Gondozott gyep, virágok mindenütt, nyoma sincsen még a toronyi plébánián az ősznek. Hétköznap délután van, kint reménytelenül zuhog az eső. Gyuszi atya farmerosan fogad bennünket, ránézésre egy sármos harmincas, csak azután, hogy reverendába bújik (a fotózkodás kedvéért) leszünk biztosak benne, hogy jó helyen járunk. Az ajtó melletti sarokban Stella figyel, ő a plébános plüss házőrzője. Gyuszi atya meséli, bárhová költözik, mindenhová magával viszi. Annyi itt a zöldellő virág, mint egy esőerdőben, több mint 150 cserepest nevelget. Az asztalon agyagfigurák, egy komplett Betlehem, Olaszországból. Hátul egy falnyi könyv, az egyházi témán túl gyűjt irodalmi és történelmi témájúakat is.
Gimnazista koromtól kezdve, ha volt valamennyi zsebpénzem, egyből könyvekre költöttem. Amikor Rómába mentem, 36 doboznyi könyvet hagytam itthon, körülbelül négyezer kötetet.
– teszi hozzá.
2011 júniusában jött haza Rómából, azóta nem sokat pihent, Dr. Veres András megyéspüspök szinte azonnal kinevezte Torony- Bucsu – Dozmat - Sé plébánosának. Négy felújításra szoruló templomot és plébánia házat kapott.
Sokszor érzem magam menedzsernek, a papi feladatok mellett. Adóssággal megkapni egy felújításra szoruló plébániát, pluszban előteremteni két műemlék, és egy 1800-as években épült templom felújításához a pénzt, hát nem kis feladat
.Honnan sikerült a pénzt szerezni? A püspökségtől vagy adományokból?
A hívek adományaira olyan szinten számítottam, hogy amikor idekerültem, elhatároztam, hogy minden hónap első vasárnapján, a szentmiséken a templom javára perselyezünk. Azonban ez 30-40 ezerforintnyi összeget jelent havonta, és egy mindent átfogó felújításhoz, tudtam, ez nem elegendő, így pályázati lehetőségeket kerestünk. Nyertünk is. Ezek segítségével vágtunk bele a felújításoknak, valamint a Püspöki Hivatal segítségével.
Felcsaphatna építési vállalkozónak is.
Valóban így van, mégis azt gondolom, hogy ez nem normális dolog, egy éven belül három templomot felújítani, mindemellett a lelkipásztori feladatokat is ellátni, hát nem könnyű feladat. Egy-egy pályázatnak az előkészítése, kivitelezése és lezárása nagyon sok erőt kivett belőlem. Akad segítségem, de mégis az én kezemben kell, hogy összefussanak a szálak, hiszen én vagyok a felelős mindenért, és ez a teher nem könnyű.
Emiatt jött vissza Rómából?
Azért mert lejárt tanulmányi időm. 2008 szeptemberében kerültem ki, és szereztem három év alatt a meglévő három mellé még két diplomát, művészettörténetből és egyháztörténetből. Aztán a tanulmányi időszak vége felé Dr. Veres András püspök úr értesített arról, hogy miután hazatérek, a Szombathely mellett található négy községet bízza rám.
Ilyen magas végzettséggel, az egyházi ranglétrán nem kellett volna magasabb beosztásba kerülnie?
12 évvel ezelőtt szenteltek pappá, 2001. júniusától két éven át voltam káplán a szombathelyi székesegyházban, 2003-tól 2007-ig vezettem az egyházmegyei kollégiumot, ahol 270 diák mindennapi gondjai voltak rám bízva. Mindeközben tanítottam a Püspöki Iskolában, szerdai napon látogattam a Markusovszky kórház betegeit, mint kórházi lelkész. Kisegítettem a Kámoni Plébánián Brenner József püspöki helynök úr mellett. Püspöki szertartóként és szentszéki bíróként is igénybe vettek, de a sok megbízatás csak azt jelenti, hogy egyre kevesebben vagyunk lelkipásztorok, és egy-egy papra ilyen sok feladat hárul. Közben a Püspöki Levéltárba kutatásokat folytattam, mert készültem a doktori védésemre.
