Ez év júliusában hatalmas rendezvénnyel
Kordonok mögül nézhettük, ahogy az elit bársonyszékeken ülve örül a misének 2016. July 09. 19:59 ünnepelte a város Szent Márton 1700. születésnapját. A szervezők hangsúlyozták, hogy Szent Márton értékrendjét és példamutatását szeretnék mind szélesebb körben terjeszteni. Dicséretes az igyekezet, hogy Szombathelyről Szent Márton, Szent Mártonról pedig Szombathely jusson először eszünkbe.
Vannak azonban olyanok, akik nem szeretik nagy tömeg előtt tanúbizonyságát tenni hitüknek. Egy fiatalokból álló kis csapat, a rendezvény hétvégéjén inkább kirándult a szombathelyi parkerdőben. Jól érezték magukat, majd sötétedéskor hazaindultak. A Hold és csillagok fényében tett séta után az Emlékműnél bukkantak elő. A Jégpince út mellett az emlékmű-domb oldalának lépcsősorán indultak tovább.
Vicces is lehetne, hogy a sötét erdei ösvényen haladni biztonságosabb volt, mint a város egy népszerű pihenőhelyén, de nem, igazából nem az.
Ami nappali fénynél ilyen
az este és éjszaka ilyen:
Telefonjaik fényénél, a láb alól kiforduló lépcsőköveken botorkálni a sötétben, igazán felemelő érzés volt. Talán, ha az évek óta életveszélyes lépcsősorra is fordítottak volna kis figyelmet abból a sok-sok millióból, amit a rendezvényre költöttek, kevesebb Szentről izzad le a keresztség szitokszavaik hallatán. Kevésbé lettek volna veszélynek kitéve a rendezvény látógatói is.
De hova is gondolok. A hiba bennem van. Hiszen magam írtam az előbb, hogy Szent Márton értékrendjének megmutatása volt a rendezvény célja. Ne sipákoljunk, végül is Szent Márton sem egy másik katona palástját adta a koldusnak. Mi magunk ragadjunk csákányt, ásót, vásároljunk fát és követ, és javítsuk meg azt a lépcsőt, melyen egyenesen a mennybe menetelhetünk majd! Mondjuk kevésbé szerencsésekkel itt ez most is megeshet.
Nekünk lesz lépcsőnk, és plusz pontjaink a túlvilági felvételin, a városatyák is büszkén kihúzhatják magukat, hisz az üzenet célba ért, Ők megtették kötelességüket, mindenki boldog, elégedett.
...Meg egy nagylópikulát! Csináljátok meg azt az Istenverte lépcsőt, de majd fohászkodok is, hátha meghallja valaki.