„Azannya, az olaszok megint letették”. Nagyjából mind a hármunknak ez jut eszébe, amikor belépünk Firenze régi vasútállomására.
A 6 ezer négyzetméteres Stazione Leopoldát irgalmatlan pofás 21. századi rendezvényhelyszínné alakították át, de mégis megőrizve a történelmet.
Kiállításokat, vásárokat, divatbemutatókat, magáneseményeket tartanak benne, vagy éppen sajtófesztivált, mint a múlt hétvégén.
Az Európai Unió támogatásával megszületett, két és félnapos Voices idén debütált. Középpontjában egyrészt a követhetetlenül gyorsan változó újságírás áll, de legalább ennyire hangsúlyos a médiaműveltség is, azaz hogy az olvasók, vagy inkább a tartalomfogyasztók, mit kezdenek a rájuk zúduló irgalmatlan mennyiségű információval, aminek nagy része ráadásul nem is igaz.
Az épület középső része valamennyire szakmai vásárokhoz hasonlít, különböző szakmai szervezetek standjai állnak itt, míg a két szélén előadótermeket kerítettek le a térből.
Mintegy 70 előadó kapott meghívást Európa minden tájáról.
Az angol és olasz nyelvű programok egymással párhuzamosan zajlanak, a témák roppant szerteágazók. Az egyik sláger a mesterséges intelligencia, ami még gyerekcipőben jár, de már most látható, hogy majd feladja a leckét az újságíróknak és az olvasóknak egyaránt. Ahogy a dezinformáció és a politikai populizmus terjedése is.
A programfüzetből kiindulva Magyarországról egyedül a Nyugat.hu volt jelen hivatalosan. Lapunkat Roznár Gyöngyi főszerkesztő, Nagy Ákos informatikai vezető és jómagam képviselte.
Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy – két olasz, egy portugál szerkesztőség mellett - minket hívtak meg a helyi sajtóról szóló panelbeszélgetésre.
Mint kiderült, azért ránk esett a választás, mert
Ez utóbbi 10-15 évvel ezelőtt még a világ legtermészetesebb dolga lett volna, ma azonban kissé olyanok lettünk, mint az ufók.
Nem egy nagy öröm.
Ennél már csak az magyarázható nehezebben, hogyan lehetséges, hogy a Magyarországon kialakult sajtó-, politikai, gazdasági és kulturális helyzetet az ország többsége természetesnek, ne adj isten, üdvözítőnek tartja.
Kívülről nézve – ahogy az Firenzében ismét kiderült - az egész magyar helyzet meglehetősen szürreális.
A péntek délutáni panelbeszélgetésen kiderült, hogy az olasz és a portugál kollégáknak is megvannak a maguk örömei és bánatai, de amikor Iryna Vidanava moderátor a Nyugat.hu-ról és sikereiről beszélt, fontosnak tartotta megemlíteni, hogy mindezt egy folyamatosan romló sajtóközegben sikerült elérnünk.
A közönség látható érdeklődéssel hallgatja a politikai hatalom által leuralt közmédia és a gátlástalanul fel- és megvásárolt kereskedelmi média történetét. Közlöm velük, hogy ez csak nagyon a felszín, ha valakit a hallgatóságból érdekelnek a részletek, a program után keressenek meg minket.
A beszélgetés másik fő témája az olvasókkal való kapcsolattartás, amiben viszont valóban egyediek és jók vagyunk. Hogy az olvasók napi szintem bombáznak bennünket telefonokkal, levelekkel, üzenetekkel, hogy ránk nyitják a szerkesztőség ajtaját.
Külön téma a cikkek utáni hozzászólás lehetősége, amelyet a legtöbb magyar portál megszüntetett, mi pedig inkább fejlesztettünk, mert fontosnak tartjuk az ott kialakult közösséget, az olvasói vélemények szabad ütköztetését.
Néhány percet kap a „Jelentem” rovatunk és a Nyugat.hu titkosított üzenetküldő rendszere is, aminek segítségével néha tavaszi virágfotókat, néha igen súlyos információkat kapunk.
A beszélgetés után a közönség soraiból többen odajönnek, elismerésüknek adnak hangot és bátorító mondatokat mondanak.
Viszont láthatóan senki nem kíváncsi a magyar helyzet mélységeire.
Miközben itthon a Petőfi-filmen és Magyar Péteren vitatkozik az ország, mi Firenzében azzal szembesülünk, hogy egyre inkább perifériára szorulunk, és a hidakat mi magunk romboljuk le.
