A tegnapi este és ez a koncertbeszámoló nekem az 1970-es évek közepén kezdődött. Merthogy nálunk annak idején nem a Videoton Color Star elnevezésű (a néhány - amúgy nem a készülék 1977-es megjelenésekor, hanem a következő évtizedben megtörtént - eset miatt a pesti kabaré és a szájhagyomány által legendás kelet-európai csődmítosszá emelt) tévé üzemelt, hanem az Orion gyönyörű, ragyogóan tiszta színeket produkáló csúcsterméke, a „másik” magyar színes tévé, egy hatalmas testű Munkácsy Color. De ma már mindegy is mindez! Viszont (ha már színes tévék, akkor) Keleti Andrásék tegnapi frenetikus hangulatú bulija kapcsán nem véletlenül jutott eszembe a gyerekkori magyar gyártmányú tévénk nyugati készülékeket lepipáló, utánozhatatlan és belülről sugárzó, élénk színvilága.
Na, akkor kezdésnek essünk túl a fránya kritikai hangokon (nyilván mindkettőért nekem esnek majd az érzékenyebb lelkűek és a levakarhatatlan trollok). A képeinken is feltűnően érzékelhető maroknyi közönség több dolognak is betudható. Egyrészt Szombathely egy ilyen, sokszor nem is kicsit rátarti, dafke ízlésű és szeszélyeskedő hely. Ahol persze ettől még kirobbanó sikert érhet el egy colorStarhoz hasonlóan izgalmas kortárs kulturális beavatás, nemcsak a mainstream poptermékek. Másrészt (miközben minden tiszteletem és elismerésem az ilyen bulikkal anyagilag nagyot kockáztató Cinema Café és Agora szervezőié, hogy bevállalták ezt a remek bandát), a koncert tényéről, és az előzenekar (az idén egészen érdekes lemezt piacra dobó páréves Half Note City) fellépésnek elmaradásáról, majd az ennek következtében kérdésessé vált pontos kezdési időpontról sajnos nagyon kevés helyen lehetett tájékozódni. De ahogyan az egyik fő szervezővel a lelkes jelenlévőket elnézve megállapítottuk: legközelebb biztosan többen leszünk…
Tiszta forrásvizet csak tisztán és élvezhetően tálaljunk!
Hogy pedig a riszpektnek is hangot adjak azonnal és elismerően csettintve: az utóbbi évek egyik legjobb minőségű hangosításával élvezhettük a partit. Ez amúgy példa és egyben figyelmeztető jel kellene, hogy legyen seregnyi más hasonló bandának, turnészervezőiknek és zenekari menedzsmenteknek - lehet úgy élvezhető és lehengerlő bulit tartani még egy ilyen kisebb, eredendően nem koncertekre épített térben is anélkül, hogy akár a „küzdőtér” közepén-elején is állva megsüketüljön az ember az élvezhetetlenné torzított és amúgy egyáltalán semmiféle összhangzást nem mutató hangkeveréstől.
Amikor a szerkesztőségben felmerült a lehetősége, hogy beszámolunk majd a koncertről, volt kolléga, aki kíváncsian rákérdezett: milyen zenekar az a colorStar? Hát, így legyen elektronikus rockzenei próféta valaki a saját hazájában! Mint azt a zenekari honlap és a Wikipédia is közli az érdeklődőkkel a csapat 1996-tól, tehát a nemzetközi és hazai elektronikus zenei szcéna nagy évtizedének második felétől dolgozik és hat ránk. Ha csak az eredményeiket nézzük: az év albuma 2001-ben a Wanted magazinnál (Via la musica), Fonogram-jelölés 2013-ban (Flow), Fonogram-jelölés idén (Solarize), a köztévés ismétlésekkel országosan is kultuszeseménnyé érett tízéves születésnapi koncertfelvétel (deLuxe), fellépések Európa- és világszerte, lelkes rajongói üzenetek néha bizarrnak tűnő helyekről (Tibet mint az elektronikus parti-kultúra hazája:)…
Ami pedig leírhatatlan (most is csak szerény közelítésre és sokakat joggal bosszantó címkézésre futja tehetségemből), az maga hamisítatlan colorStar-áru - a muzsika. Folyamatzene, azaz pszichadelikus hatású, elektronikával tuningolt, izgalmas gitárzene. Amely aztán az évek során az alapvetően instrumentális gyökerektől a vokális és kifejezetten popos stílusig jutott. Acid rock, azaz a tudatmódosító drogok hatásához hasonlító belső utazásokra késztető, érzéki popzenei hatáskeltés. Zenei magazinok és kritikák nyelvén: elektro rock, posztrock, etno rock. Utóbbi szinte szétszálazhatatlanul ömlik ránk és néha revelatív felismerésekre vezet: jé, ez itt roma muzsika, ez itt francia sanzon, ez meg klasszikus olasz tánczene, az ott jenki rakenroll, ez meg mintha magyar népzene átirata lenne!. Space rock - hogy a lebegős, vibrálós, közben meg fémesen csengő és szintetizátorral tuningolt, a tágasság és kozmikus dimenziók érzéseit kiváltó hangzásrétegre is legyen egy kifejezésünk. Aztán persze electronic dance vagy elektronikus parti rock, hogy a frenetikus és extatikusan sodró primer élményről se feledkezzünk meg…
Szolgálati közleményeink következnek. A zenekar nevét az adott ügyben leghitelesebbnek elfogadható saját honlapjukon következetesen alkalmazott formában használtam. A szerző előre, utólag és közben is sűrű elnézéseket kér a zajos saját fotókért - amelyek ugyanakkor talán expresszív módon visszaadnak valamit az éjjel minket elért colorStar sugárzásból...
