Mennyivel találóbb Osborne eredeti címe, a „Nézz vissza haraggal” – nem is értem miért „Dühöngő ifjúság” lett a hivatalos magyar fordítás. A most repertoárba került szombathelyi előadás (hála Losonczi Gábor újragondolásának) ennél ígéretesebb címmel fut: szimplán csak DühöngŐ-ként, elhagyva a mozgalmista ifjúsági bélyeget. Alcímként ott a műfaji megjelölés is: ingyencirkusz két részben. Lazítást sejtet, egy öregedésnek indult darab jobbfajta, kísérletező előadását.
A szombathelyi premier bérleten kívüli szezonnyitó kamaradarabként került az idei őszi repertoárba, ráadásul Nagy Cili első szombathelyi rendezésével van dolgunk. A színházban szárnyaikat próbálgató növendékek kaphattak újra teret. Szeretjük őket, az Öt az egyben óta vártuk, mikor söpör át valami hasonló friss fuvallat a szombathelyi színpadon. Persze voltak kétségek: vajon az ötvenes évek életérzésből született Osborne dráma aktuális-e még? Élnek-e még ezek a figurák? Találunk benne olyan mondatokat, amire a mai dühöngők magukra ismerhetnek? Vagy csak nosztalgiázunk, visszanézünk mi is haraggal… Merthogy már a darab eleje se stimmel: hogyan is tudná magát azonosítani egy mai fiatalkorú egy vasárnap folyton újságot olvasó, morgó értelmiségi fazonnal?
Egy padlástérben járunk, Nagy Ciliék nem vitték túlzásba a díszletezést, épp annyi van, amennyi kell. Akár egy mai egyetemista albérletben is járhatnánk… Benne az ötvenes-hatvanas évek „szűk levegője”, három fiatallal, akik hiába fehérek és diplomások, a társadalom elfeledkezett róluk, hiába fiatalok és életerősek, nem találkoznak különösebb kihívásokkal. Az egykor előkelőbb körökben nevelkedett lány hivatása, hogy vasalgat, miközben forradalmár hevületű, mélyről jött, és ettől kellőképp frusztrált férje haverjával cukorkát árul. Közben pedig zenél, és gyötri a környezetét. És nem érti, miért nem viszi semmire. Eddig akár mai is lehet a történet, ha eltekintünk az óriási(?) különbségtől: nincs tévé, nincs internet, csak rádió, ott is komolyzene a sláger.
Jimmy Porter (Poppre Ádám), Osborne zenei és világi érdeklődésű emberi roncsa nem túl szimpatikus figura. Poppre Ádám remekül hozza ezt az intellektuális bunkó figurát, ha valami hiányzik belőle, az a sárm. Poppre nem az a lelki terrorista alkat. Így nem is érzem: ebbe a piszkoskodó alakba hogyan lehet szerelmes két ilyen dögös nő?! Cliff (Szabó Róbert Endre) teljesen rendben van, kedves barát (luciferi orgánummal, de ez más tészta). A két fiú által előadott zenés betétek külön csemegék, ahogy a színészek spontán jelzései is. A szavak nélküli gesztusok, az apró rezdülések teszik élvezetessé, életszagúvá az előadást. Valódi Alberti Zsófia áldozata, és Alison barátnője, az arisztokratikus vakolat mögé bújtatott nőstény, a szép Helena (Lévai Tímea) felizzása és bukása is.
Mi közünk hozzá? Ilyenek a mai Dühöngők?
A mai fiatalok másként gyűlölnek, mint Osborne intellektuális mizantrópja, ezt a híradásból is látjuk, már nem lelki terrorba (saját maguk macerálásába) fojtják agressziójukat. Inkább fegyvert ragadnak, egyenruhában masíroznak, esetleg nekimennek az utálva vágyott gazdagság szimbólumának, egy kirakatnak.
A lényeg azonban nem ez – erre jól ráérez Nagy Cili és a fiatal színészek. A huszonéves fiatalok krízise az ötvenes évek Angliájában, és itt a mostani Magyarországon sokban különbözik, de sokban hasonlít is: mihez kezdjük a világban? Mert hiába diplomáztunk és vagyunk fehérek sincs normális munka, ha nincs kellő háttered, esélyed sincs hogy vigyed valamire, nincs lakás nincs egzisztencia. Mihez kezdesz akkor? Egyedül a harang marad és a kétségbeesés?
DühöngŐ
ingyencirkusz két részben
John Osborn: Look back in Anger című drámája alapján
Fordította: Losonczi Gábor
Aktuális-e még Osborne 1956-ban írt drámája?
Kínzó klausztrofóbia, fullasztó betonszarkofágok kielégületlenségtől fülledt éjszakái, perspektíva nélküli lézengés, az emberi értékek devalválódása, a tehetetlen szerelem brutalitása, tébolyító garzonok néma fülkeforradalmai, gyűlölet, üvöltés a szeretetért, egyedüllét, kozmikus társasmagány.
Dühöngő ifjúság.
A francia Mathieu Kassovitz 1995-ben készült, Gyűlölet című filmjében a következő mondatok hangzanak el: „Egy társadalom zuhan lefelé. Miközben zuhan, azt mondogatja magának, eddig minden rendben, eddig minden rendben, eddig minden rendben. Nem a zuhanás számít, a leérkezés.”
Tíz évvel később, 2005-ben Párizs lángokban állt, 2011 nyarán London utcáin gyújtogattak és fosztogattak. …
Kik voltak az elkövetők? A kallódók, a munkanélküliek, a szeretetlenek, a kirekesztettek, a „megalázottak és megszomorítottak”.
A dühöngő ifjúság.
Nem kérdés, aktuális-e Osborne 1956-ban írt drámája.
Szereplők:
Jimmy Porter / Poppre Ádám
Cliff Lewis / Szabó Róbert Endre
Alison Porter / Alberti Zsófia
Helena Charles / Lévai Tímea
Látvány: Kiss Borbála
Dalszövegek: Kelemen Zoltán
Trombitán közreműködik: Takács Dániel
Súgó: Jenei Ágnes
Rendezőasszisztens: Juhász Ádám
Rendező: Nagy Cili
