Az edzőtermek kényelmesek, fűtöttek, sok esetben nyáron hűtöttek, általában tiszták, van választék eszközökből. Ugyanakkor a legújabb kutatások szerint a természetnek, a külső környezetnek van egy olyan hatása az edzésekre, amit nem tud leutánozni az edzőterem, hiába sorakoznak a legújabb csillogó gépek hosszú tömött sorokban a termekben, mintha egy apokaliptikus robotháborúban lennénk. Az acél és az elektronika találkozásából megszülető szerkezetek vonzzák ugyan az embert, de mint kiderül, nem tudják felvenni a versenyt a mára kissé leharcolt természettel.
Megterhelőbb
Az egyik fontos dolog, hogy kint a szabadban az ember nem úgy fut, mint a futópadon. Egyszerű: jobban feszül a boka – mutatják a kutatások -, hiszen változatosabb a terhelés, nemcsak sík a terep vagy hegynek felfelé haladunk, hanem olykor lejtőn, lefelé. Ez egészen más terhelést jelent az izmok, inak számára, mint amit a gépen megszokott.
Ráadásul a kint végzett edzés általában sokkal megterhelőbb is, mint az edzőtermi. Ezt is kutatások állítják, melyekben összemérték az energiafelhasználást a futógépen és a külső környezetben végzett edzések esetében. Ezekből az derült ki, hogy a futógépet használóknak kisebb erőfeszítésre van szüksége ugyanazon táv megtételéhez. Az ok feltételezhetően az lehet, hogy nincs a változatos terep, nem fúj a szél, főleg persze szembe. A helyzet a kerékpározás esetén is ugyanez. A következtetés pedig az lehet, hogy akinek kevés az ideje, vagy maximális energiafelhasználásra törekszik, annak jobb választás lehet néhány kört a környékbeli park körül megtenni. Hóban, sárban, esőben, szélben.
Mégis, mint a drog
Egy vizsgálatban adott személyeket arra kértek, hogy kint és edzőteremben is végezzék el ugyanazt az edzést. Amikor később megkérdezték őket a benyomásaikról, úgy vélekedtek, hogy a szabadban sokkal élvezetesebb volt a mozgás, s a pszichológiai tesztek lényegesen nagyobb életerőt, lelkesedést, önbecsülést jeleztek, valamint kisebb feszültséget, depressziót, kimerültséget mutattak ki a vizsgált alanyoknál a kinti edzést követően.
Tény, hogy ezek a vizsgálatok szubjektív benyomások alapján vontak le következtetéseket, s mindössze két edzésre került sor, vagyis elég rövid távúak voltak. De egy tavalyi évben végzett kutatás ennél sokkal objektívebb adatokat, még érdekesebb eredményeket hozott: azok, akik a szabadban végezték edzéseiket, gyakrabban és hosszabb ideig mozogtak.
A kutatást 66 évesnél idősebb embereken végezték, s elektronikus eszközökkel mérték a heti aktivitási szintjüket. Ezek azt mutatták, hogy azok az alanyok, akik a szabadban mozogtak, számottevően aktívabbak voltak, mint az edzőtermi társaik. A számok szintjén: azok akik kint edzettek, hetente 30 perccel többet töltöttek mozgással. Néhány kisebb kutatásból pedig az is leszűrhető, hogy a szabadban edző személyeknek alacsonyabb a kortizolszintjük (ez egy ún. stresszhormon). Emellett az is közrejátszhat, hogy a direkt napsütés jó hatással van az emberek lelkiállapotára.
Látható tehát, hogy a szabadban végzett edzések esetében komolyabbá válik az elköteleződés. Vagyis az olyan emberek számára, akik egyébként nehezen veszik rá magukat a mozgásra, rendszertelenül edzenek, ráadásul a kevés alkalmak során is csak rövid ideig, jobb megoldás, ha inkább nem a négy fal között próbálkoznak testmozgással. Az utóbbi kutatást végző Jacqueline Kerr, a Kaliforniai Egyetem professzora azt is megjegyezte, hogy a fitnessipar pár évtizeddel korábban bekövetkezett robbanása ellenére semmilyen pozitív változást nem érzékelnek az amerikaiak fizikai aktivitási szintjét illetően. Ennek alapján le lehet vonni azt a következtetést, hogy a megoldást nem az edzőtermek jelentik korunk mozgásszegény életmódjára.