Nem csak a klip nyújt érdekes látvány, a hangzás is különleges, kicsit másabb, mint amit eddig az Elefánttól hallottunk. Ahogy a Stenk is írta, egyszerre analóg és digitális.
Személy szerint az Elefánt zenekar betölti bennem azt az űrt, amit a műfajban más nem tud. Van olyan amihez talán már öreg vagyok, van olyan, amihez esetleg még fiatal, vagy csak az a bajom, hogy túl mainstream. Teljesen mindegy, nem kell megfogalmazni, nem is akarom, a zenei ízlésem hullámzásait hagyjuk meg változó lelkem ópiumának. Az Elefánt azt az űrt tölti be, amit ők maguk okoznak két koncertjük közt. Az új dal hangzása pedig azt az űrt, amiről eddig még nem is tudtam, hogy létezik, amíg nem jutottam el 1:50-ig a dalban. Kire hogy hat, nekem amolyan borsodzós, lámpalekapcsolós, fejhallgatós.
A klipben szerepel Góbi Rita, Szepesi Pál, a videót Halász Glória rendezte, a Cinelabyrinth készítette.
