A rengeteg kézműves portékát kínáló bódé, mellett természetesen találkozni a színes villogó "bigyókat" és az egyéb kabát alól, kézből kínálható árukat terjesztőkkel is. Késő délután vágtunk neki a forgatagnak, bekapcsolódtunk az emberi folyamba az utca egyik végén, majd valahol a másik oldalon kivetettük magunkat a vándorló csordából, hogy kicsit magunk diktáljuk a tempónkat végre. Rengeteg mindennel találkozni ( tavaly sem volt ez másként), meg sem próbálnánk felsorolni, hogy mi mindent vehet meg, aki arra jár.
Az biztos, hogy nem csak díszítettségében, de áraival is felveheti a versenyt a budapesti vásár a külföldi advent-falukkal. Kapni itt forralt bort 800-ért (papírpohárban), szőrmesapkát 35 ezer forintért, 10 dekagramm kolbászt 1300 ért, és még sorolhatnánk.
Igazán nem is figyeltük az árakat, csak szürcsöltük hatszáz forintos, másfél decis forrócsokinkat és hagytuk, hogy sodorjon az ár (mármint a tömeg), néha-néha kitekintettünk egy aranyos pöttyös bögrére, egy szépen varrt figurára, majd szép lassan elsodródtunk a Szent István Bazilikáig, ahova érdemes betérni egy pár pillanat erejéig, főleg annak, aki még nem járt ott. Belépődíj nincs, de persely van az épületbe érve, ha szeretnénk mégis adományozni valamennyit.
Elképesztően drága, de ugyanennyire szép
A bazilika lépcsőjén egy beszélgetésnek voltunk véletlenül fültanúi, amelyben egy idősebb hölgy mondta a fiatalabbnak:
Még jó, hogy a vásárba nincs belépő. Elképesztő drága minden, viszont imádok ide kijönni, mert olyan szép
- mondta s közben a lépcsőről gyönyörködött a téren elterülő vásár képében. Ezt mi is megerősítjük, nem éppen a legolcsóbb, de azért egy-két apróság ha jut rá, akkor a puncs és a csoki mellett belefér. Szép és hangulatos a vásár, jó program ez a két-három órás séta, a parkolást (ha nem ismerjük a jó árú helyeket) ennyi időre ezerötszázért mérik. S még mindig nagy vizuális élmény hazafelé autózni, és figyelni a kivilágított Budapest fényeit a szélvédő mögül.
