Lassan tizenöt éve bohócdoktorkodik már Vass Szilárd, ahogy viccesen megjegyzi, talán régebb óta űzi ezt a mesterséget, mint a színészkedést. Márciustól Szombathelyen, az itteni kórházban is megkezdi a rendelést, addig új csapatot szervez, mert a bohócdoktorokból egy sohasem elég:)
Vass Szilárd a közelmúltig a Piros Orr Alapítványnál vizitelt, rendszeresen Győrig és Budapestig ment, hogy mosolyt csaljon a beteg gyerekek arcára, de, meséli, több időt emésztett fel számára az utazás, mint amennyit ténylegesen a kórházban tölthetett:
- Azt vettem magamon észre, hogy hiába kevés az időm, rabja lettem, rájöttem arra, nem akarok és nem is tudok tőle szabadulni. Mert a bohócdoktori feladat nem csak arról szól, hogy segítünk a gyógyulásban, vagy, hogy szórakoztassuk a gyereket, ennél sokkal összetettebb ez a munka. Csak szenvedélyből és teljes odaadással lehet csinálni, másként nem is megy. Rengeteget lehet belőle szakmailag is profitálni, kimondhatatlan, mennyi szeretetet lehet bezsebelni egy-egy vizit alatt a gyerekektől és a szülőktől egyaránt.
Az, hogy Szombathelyen is beindulhat a Dr. Bohóc Mosolyszolgálat, a helyi evangélikus lelkész, Gregersen-Labossa György érdeme, aki több éve rágta már Szilárd fülét. Először a Piros Orral szerettek volna együttműködni, de nehézségekbe ütközött az egyeztetés, végül az Evangélikus Egyházközség Szeretetszolgálatáért Alapítvány magára vállalta a vizitek elindítását.
A szombathelyi csapat most formálódik
Jelenleg 8-an tanulják a bohócmesterséget, többen köztük színészek vagy bábszínészek, ugyanis nagy előny a szakmai, előadóművészi tapasztalat. A feladat komplex tudást igényel, a színészkedés mellett kicsit tudni kell zenélni, hangszeren játszani, zsonglőrködni, bűvésztrükkökkel szórakoztatni.
A bohócdoktorkodás nem is olyan régi műfaj
Az érdem egy amerikai artistáé, Michael Christensené, ő találta ki és hozta létre a legendás Big Apple Circust, valamint ikonikus karakterét, Mr. Stubsot (azaz Borostát). Az ötlet akkor jutott eszébe, amikor beteg testvérét látogatta meg a kórházban, és hirtelen ötlettől vezérelve beöltözött bohócnak. Látta, milyen hihetetlenül jól működik ez a figura, hatalmas sikere lett. Az első kórházi „Bohócterápia részleget” 1986-ban, New Yorkban ő alapította. Azóta Európa számos országában jöttek létre hasonló alapítványok, így Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában, Spanyolországban, Németországban és Svédországban is. Christensen egyébként ma is New Yorkban dolgozik.
Szilárd a „bohócdoktorok atyjától” is tanult, a kilencvenes évek közepén dolgoztak is együtt, akkoriban alakult a Piros Orr Alapítvány Budapesten.
A másik legendás bohócdoktor Patch Adams, egy létező orvos, aki akkor lett világhíres, amikor munkásságáról Robin Williams főszereplésével filmet forgattak. Ő volt az első, aki orvos létére beöltözött bohócnak, és a hematológiai osztályon a beteg gyerekeket gyógyította. Rájött arra, hogy nem csak a testet, de a lelket is gyógyító pozícióba kell hozni. Ehhez pedig a legjobb orvosság a nevetés.
A két bohocdoktori vonalból gyúrta össze Szilárd a maga irányvonalát:
- Azért is hívjuk magunkat Dr. Bohócoknak, mert olyan karakterekkel dolgoznunk, akik orvosnak adják ki magukat, nagyon szakképzettnek akarnak tűnni, mindenféle vizsgálatokat végeznek, aztán ahogy a bohócoknál lenni szokott, valahogy minden balul sül el.”
A jelmezeik is „orvososak”: fehér köpenyeket húznak, megbolondítva mindenféle vicces kiegészítőkkel, egyik frakkszabású, a másik tiritarka... Ezt is mindenkinek egyénileg kell majd kitalálnia.
