A Föld Napját megelőző este trombitálta össze híveit a Facebookon már közel háromezres taglétszámmal bíró Büdipest Akciócsoport, hogy a főváros egyik frekventált helyszínén demonstrálják, milyen lenne az, ha a kipufogók végterméke látható volna. Ezt kétezer léggömbbel tervezték kivitelezni, amiből végül csak körülbelül tizedannyi repült a magasba, így a cél végülis nem teljesült, de az már most látszik: a környezettudatosság szerencsére már nem csak amolyan úri sznobmuri, kevesek kiváltsága, vagy valami, ami köré szépségkirálynők építenek üres lózungokat bemutatkozásukban.
Az esemény előtt percekkel aktivisták osztották a lufit - amit később mindenki a magasba eregetett -, nyakukban a szuggesztív és elgondolkodtató "H1N1: 120 halott, PM10: 16000 halott" táblácskával (hogy mi az a PM10, arról lásd keretes írásunkat). És máris ott tartunk, hogy amiről nem tudunk, vagy nem érezzük a saját bőrünkön közvetlenül, arról hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nem is létezik.
A szerveződés mögött egyébként nem áll sem párt, sem hivatalos szerveződés, abban viszont nagyon határozott álláspontjuk van, hogy mit szeretnének elérni. "A nyomásgyakorlás feladatát szeretnénk magunkra vállalni. A Levegő Munkacsoport a témában több kiváló szakembert tömörítve alkalmas a fehér asztal melletti tárgyalásra, a szakmai munkára. Velük kell kialakítanunk egy szinergikus kapcsolatot, ahol mi a tömegbázissal, ők pedig a szakmai munkával képviselik a közös érdekeket" - írta lapunk kérdésére Lóczi Viola, a Büdipest Akciócsoport egyik aktivistája.
Évente egy Keszthely méretű város lakossága hal bele a szmogba
Kézenfekvő volt, hogy felvetődjön a kérdés az esemény Facebookos oldalán, hogy a lufik eregetése micsoda, ha nem a környezetünk szennyezése. Erre az admin válaszolt kimerítően: "Meggondoltuk, hogy a lufik előállítása és szétszórása mekkora szennyezéssel jár, és úgy döntöttünk, (remélem felelősen), hogy évente 16.000 ember idő előtti halála megér 2 kiló lufit. Vállalom az akció miatt engem terhelő részt a környezetszennyezésből, vállalom a rossz karmát, vállalom az anyagi, erkölcsi károkat. De nem vállalom, hogy közönyösen megyek el a tény mellett, hogy évente egy Keszthely méretű város lakossága hal meg csak azért, mert a döntéshozók nem tesznek semmit a levegő minőségének javításáért." Egyébként meg aki tudta, szedte az elhalálozott léggömböket.
A szerdai akció még gyerekcipős, a folytatás magára várat. Az egyik szervező szavai szerint nem sokáig: "egyet biztosra kijelenthetünk, azt az irányvonalat fogjuk követni, amit az első akciónkkal kijelöltünk magunknak. A fő cél továbbra is a figyelemfelkeltés, és az akciók során szeretnénk minél aktívabban bevonni a résztvevőket." Addig is észbe vésni: április 22. a Föld Napja, legalább most akkor üljünk csak be autónkba, ha az tényleg elengedhetetlen.
Mi az a PM10, amit ezek a lelkes környezetvédők emlegetnek?
Először kezdjük ott, mi a por. Nem egyszerűen az, amit kirázunk a szőnyegből. A levegőben lebegő, szálló szilárd és folyékony részecskék elegye, aminek a PM10 az egyik legapróbb méretű, tíz mikrométer (vagyis egy milliméter tízezred része!) átmérőjű szemcseváltozata - innen a PM, azaz particulate matter, magyarul finomszemcsés anyagok elnevezés. Ez amennyire láthatatlan, olyannyira gyilkos természetű: a tüdő legtávolabbi zugaihoz, a tüdőhólyagokig is utat tör magának, mivel miniatűr mérete miatt a légutak csillószőrös hámja nem képes megfogni. Pont ő az, amitől nem egyszerűen csak tüsszögünk, de hosszútávon gyengébbé válhat tüdőnk a fertőzésekkel szemben - főleg annak fényében, hogy a PM10 részecskék magukhoz kötnek baktériumokat, vírusokat, gombákat, mérgező anyagokat -, légzőszervi megbetegedésekkel gyarapodhatunk, és csökken az oxigénfelvétel is, aminek nyomán pedig terhelődik a szív- és érrendszer.
Magyarul ha nem teszünk ellene rövid távon, nem csak mi járunk pórul, de gyerekeink is megsínylik.