Időközben 2006-ban Dr. Konkoly István püspök úr rám bízta a kollégiumi feladatok ellátása mellett a Szentkirályi Plébánia vezetését is. Papi életem egyik legszebb időszakát tölthettem itt, valóban otthon éreztem magam abban a közösségben.
Aztán jött a három tanulmányi év, már az itthon megszerzett PhD fokozat után. Rómából hazatérve kaptam meg a mostani plébániát. Vallom, hogy mindenütt ugyanazt a Jézus Krisztust szolgálom, legyen az a Szombathelyi Székesegyház, vagy valamelyik kicsi falu temploma. Nekem most itt, ezekben a közösségekben kell Krisztusról tanúságot tennem, s a rám bízott embereket szolgálni és segíteni, a legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint.
„Nincsen bennem semmi rendkívüli, nincs nekem semmilyen különleges karizmám”
Milyen közösségeket vett át ezekben a határszéli falvakban?
Nem tudom, hogy az elődöm idején mennyien jártak misére, és nem is kívántam utána nyomozni. Azt tapasztalom, hogy hála Isten vannak a templomban. Ahol szolgálatom kezdetén kevesebben jártak, ott is lassan megtelik a templom, de azt is látni kell, hogy ehhez nagyon sok türelem és megértés kell.
Azt mesélik, hogy remek kapcsolatépítő és közvetlen mindenkivel.
Ebbe semmi felvett manír nincs, a személyiségem ilyen, egyéniségemből adódik. Ajándékként kaptam, és hála Isten tudom kamatoztatni. Sokszor kérdezik azt, hogy Szombathelyen miért voltam annyira népszerű lelkipásztor. Nagyon őszintén mondhatom, nincs nekem semmilyen különleges karizmám. Ha javamra lehet valamit írni, az az, hogy amikor négy éven keresztül az Egyházmegyei Kollégiumot vezettem, akkor sem tudtam egyik gyerekről sem, hogy mi az Édesanyja vagy az Édesapja foglalkozása. Engem egyedül csak a gyerek érdekelt. Az ő fejlődése, egyéniségének alakulása volt a fontos. De szentkirályi plébános koromban is jöhetett hozzám bárki BMW-vel, ugyanabban az elbánásban volt része, mint aki biciklivel jött. Ha magamat vizsgálom, tényleg semmi rendkívüli nincs bennem, csak a rám bízottak körében próbálok emberséges ember lenni.
Pedig nem tart beat miséket, így is népszerű.
Törekszem meghallgatni és megérteni az embereket, közvetlen kapcsolatba kerülni velük, ennyi a titkom.
Fiatalok is járnak a miséire?
Kicsivel most nehezebb helyzetben vagyok, mint Szentkirályon vagy a Szombathelyi Székesegyházban voltam. Az itteni falvakból a fiatalokat ugyanis beviszik a városba tanulni, így kevés a találkozási lehetőségem velük. A toronyi iskolába 130 gyerek jár, akikből 90-en hittanosok. Amit talán eredményként könyvelhetek el, hogy idén, amikor elsőben és ötödikben a szülőknek nyilatkozniuk kellett arról, hogy mit választanak a gyereküknek, hit- vagy erkölcstant, Toronyban az összes első osztályos gyerek a hittant választotta. Nyilván bátorítottam a szülőket.
Nem hiányzik Róma?
Bevallom, ha Rómára gondolok, el kell különítenem magamban az Örök várost, a művészeti értékeivel, templomaival és egyházi rendezvényeivel, ez a része hiányzik. De Rómában 3 év alatt 46 vizsgám volt, két nyelvvizsgám, két diplomamunkám - ez a része viszont nem hiányzik, hála Isten rémálmaimban sem tér vissza.
És a tudományos munka?
Végzek azt is, a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtárnak, Kincstárának és Levéltárának püspöki referense vagyok. A tavalyi évben rendeztem sajtó alá - a jubileum alkalmából kiadott - Mindszenty bíboros édesanyjáról szóló könyvet. Az idei évben pedig a XII. Piusról szóló, „A pápa, aki szembeszállt Hitlerrel” című könyvet lektoráltam.
Az új pápáról – újításokról, cölibátusról
Az új pápát a reformok emberének tartják, papként mit vár tőle?
