Most, április 5-én ennek a dalnak a szövegírója, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Bródy János betöltötte a hetvenet. Igaz, minden idők egyik legnépszerűbb magyar együttesének két másik tagja már nem érhette meg ezt a szép életkort.
Egyvalamit mindenesetre nem sokan tudtak megismételni utánuk:
egy generáció hisztizett idehaza az Illés-koncerteken pont úgy, mint a kortárs Beatlesén a szigetországban.
A dalok döntő többsége pedig a legendássá vált Szörényi-Bródy szerzőpáros nevéhez kötődött. Sok szabadtéri és beltéri koncert emlékképe ötlik fel bennem, köztük különösen a még régi sportházban megtartott.
Az igazi és rendhagyó élményként azonban a Thököly-Rákóczi utcai, eredeti Isis-szentély romjai között adott egyik nyár esti fellépés marad meg örökre. Akkor állt ugyanis felújítás alatt a zsidótemplom, a szabadtéri színpadra pedig belépőjegy híján a templom körüli állványzaton sikerült felmászni az egyik toronyba, ahol több kortársammal együtt kitűnő rálátással élveztük végig a koncertet. Amin persze ezúttal is nagyot alakított Bródy János.
Tini - ahogy a kiváló zenészt becézik - hétévesen, másodikos korában kezdett el zongorázni tanulni, amit két évig csinált. Középiskolás kora óta foglalkozott a zenével hobbiszinten, Gonda János tanította dzsesszzongorázni. Bródy az érettségi után került az Illés együttesbe, ahol, mint mondja, kiderült:
a dallamokhoz illeszthető szavak egymás után rendezéséhez neki volt a leginkább tehetsége.
A leghosszabb és legsikeresebb korszaka biztosan az Illéshez kötődött, amitől napjainkig sem tud elszakadni. Virágnyelven írt dalai politikai indíttatásúak is voltak, igaz, a sok-sok ezres alkalmi rajongóhadnak csak kis része figyelt fel erre is. Ezek közül például az Amikor én még kissrác voltam, a Good Bye London, a Little Richard és a Sárga rózsa című dalokat Szörényi Levente zenéjére írta, míg Koncz Zsuzsának jutott a Ha én rózsa volnék szövege, amit az idén csupán egy hónappal korábban hetvenkedő énekesnő vitt óriási sikerre. Nem véletlenül akasztotta össze többször is a bajszát zenésztársaival együtt a rendszer kulturális nagyjaival.
Az Illés együttes 1973-as felbomlása velem együtt óriási csapást jelentett a rajongóknak, Bródynak pedig egy új korszak kezdetét jelentette. Jött a Fonográf, aminek Bródys dalait már sorkatonaként fújtuk a laktanya udvarán, no meg
Földvár felé félúton.
A Fonográf nemcsak zenekar, hanem alkotóműhely is volt, itt készültek Koncz Zsuzsa és Halász Judit lemezei is, amiknek értelmi és olykor zeneszerzője Bródy volt. Szövegeit ebben az időben még erősebben cenzúrázták, mint korábban, de ő mindig megtalálta a lehetőségét annak, hogy dalaiban a hivatalos szólamoktól eltérő gondolatokat és érzelmeket közvetítsen.
Aztán következett az önálló karrier korszaka, amely 1978-ban kezdődött a Várszínházban és az Egyetemi Színpadon tartott előadásaival. A műsor már akkor „Az utca másik oldalán” címet viselte, kifejezve az alkotó művészi magatartását. Ezzel a címmel jelent meg 1994-ben negyedik önálló lemeze is. Munkásságában jelentős helyet foglalnak el a színpadi művek, amiknek a szövegét írta (Kőműves Kelemen, István, a király, stb).
Az elmúlt évtizedekben is rendre jöttek a több ezer, több tízezer rajongónak előadott önálló koncertjei és az Illés-búcsúkoncertk. Bár voltak politikai jellegű villongások közte és szintén legendának számító szerzőtársa, Szörényi Levente között, ez a közös munkát és a fellépéseket nem befolyásolta. 2011 végén jelent meg Az Illés szekerén című albuma.
2012-ben a Sziget Fesztivál huszadik jubileumi alkalmával rendezett mínusz egyedik napján a Csík zenekar és a magyar rockzene legendás képviselői - Bródyn kívül Kovács Kati, Presser Gábor, Szörényi Levente és Földes László (Hobo), valamint még Lovasi András, Kiss Tibor, Ferenczi György - adtak egy háromórás nagykoncertet. A különleges alkalomra készítettek egy feldolgozást Daloskönyv címmel, amelyben olyan dalokat dolgoztak fel, amelyek a magyar könnyűzene szempontjából is unikálisak. A feldolgozásban hidat teremtenek a magyar népzene és könnyűzene között, mert az eredeti előadók dalaikat népzenei kíséretben adják elő.
Több évtizedes pályafutása során elismerésben sem szenvedett hiányt, különösen igaz ez a rendszerváltás utáni időszakra. Egyebek mellett 1981-ben SZOT díjban, 1990-ben Emerton díjban részesült, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2006-ban a középkeresztjét kapta meg, 1996-ban lett Liszt Ferenc-díjas, 2000-ben pedig az Illés együttessel megosztott Kossuth-díjat is átvehetett. Megérdemelten, hiszen
sokat tett annak elfogadtatásáért, hogy a beatzene nyelve lehet magyar is, olyan eredménnyel, hogy a ma fiatalságának is fogalom lett az Illés együttes.
Élj, és alkoss még sokáig, Bródy János!
