A heti csajunk egy szombathelyi tehetség, Korponay Zsófi. Ha épp nem a jazz óráján tanul, akkor a WSSZ-ben próbál, vagy egy fellépésén énekel. A 21 éves Zsófi élete meglehetősen mozgalmas, de azt csinálja, amit szeret, élvezi a körülötte lévő nyüzsgést. A fotózás alatt MayDay project nevű koncertjéről, és a divathoz fűződő kapcsolatáról is mesélt nekünk.
Hogyan keveredtél a Weöres Sándor Színház körébe?
Az amatőr színjátszás a gimnáziumban 5 évemet végigkísérte. Az Üstökös Színpadnál kezdtem, aztán jött a Cromwell Ifjúsági Színtársulat, végül a KDG MuTe. A WS Színházban eleinte ruhatáros-jegyszedő voltam, akkor úgy gondoltam, akár takarítóként is szeretnék részese lenni egy ilyen közegnek! Egy szerencsés találkozás folytán aztán bekerültem az első Színházi darabba, a Kis Lordba, amit Jeles András rendezett. Szép lassan jött a többi, idén már a harmadik évadomat töltöm itt, évente 2-3 bemutatóval.
Így kerültem bele ebbe a forgatagba, amiből most már igen nehéz lenne kikeveredni…- hál' istennek. - Mind mentálisan, mind érzelmileg a legjobb terápiának tartom a színház akármilyen formáját. Szeretem a nyüzsgést, az érzelmek skáláját, amit itt élhet meg az ember. Egyszer fülig ér a szád, másszor meg nyelsz kettőt, mielőtt kimondanád azt, amit gondolsz. Végtelenül hálás vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek.
Ezért rengeteget kell dolgozni, a legjobbnak kell lenni, alázattal, maximalizmussal, teljes lelki és fizikai jelenléttel, akkor is, ha az ember rossz passzban van. Nincs kifogás! Nekem ez még nem megy annyira, pláne, hogy a sulival kell mindezt egyeztetni. Egyelőre nem igazán találom az egészséges egyensúlyt a kettő között. Az ember kísérletezik, kipróbál módszereket, így valamelyik beválik, valamelyik kevésbé.
Mióta énekelsz? Mesélsz a korábbi zenekaraidról, élményeidről?
A Sushi Fish volt az első zenekarom. Úgy emlékszem 6 éve lehetett az első próbánk. Igazi garázsbanda volt, funk-rockot játszottunk. Azóta ez a stílus elég messze került tőlem, de a fürdőkádban még ugyanúgy előjön, mint a jazz standardek, vagy a menő diszkóslágerek. Rögtön a Sushi Fish után éles váltásban kerültem a Voler Mouche-ba és ezzel együtt a mélyvízbe. Elektronikus alapra énekelni nagyon nehéz feladatnak bizonyult a magam 17 évével.
Jó tapasztalat volt technikailag, illetve a zenei ízlésem alakulásának szempontjából is. A gimi után a Színműre jelentkeztem Pestre és Kaposvárra, de nem vettek fel, így volt egy szabad évem Voler Mouche és suli nélkül. Az az év a színházé volt! Aztán meghirdették a Konziban a jazz-szakot, és az egész nyaram ráment, hogy feltornásszam magam a megfelelő szintre.
Mindenképp be akartam kerülni! Augusztusban a pótfelvételim sikeresnek bizonyult, szóval 2011 óta jazz-szakos tanuló vagyok. Úgy gondolom, hogy a helyem ebben a stílusban találtam meg igazán. Ezt hallgatom, ezt szeretem énekelni.
Mit kell tudni a MAYDAY projectről?
A MAYDAY Project egy egészen különleges helyen van most a szívemben. Olyan, mint egy időutazás. A felhozatal elég különleges, van egy bluesos Kondor Tamásunk, egy zúzós Aradszki Zsombink, egy nemcsak-basszushangú Szabó Robink, a dobosunk pedig a fúvószenekarok kedvenc Kovács Vikije, és a szívem csücske, Unger Tündi a csellóval.
A Mayday egyébként tiszavirágot jelent. Nem is választhattunk volna más nevet, hiszen a tiszavirágok rövid életűek, csakúgy, mint a mi koncertünk. És ez még csak az egyik párhuzam. Nem tervezünk sem zenekart, sem turnét, csak egy szép estét. Aki kíváncsi a jazz-blues hangzás és a mi zenei sokszínűségünk egyvelegére, annak mindenképpen ott a helye!
Közszereplőként mennyire figyelsz a divatra, és a megjelenésedre?
Szerintem elég hiú vagyok. Szeretem az egyedi összeállításokat, mind formában, mind színben. Úgy gondolom, hogy nem a fazon vagy a minta tesz előnyössé egy ruhát, hanem az, ha az ember szereti azt viselni. Menekülök a tucatruhák elől! Szeretek olyan darabokat hordani, amik nem jönnek szembe velem az utcán. Rengeteget turkálok, a ruháim 90 százaléka onnan való, ami több évi kitartó turkálásának a termése.
Szeretem az egyszerű formákat és színeket. Ezeket aztán úgy kombinálom, ahogy épp a hangulatom tartja és nem áll fenn annak a veszélye, hogy esetleg rövid idő után megunom őket. Vicces, hogy sok hölgytársammal ellentétben gyűlölök minden nap ékszereket hordani. Irtó kényelmetlen… Nem kedvelem az egyformaságot sem, meg a szimmetrikus dolgokat. Valószínűleg nem én találtam ki, de például tök jól érzem magam felemás fülbevalóban egy-egy fellépés alkalmával. Mostanában rá vagyok kattanva a pávatollra, ami a megújulást jelképezi.
Van példaképed?
Igen, az egyik például Péterfy Bori. Sikeres színésznő, énekesnő és elsősorban anya. Abszolút példakép.
A Csajos blokk jövő héten is jelentkezik!