Különösebb újításra én nem számítok. A pápa feladata nem az, hogy megváltoztassa a Jézus Krisztustól kapott tanítást, hanem az, hogy őrizze és továbbadja azt. Ezt teszi Ferenc pápa is a maga egyéniségével és közvetlenségével.
A cölibátus kérdésében várható változás?
Ferenc pápa nem fog olyan reformokat hozni, mint a cölibátus eltörlése, ebben egészen biztos vagyok. Konzervatív ember, az egyház hagyományaihoz ragaszkodik, és azokat védeni fogja, akárcsak elődje XVI. Benedek vagy Boldog II. János Pál pápa.
Lenne azért biztosan min változtatni.
Szerintem mindenképpen tárgyalni kell az elváltak és újraházasodottak bűnbocsánat (gyónás) valamint a szentáldozás szentségéhez való járulásáról. A kérdésben valamilyen formában az egyháznak lépnie kell.
Személyesen találkozott már a pápával?
Nagyon kedves emlékként van bennem, amikor II. János Pál pápával 2001 április 30-án személyesen találkoztam. Papszentelés előtt álltam, amikor Rómában, a pápai magánkápolnában ministrálhattam a Szentatyának. A szentmise után egyesével járultunk elé. A Szentatya akkor ezt mondta nekem: „Hűség, bátorság és kitartás.” Nem gondoltam, hogy ennyire prófétai alkat, mert bizony ezekre az erényekre mind nagy szükségem volt az elmúlt időszakban.
XVI. Benedek pápával is személyesen találkoztam, amikor kint tanultam Rómában. A mostani Szentatyával csak egy szerdai audiencián volt lehetőségem összefutni, amikor ott voltunk mi magyarok 50-en, a 70 ezer ember között. De majd 2016-ban, ha Szombathelye látogat.
Jönni fog?
Azt gondolom, jönni fog, épp azért, mert Ő is szegények és elesettek oldalán áll, ahogy annak idején Szent Márton is, aki itt született Savária földjén. Szent Márton születésének 1700. évfordulója pedig jó alkalom arra, hogy meghívták, és hogy el is látogasson Szombathelyre.
Kertész, pap vagy traktoros
Mi indította el a papi pályára?
Gyerekkoromban, ha kérdezték
mi leszel, ha nagy leszel,
akkor mindig azt mondtam, kertész, pap vagy traktoros. Ebből a papság és a kertészkedés összejött, aki körbenéz a plébánián, az láthatja:) Viszont nem tudok olyanról beszámolni, hogy lett volna bármi különleges jelenésem, s ennek következtében választottam a papságot. Vallásos családban nevelkedtem, a rokonságban két apáca is volt, itt nőttem fel Gyöngyösfaluban, ahol kisgyermekként sokat ministráltam. Aztán Győrbe, a bencésekhez kerültem gimnáziumba, ahová azért jelentkeztem, mert már akkor pap akartam lenni. A bencéseknél aztán nagyon tetszett az az életforma, hogy tanár és pap is lehetnék egyben, szerzetesként. Később láttam, Istentől olyan karizmát kaptam, hogy közel tudok kerülni az emberekhez, meg tudom őket szólítani. Bencés szerzetesként viszont csak egy szűk korosztállyal (14-18 éves korosztály) foglalkozhattam volna.Amikor aztán negyedikben választani kellett, hogy hova tovább, akkor bementem az osztályfőnökömhöz, aki a lelki vezetőm is volt, és aki tudott arról, hogy pap szeretnék lenni. Bevallottam neki őszintén, hogy minden korábbi tervemmel ellentétben nem leszek se bencés se világi pap, elmegyek Szombathelyre a Tanárképzőre. Ő azt mondta nekem, jól van Gyuszi, te tudod mit csinálsz. Te vagy az az ember, aki jó előre minden lépést kiszámít a sakktáblán, nagyon tudatosan éli az életét, csak az Úristent hagyja ki a játszmából, de a végén úgyis Ő lép majd egyet, és a sakktáblán összeborulnak a bábuk. Próféta volt ő is, mert valóban így történt.