A szombathelyi kórház már most nagyon örült a kezdeményezésnek, a nővérekről nem is beszélve, évekkel ezelőtt ugyanis jártak már bohócdoktorok, és nagyon kedvelték őket.
Céljuk, hogy
pár órára legalább elfeledtessük a kórházban tartózkodókkal a problémákat, legyenek azok a gyerekek vagy a szülők, vagy az ott dolgozó ápolók és orvosok, akiknek tele van már a hócipőjük a napi rutinnal. Kicsit kizökkentsük őket is a mindennapokból.
A bohócdoktorságot tanulni is lehet, de jórészt, 80-90 százalékban improvizációkra építenek
Minden vizit más, minden gyerekhez másként kell szólni, legyen szó közben buborékfújásról, zsonglőrködésről, beszélgetésről vagy zenélésről, ott helyben alakul ki az egész játék.
Egy biztos, folyamatos nyitottságot kíván ez a munka, hihetetlenül érzékenynek kell lenni arra, hogy azonnal észrevegyük, mi van épp a mi kis közönségünkkel. A bohóc egy olyan nyitott figura, akinek nincsenek előítéletei, nincsen előre elhatározott elképzelése semmiről. Nyitott személyiség, mint egy kisgyerek, aki bármivel képes eljátszani, és semmiségekből egy világot teremteni maga köré.
- teszi hozzá Szilárd.Egy jó bohócjátékba önkéntelenül bevonódik az ember, legyen az gyerek vagy nyugdíjas, nehezen tud külső szemlélő maradni. Persze az is előfordul, hogy valaki direkt akar távol maradni a játéktól. Egy bohócdoktornak ezt is észre kell vennie, és óvatosan kezelni az ilyen helyzeteket, tudni kell, mire van épp a legnagyobb szüksége a betegeknek.
Azzal kell törődniük, ami egészséges, a lélekkel, azt kell erősíteniük
Ehhez a vizitek előtt a bohócdoktorok civilben is körbejárják a kórházat, kikérdezik az ápolókat, kivel mi a helyzet, ki várja őket nagyon, kinek van szülinapja. Fontos előre tájékozódni, de a bohócdoktoroknak nem szabad magukkal a betegséggel foglalkozniuk, nekik azzal kell törődniük, ami egészséges, a lélekkel, azt kell erősíteniük. Mert, ahogy az alapítvány egyik mottója is szól, a lényeg voltaképpen ez:
A nevetés Isten hangja ebben a zűrös világban.
A szombathelyi bohócképzés már elindult, részben gyakorlati, de szellemi tréning is. Az első vizitre március 7-én kerül sor. Minden héten hétfőn járnak majd ki a kis betegekhez, párosával mennek a szombathelyi kórház gyermekosztályára. Tervezik azonban, hogy kicsit más tematikával idősotthonokba is ellátogatnak. Szilárdnak ebben is van már évtizedes gyakorlata.
- Rendszeresen szeretnénk járni az Aranyhíd Általános iskolába, ahol fogyatékkal élők tanulnak, valamint idősotthonokba is. Ott szintén nagy igény van ránk, szeretik ezeket a bohóckaraktereket, csak az idősekkel inkább zenélünk, és sokat beszélgetünk. A fogyatékkal élőkkel pedig tematikusan, projekteken dolgozunk együtt. Persze van, akik először elzárkóznak, nem akarnak részt venni a közös játékban. Elmesélek egy esetet: hetekig könyörögtem, bohócruhában az egyik otthonbéli idős néninek, hogy engedjen már be, de csak nem akaródzott kinyitni az ajtót. Karácsony közeledett, amikor térden állva kopogtattam megint… Hallom ám az ajtó mögül, hogy „nem-nem”. Eltávolodtam kicsit, és akkor vettem észre, hogy nyílik az ajtó és kiszól a néni, hogy „hé bohóc!” Adott egy csokit és boldog karácsonyt kívánt. Egy kicsit végre megnyílt, és ez sokat jelentett nekem.
Más esetben az életjelt nem mutató, kómában lévő kislány keze modult meg a bohócdoktor kártyájára, vagy egy intenzíven fekvő kisfiú kezdte el használni a tüdejét, csak mert szeretett volna olyan buborékot fújni, mint a bohócdoktor.
Nemsokára a mosolyszolgálatot szeretnék elvinni a megyében más kórházakba is, így idővel nem csak a szombathelyi kórház falai közé költözhet be a gyógyító nevetés.
