruktivizmusnak. Ám aki még további izgalmas példákat szeretne látni, az lapozza fel a fuckyeahbrutalism nevű mikroblogot, ott bőven talál muníciót.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
