"Szombatra gyönyörű idő lesz. A Critical Mass napján mindig az van" - jelentette ki ellentmondást nem tűrően a szervezők egyike pár nappal a bringásvonulás előtt, akkor, amikor még jópár helyen pattoghatott a konvektor, és a tavaszi kabátok sem kerültek a szekrény mélyére. Igaza lett: esőfelhőnek, hideg fuvallatoknak hűlt (illetve langyos) helyét leltük a hétvégén, sőt, mint fotógalériánkból kiderül, egy helyen még 29 fokot is mért egy erre létesített szerkezet. A tömeg idén is kritikusra hízott, annyira, hogy amikor a menet legelején kerekező zöldpólós rendezők beértek a célba, a Városligetbe, az utolsó biciklista még éppen csak elhagyta a Roosevelt teret - csak a matek kedvéért, ez egy tíz kilométeres táv.
Hovatartozástól független tömegbázis
A vonulás előtt éppen arról beszélgettünk valakivel, hogy még mindig csodaszámba megy, hogy egy olyan nem pénzorientált, és tulajdonképpen informális szerveződés, mint a bicikliseké, akkora hatalomra tett szert az évek során, hogy ma már senki nem tudná ellehetetleníteni a Critical Masst. Ahogy rátelepedni sem. Az ok: a túl nagy tömegbázis, és túl nagy függetlenség mindentől, amire a zavarosban halászás jellemző. Úgy tűnik, mégsem felrahányt borsó egy aktivizmus, ha azt eltökélten csinálják, és nem pattannak le az eléjük gördített akadályokról.
Egy jelenet szavak nélkül is sokat mesélt a közösségről: amikor a menet egy része beért a budai vár alatti Alagútba, de közben egy mentő is feltűnt mögöttük, olyan szélsebesen adtak neki utat, hogy lassítania sem nagyon kellett (és itt máris el lehet időzni egy kicsit azon kérdés felett, hogy ezen a szűk részen hogyan húzódott volna félre két autóoszlop).
A hömpölygés a szokásos menetrendnek megfelelően a Városliget zöld gyepén ért véget, ahol két reggae között ismét magasba lendültek a bringák, mint minden évben. Az azonban csak idén lett többszörösen aláhúzottan is kihangsúlyozva, hogy a cél: még több és több kerékpáros a főváros és az ország útjain, legyen minden nap Critical Mass.
Érződött hétfőn a Critical Mass hatása
Hétfő reggel megnéztük magunknak, teljesült-e az előirányzott terv, és azt kell mondjuk: Budapest jó úton halad - még ha annak az elején is - a bringás várossá fejlődésben. Alábbi képgalériánk erről próbál tanúskodni, benne mindenféle biciklistával, öltönyös menedzsertől a kutyáját kosárban szállító gazdin keresztül a légiesen mozgó egyetemista lányokig.
