Ahogy akkor Garai Antal Atom 
Minden napra egy történet - a 365 fotósprojekt 2013. May 18. 19:00 , most Bonyhádi Zoltán szemezgetett az év első harmadában készült fotóiból.
Aki nem olvasta a múlt hetit, annak röviden: a 365 projekt egy olyan fotósorozat, amikor a fotós minden nap készít egy képet, majd azt megosztja az interneten.
A fenti eddig még nem tűnik nehéznek, de aki nem próbálta ki, csak sejtheti, hogy milyen. Egy 365 napos fotózás nagy felelősség és komoly meló. Ezért sem vágtam eddig bele, pedig évek óta terveztem. Idén aztán megtört a jég, január óta Atom kollégával rengetegszer tettük már fel a kérdést egymásnak:
A napi képed megvan már?
Ugyanis a lényeg pont ebben van: nincs szünet, mindig kell, hogy készüljön egy feltöltendő fotó, illetve a nap addig tart, amíg le nem fekszem aludni, így nem ritka, hogy éjjeli témát dolgozok fel. Mivel nem szeretem a szabályokat, nem hoztam semmilyen plusz megkötést. A fotókat a privát weboldalamra ( bonyhadiz.com) töltöm fel, ahol általában csak címet adok a képeknek, a legkevésbé befolyásolva a tartalom befogadását. Ezúttal azonban utólag kiegészítettem néhány gondolattal.
Január elején egy rejtélyes magányos űrhajós járta Szombathely utcáit. Bárki lefotózkodhatott fele, én az Ady tér környékén kaptam el. Itt épp az autóbuszállomás egyik padján pihent meg.
Jó az, aki rosszra gondol.
A GPOY jelentése az internetes szlengben: indokolatlan kép önmagadról. Mellesleg ez életem első és eddig egyetlen önportréja.
A szürreálisnak tűnő képen két fiatal fotós látható. Érdemes tudni róluk, hogy az életben is hasonlóan egészítik ki egymást.
A fenti fotó egy sorozat része, amivel már találkozhatott 
Lakótelepi panelromantika 2013. February 12. 13:30 a Nyugat olvasója. A saját lépcsőházunkat fedeztem fel sokadszorra. Egyik kedvenc témám a lakótelep és a közvetlen lakókörnyezetem.
A helyszín természetesen az Óperint utca, ki ne ismerné?
Lokálpatriótaként a szombathelyi utca is örök ihletadóm. A Göncöl szekér főkapcsolója éppen az egykori Irokéz Galéria alatt található. Véletlenek meg nem léteznek.
Bőven vannak a 365 napos fotózást nehezítő tényezők. Ilyen például az is, amikor a fotós megbetegszik és az orvos ágynyugalmat ír elő. A fényképezőgép persze ilyenkor sem pihenhet.
Legkedvesebb témáim közé tartozik a koncertfotózás, így ha tehetem, a legtöbb szombathelyi zajongáson ott vagyok. A Vad Fruttik koncertjei meg amúgyis élményszámba mennek.
Jó tudni, hogy már a habból rá lehet jönni, milyen sört fogyasztunk.
A kis kíváncsi nem más, mint Harangozó Bertalan. Aki mesél: prof. dr. Nagy Lajos.
Egyik este még nem volt meg az aznapi fotóm, így elindultam otthonról, hogy valami érdekeset keressek. Egészen a lakásunk bejáratáig tartott a hosszúnak igazán nem nevezhető utam: épp telihold volt.
Volt szerencsém fotózni a Sepultura szombathelyi koncertjén, ahol a szombathelyi Social Free Face is fellépett. Az utolsó pillanatokat sikerült megörökítenem.
Impozáns látványt nyújt az egykori szombathelyi zsinagóga épülete. Nem egyszerű újat mutatni róla, hiszen rengetegen lefotózták már: jobbról, balról, távolról, közelről, fentről, lentről. Nem tudtam elvonatkoztatni a kávézó híres neon feliratától.
A képen Kiss Flóra, a Voler Mouche énekesnője látható. A szombathelyi csapat ezekben a hetekben rögzíti új albumát, s mivel a tagok a barátaim, meglátogattam őket munka közben.
