In memoriam Császár Tibor (1963-2015)
A legnagyobb súly nem tudja úgy összeroppantani az embert, mint a szomorú hír. Életének 52. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt Császár Tibor, a Haladás VSE masters súlyemelője.
Tizennégy éves korában kötött barátságot a vasakkal – a korábbi nagyszerű súlyemelő, Nagy Ferenc edző tanítványaként. Tehetsége, szorgalma hamarosan meg is hozta a gyümölcsét. Sorra nyerte a korosztályos magyar bajnokságokat, a szó minden értelmében első osztályú versenyző vált belőle, kiharcolta a válogatottságot, felnőtt csapatbajnoki címet szerzett. Az egykori sikeres, nagy generáció tagja volt, sporttársai becsülték, szerették. Néhány éve – nosztalgiából – ismét magára öltötte a szerelést, és újból jöttek az eredmények, legutóbb masters Európa-bajnokságon képviselte a magyar színeket. Tele volt tervekkel, nem ismert akadályt, nem törték le a kudarcok sem, benne soha nem lehetett csalódni. A sors azonban kegyetlenül és váratlanul közbeszólt. A csupaszív sportembert – akire mindig, mindenki számíthatott – cserben hagyta a szíve. Édesanyja, felesége és két gyermeke mellett a vasi súlyemelő társadalom is gyászolja.
Emlékét szeretettel megőrizzük! Nyugodj békében, Csaszi!
A Haladás VSE súlyemelőinek nevében dr. Rosanics Péter
Csaszival szép volt az élet Nemesbődön
Ebben a faluban töltöttük gyerekkorunk legszebb nyarait. Ő nagymamájánál nyaralt sokat, én ott éltem. Együtt tanultunk meg biciklit tekerni a szántóföldek szűk ösvényein, hatalmasakat ugrálni a szalmakazlakról és felmászni a szederfákra. Együtt ettük nálunk a rétest és Csaszi nagymamájánál a tejbedarát, meg a szántóföldön a kerékrépát. (Ez az ott összeverődött baráti csapat "fiúsított".) Aztán együtt kezdtünk el sportolni. Csaszi súlyt emelni, én futni.
De akármikor visszagondolok azokra a nyarakra, Csaszi mindig ott van, mint egy olyan srác, akivel öröm volt nekem gyereknek lenni. Jó fiú voltál mindig, Csaszi! És ne haragudj, hogy egyszer bezártalak egy nagy lavór alá...
R.Gy.
