Szirmay Zsanett a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem divat- és textiltervezés MA szakán tanul, de Európa már most fejet hajt Soundweaving projektje előtt. A klasszikus kelet-európai textilmotívumokat zenévé formáló lyukkártyás-tekerős zenedoboz nagy sikereket ért el már a tavaly szeptemberi Vienna Design Weeken is, idén pedig a világ legfontosabb textilipari vásárán a frankfurti Heimtextilen.
Anyagcsíkokon át a világ
Zsanett az anyagcsíkokból lézerrel vágta ki a mintákat, ezek határozzák meg a zenei hangokat, az egyes hangok hosszát és erősségét. Ezeken a lyukakon keresztül tudnak a szerkezetben lévő fogaskerekek csatlakozni, amik végül megcsendítik a megfelelő hangot egy fésű szerű, húsz fogas fémlemezen. A kézi tekerővel pedig szabályozhatjuk a dal tempóját.
A lyukkártya és a zene kapcsolata
Az inspirációt pedig az adta, hogy a régi szövőgépeket is lyukkártyával lehetett programozni, hogy milyen mintát szőjenek az anyagba, a zene oldaláról pedig ott voltak a verklik, amik ugyanezt a technológiát alkalmazták.
A textil rétegekkel a kánonért
A hasonló működési alapelvek tették lehetővé, hogy a textil design és a zene keveredhessen. A zenei világ kialakításában Tárkány-Kovács Bálint segített. A projektet pedig a felfüggesztett mintákkal tették még vizuálisabbá.