A 73 éves cukrászmester több mint öt évtizede van a szakmában, s ugyanúgy részt vesz a napi munkában, mint fiatalabb korában. Fiával együtt üzemeltetik a kőszegi főtéren lévő kicsi, úgymond békebeli cukrászdájukat, melyben jól látható helyen van a falra akasztva a mesterlevél. Olyan egyéb oklevelek, elismerések között, mint Magyar Gasztronómiáért és a 2009. év vasi cukrásza cím, az ipartestület által adományozott ezüstgyűrűs cukrászmester elismerés, no és Kőszeg város elismerő oklevele.
A szakmai tudás mindenek felett
Tudomáson szerint én vagyok a legöregebb cukrász a megyében, aki még aktívan dolgozik, de gondolom, országosan sem vagyunk már sokan. A napi munkát megosztom a szintén mesterlevéllel rendelkező fiammal, az arány persze már inkább felé hajlik
– magyarázza fagylaltkészítés közben a közismert, köztiszteletben álló szakember.
Vadász Tibor több helyen, többféle funkcióban megfordult hosszú pályafutása során. Dolgozott Szentgotthárdon, Szombathelyen, majd Kőszegen, aztán ismét Szombathely következett. Huszonkilenc évet húzott le a Vas Megyei Vendéglátó Vállalat kötelékében, ahol tíz évig a központban operatív vonalon is alkalmazták. Ebben az időben nagy rálátása nyílott a szakmára az egész megyében. Az Orlay szakközépiskolában három évfolyamot szakoktatóként tanított, tanulófelelős is volt, és segítette a vizsgáztatást is.
Még a vendéglátó vállalatos időszakban minden évben a megye több részén cukrászati és hidegkonyhai bemutatókat rendeztek, amelyek igen jól sikerültek. Nagy kereslete volt annak idején a cukrászsüteményeknek. 1983-ban aztán önállósítottam magamat, kiléptem a vállalattól, kisiparos lettem. Kőszeg centrumában megnyitottam a Várkör cukrászdát egy borkóstolós egység helyén. Eleinte egyszerű körülmények között csak fagylaltot árusítottunk, aztán kibővítettük az áruválasztékot süteményekkel is. Időközben, 1967-ben megszereztem a mesterlevelet. Aki szakmailag az átlagosnál többet akart elérni és a jövőjét ebben a szakmában képzelte el, az vállalta ezt a megmérettetést
– mesél a múltról.A mestervizsga presztízse
„Nagy volt a presztízse a mestervizsgának, szigorúak voltak a követelmények, s persze előtérben volt a szakmai tudás. Győrben többek között jó hírű soproni cukrászmesterek előtt kellett számot adnom tudásomról. A megszerzett mesterlevelet szakmai körökben volt, aki lekicsinyelte, más irigyelte.
Aztán elmesél a múltból egy érdekes történetet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából – éppen a mesterlevél megszerzésének évében - szerveztek cukrászversenyt, s a Savaria Szálló (akkor nagyszállóként emlegették) télikertjében az elkészült finomságokból kiállítást is rendeztek. Voltak, akik az alkalomhoz kapcsolódó szimbólumokat formáltak meg, így például az Auróra cirkálót.
Visszatartották az oklevelet
Én nem a szimbólumokra koncentráltam
– emlékezik vissza -hanem arra törekedtem, hogy hagyományos, közkedvelt cukrászsüteményeket készítsek a lehető legjobb minőségben. Ezt a szakma olyannyira elismerte, hogy első helyezéssel díjaztak. Pártvonalon azonban nem tetszett a döntés, mivel nem voltam párttag, s nem is adták oda a győztesnek járó oklevelet, amit később a vendéglátó vállalat központjában találtam meg az egyik fiók mélyén.
A szakma jövője
Folyamatos a fejlődés, sok versenyt rendeznek, van gyakorlási, megmérettetési lehetőség. A szakirodalomban közlik az országos versenyeket, így az ország tortájának elkészítését is. Az ezekre való készülés is komoly kihívás. Igaz, a szakmai elhivatottság ma már kevésbé jellemző, inkább az a cél, hogy megszerezzék az adott szakmát, aztán vagy boldogulnak ezen a területen vagy nem. Egyre több a női cukrász, akiknek egy része a gyermeknevelés, a család érdekében háttérbe szorítja a szakmai előbbre jutást. A gazdasági válság erre a területre is rányomta a bélyegét, egyre nehezebb megélnie annak, aki cukrászüzletet, cukrászüzemet működtet. Azért a mestervizsgának még mindig presztízse van.
Vadász Tibor jelenleg is egyike az iparkamaránál azoknak, akiket szakmai vizsgabizottsági elnöknek kérnek fel. Rajta is múlik a cukrász szakma jövője.