Jelentkeztem történelem-magyar szakra, akkor még 120 volt az elérhető pontszám, engem 116 ponttal vettek fel, az elsők között voltam. A felvételiztető tanárok csodálkoztak azon, miért nem mentem inkább az ELTE-re. Elkezdődött Szombathelyen a tanulmányi év, és én éreztem, hogy nem vagyok a helyemen. Meglátogattam Győrben a volt osztályfőnökömet, neki mondtam el először: otthagyom a főiskolát és elmegyek papnak. Ő erre azt válaszolta: amit az ember elkezd, azt be kellene fejezni. Ez egy kicsit elkedvetlenített, aztán a győri Székesegyházba a Könnyező Szűzanya kegyképéhez mentem – ahová kisdiákként is sokat jártam - azon a napon is ott imádkoztam. 1995 októbere volt, ott és akkor világosan éreztem, ha az életben én boldog ember akarok lenni, akkor papnak kell lennem. Jelentkeztem a szombathelyi püspök atyánál, így kerültem aztán Budapestre a Központi Szemináriumba és ezzel egy időben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karára.
Mit szólt a család ehhez?
Édesanyám nem ellenezte, de nem is vette jó szívvel, hogy a papi pályát választottam. Talán egy anyai szív mindig megérzi, mi vár vagy várhat a fiára. Ő ennek a döntésemnek nem örült. A testvéreim is próbáltak lebeszélni róla, édesapám azonban nem. Ő kezdettől elfogadta a döntésem.
A gimnazista barátok, ők megmaradtak?
A gimnazista osztálytársaimmal most is jó a kapcsolatom, de az ő életükben már úgy szerepelek, mint pap. Sok osztálytársamat eskettem, gyermeküket megkereszteltem már.
„Hobbim a papság”
Felújítások menedzselése, lelkipásztori és kutatómunka - melyik áll Önhöz a legközelebb?
A felújításokkal járó feladok is tetszenének, csak mostanában túl sok jutott belőlük. Nagyon szép időszak volt az Egyházmegyei Kollégium is, és amikor a Püspökiben, órarendi keretben taníthattam gyerekeknek hittant. Hobbim a papság, így is fogalmazhatnék, minden munka, ami ezzel jár, azt szeretem. Sokszor mondják, hogy plébános úr kímélje magát, erre felsorolom egy napomat, és azt kérdezem: Na, ebből mit hagyjak el, hiszen a mindennapos feladataim a papi hivatásom teljesítéséhez kötődnek.
Egy pap mivel tölti a szabadidejét?
Heti kétszer edzésre járok, ez nem azt a célt szolgálja, hogy kigyúrt legyek, hanem hogy a tempót, amit diktálok magamnak, bírjam. Nagyon szeretek színházba járni, nemrég láttam a Tótékat, de Sárváron Richard Clayderman koncertjére is elmentem, ott voltam az Iseumban is az Aida előadáson, novemberbe pedig Andrea Bocellit is meghallgatom Budapesten. Próbálom Szombathelyen a kultúra adta lehetőséget rendszeresen kihasználni. Évente vezetek turista és zarándokcsoportokat is, az idei évben jártunk Erdélyben, a tavalyi évben Lengyelországban és a Szentföldön. A múlt héten Rómába vittem egy csoportot, novemberbe pedig a Szentföldre készülünk. Kicsit ezen a téren is túlvállaltam magam, mindezek ellenére már tervezzük a jövő évi Lourdes-i és fatimai zarándokutat…
Mert utazni jó…
Sokkal inkább munka ez, mint szórakozás. Nagy a felelősségem, nemcsak lelki vezető vagyok, hanem utaskísérő, és idegenvezető is néhány esetben. 40-50 ember ügyes-bajos dolgaira is figyelni kell, ami nem könnyű feladat, de szeretem ezt is.
Mi a hitvallása?
Márai Sándorral együtt vallom: Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ember vagy, tehát ember módra az emberek között kell élned. Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad mélyén az a szándék van: nem ártani az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatunk el tényeket, néha csak azzal, nem adok igazat, ha mindenki kiabál igen igen. A halálos ágyunkon csak akkor pihenhetünk nyugodtan, ha minden nap, minden öntudatunkkal az igazságot szolgáljuk. Ezt a Jézus Krisztustól kapott örök igazságot szeretném közvetíteni és szolgálni a rám bízottak körében.
