Szombathely, szombat reggel, hat óra. Már érződik a nyár, világos van, mégis fáradtan veszem be a kanyart a SZOVA Jászai Mari utcai telephelyére, hogy csatlakozzam az aznapi „buli kommandó” járatához. Narancsban játszó kukásautó, a motor már berreg, mellette borostás, az éjszaka rövidségére emlékeztetve - ja kérem, valakinek korán kezdődik a műszak - gyűrött arcú, szintén narancssárga egyenruhás férfiak. Mélyen a cigarettájukba szívnak, és mosolyogva nyugtázzák, hogy velük kívánok tartani aznap reggel. Milyen kár, hogy nem férek el a kukásautó kétszemélyes utasterében, hogy beszippanthassam a kaland szagát..
"Most majd meglátja, milyenek az emberek! Hiába van kirakva húsz lépésenként egy kuka, a szemét általában mellette landol" – meséli nem túl lelkesen egyikük. Megértem. Időközben befut Balogh István köztisztasági művezető is, aki emlékezteti embereit a tegnap éjszakai rendezvényre, mondván: készüljenek, hiszen ki tudja, mi vár rájuk a Fő téren...
A fő tér matamorfózisa
A Kossuth Lajos utcáig követem a kukásautót. Ott egyikük kiszáll, és néhány másodperccel, pár szakszerű kukaürítési mozdulattal később a szemetes tartalma már a gyűjtőkocsi belsejében van. A járdán meg összetört sörösüvegek, amiket szép ívben kikerülünk. Már épp szólásra nyitnám a szám, mikor alkalmi kollégám felvilágosít, hogy a söprést, nevezetesen az ilyen romok eltakarítását egy másik beosztott végzi, aki már a Fő téren tüsténkedik.
Van is mit. Már az első lépések is arról árulkodnak, hogy sokan és jót mulathattak itt tegnap. A köztéri vécék mellett felállított szelektív hulladékgyűjtők ugyan azért voltak kiállítva, hogy használják őket, az üzemeltetők bizonyára nem arra számítottak, hogy néhány lelkiismeretes állampolgár megpróbál majd belehányni az üvegek részére kivágott lyukakba - kevés sikerrel.
Halvány napfény csillan a szökőkút vizében, a tér még üres, mindenütt csak szorgosan takarító sárgaruhás embereket látni. Egyikük sepreget, szaporán telik meg a lapát cigarettacsikkekkel, papírfecnikkel (közben lopva maga is rágyújt), másikuk a köztéri virágágyásokból bányássza ki az oda rejtett műanyagpoharakat, üvegeket. A padok alatt és a McDonald's-hoz közel eső fák tövében az elfogyasztott hamburgerek papírjai, zacskók, elhullajtott burgonyapálcikák. A rendezvényre külön kihelyezett (és a korábbi keserű tapasztalatok miatt leláncolt), 240 literes nagy kukák némelyike szinte kong az ürességtől, ám mellettük kisebb-nagyobb szemétkupacok árulkodnak arról, hogy szépen termelt a lakosság az éjjel.
Nájlonzacskókat kap fel a hajnali szellő, eldobott ételmaradékokat csipegetnek a galambok. A kukásautó meg csak telik és telik. Amikor már szinte semmi nem fér bele, kiderül, hogy mégis. A járgány ugyanis többfunkciós, s egy gombnyomás után a vas minden erejét beleadva tömöríteni (összenyomni) kezdi a szemetet, aminek a térfogata így körülbelül ötödére csökken, bőven helyet hagyva a folytatásnak. Ami szükséges is, hiszen a bulikommandó útvonalának csak első állomása a Fő tér - ami viszont az első sétálók érkezésére már ragyog. Mintha hírből sem ismerné a szemetet.
Erősek a fiatalok, s kitartóak
"Szombathely tiszta város" - jut eszembe Vörös Lajos, a SZOVA egységvezetőjének jellemzése, bár, ha jól emlékszem, azt is hozzáfűzte, hogy úgy a város, mint a SZOVA is rengeteg pénzt költ arra, hogy ez így legyen. "Az emberek rapszodikusak. Van, hogy három hétig a kukaürítésen kívül alig akad dolgunk, ám megesik, hogy egyhuzamban több szemetest felgyújtanak, megrongálnak, amerre mennek, arra szemetelnek. Főleg hétvégén, és főleg a szórakozóhelyek környékén kritikus a helyzet, mert miután a fiatalok felöntöttek a garatra, hirtelen bátrakká és erősekké válnak, mókásnak tartják az üvegcsörömpölést, a szemetesek megrongálását" – osztja meg tapasztalatait Vörös Lajos.
Nem is kell sokáig várnom, hogy ezt láthassam. A kommandósok a belváros összes frekventált utcáján akcióznak, s bár az egész városban nem volt buli tegnap éjjel, a fiatalok láthatóan több helyütt is végigmasíroztak. Néhányuknak bizonyára felkeltette az érdeklődését, hogy miként vannak felrögzítve az oszlopokra a köztéri szemetesek, s megpróbáltak megbírkózni leszerelésükkel. Sokat küzdhettek vele, míg rájöttek, hogy kulcs nélkül sajnos nem megy. Milyen csalódottak lehettek... "Nincs olyan hétvége, mikor ne döntenének ki, ne rongálnának meg, vagy rosszabb esetben ne gyújtanának fel egy-egy zöld szemetest" – meséli a kukásautó sofőrje. "Volt, hogy a Perint patakban landolt egy köztéri kuka, és olyan is, hogy látszott, nagyon felidegesített valakit..."
Mire a város felébred, a mi körútunk a végéhez ér. Még csak néhány órája lüktet csak a reggel, de embereim azzal a tudattal tölthetik a nap további részét (mindennapjaik további részét), hogy valami hasznosat tettek – értünk, a lakosságért. Talán érdemes ezt néha a reggeli iskolába, munkába készülődés közben felidézni. Hátha jobban megbecsüljük őket.
