Minden rendes valamire való városnak van McDonalds-a, kalandparkja és Beatles-emlékzenekara. Ez alapján Szombathely néhány hónapja még nem számított említésre méltó városnak, de jelenthetjük, hogy ma már nincs szégyenkezni valónk, köszönhetően a The LiverPaul zenekarnak. A fiúk szombat este ugyan kicsit zavarodottak voltak, de tisztességes koncertet adtak a Szimfónia-udvarban.
Beatlest játszani, de főleg énekelni nem egyszerű feladat. Kellékek: hiteles zenekari kíséret, lehetőleg eredeti hangzás, amihez eredeti hangszerek és a szólamok pontos lekoppintása szükségeltetnek, de ami a legfontosabb: minimum két, jobb esetben három kristálytiszta férfi énekhang. Egy ilyen zenekarban mindenkinek énekelnie kell a hangszeres játék mellett. Sokszor két-, három-, sőt négyszólamú az ének, és az sem baj, ha hiteles az angol kiejtés. Ha ezek nincsenek meg, bukás lesz a próbálkozásból.
A mai középkorosztály fülébe olyan mélyen vésődött be a négy angol fiú zenéje az egész világon, hogy az összehasonítás az eredetivel elkerülhetetlen, s ha az nem közelíti meg a 80-90 százalékos szintet, a csapat menthetetlenül leég. Amikor hallottuk, hogy szerveződik egy ilyen zenekar Szombathelyen, ettől féltettük a fiúkat. De néhány fellépés után minden jóindulatú helyi zenekedvelő örömére világossá vált, hogy ez nem következett be.
A zenészek ugyan zavarodottak voltak, néhány hibát is elkövettek - feltehetően a szél, a viszonylag sötét színpad is szerepet játszhatott ebben -, a vokál itt-ott hamiskás volt (ez a Beatles-fiúkkal is előfordult néha az eredeti filmfelvételek szerint), de a fő cél, a hitelesség teljesült.