Két, az üzlettel és gazdasággal foglalkozó professzor Amerika egyik legnívósabb egyetemén egy olyan tanulmányt közölt ( itt van az egész), ami arról szól, miért választanak az emberek - vagy legalábbis egy részük - inkább egy dilettáns valakit ahelyett, hogy egy nagytudású jelöltre adnák a voksukat.
Főleg a szavazó állampolgárok viszonylag jól körülhatárolható része, a kevésbé iskolázottak és a vidékiek azok, akik inkább így viselkednek, ezt pedig teszik azért, mert úgy gondolják, hogy ezzel védhetik meg magukat az árulástól. Minél nagyobb képességeket mutat egy jelölt, ők annál nagyobb félelmet táplálnak abba az irányba, hogy ezeket a képességeket a jelölt győzelem esetén inkább a saját maga és barátai gyarapítására fordítaná - amit végül a választók szívnak meg.
A választók elárulásának "klasszikus" formája a korrupció - az pedig jól látszott a kampány során, hogy Donald Trump ezt a témát eléggé kihegyezte Clintonra, a politikaielit-ellenességgel együtt.
Rafael Di Tella és Julio Rotemberg, a két argentin származású közgazdász a választás előtt egy héttel csinált egy felmérést 3532 potenciális választóval az interneten. Azt játszották el, hogy a megkérdezettek felénél egy sor kompetenciára utaló kérdést is feltettek, ezzel mintegy erősítve ennek, a profizmusnak a fontosságát. Mégis, amikor megkérdezték őket arról, melyik jelöltet támogatják,
a vidéki szavazók közül a kérdések ellenére (vagyis éppen azért) 5 százalékkal többen hajlottak Donald Trump felé, mint azok, akik nem kapták meg a kompetenciára vonatkozó kérdéseket.
Ugyanígy, a kevésbé iskolázott városi fehérek között, akiknek a fejébe szintén okosan beleverték a politikai szaktudás jelentőségét, 7 százalékkal többen voltak azok, akik az egyedi hajzatú mágnásra tették volna akkor az ikszet a kontrollcsoporthoz képest.
A populista retorikától persze egyáltalán nem új, hogy a valós vagy képzelt elitet veszi célba, ami átveri a kisembert - már a nácik felemelkedését is ez a vészmadárkodás hozta el. Di Tella és Rotemberg rámutatnak arra, hogy felfedezéseik egybevágnak a viselkedési közgazdaságtan ismert tételével, miszerint az emberek sokkal érzékenyebben reagálnak egy másik ember okozta veszteségre, mint egy olyanra, ami véletlenül, a sors balul elsült összjátékaként zúdul a fejükre. Aki pedig így gondolkodik, az inkább választ egy kevésbé rutinos vezetőt, mert az szerintük kevésbé ügyes az elitre jellemző átbaszásban.
(via Quartz)
