Hetek óta gyűrűzik a hír, miszerint egyre több általános- és középiskola áll be a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levele mögé. A magyar oktatás problémái már eddig is ismertek voltak, azonban korábban senki nem merte ezeket hangosan kimondani. De mi a helyzet a felsőoktatásban?
Alapeszközök hiányoznak
Egy, a SEK-en oktató egyetemi tanár elmondása szerint olyan alapvető eszközök sem állnak rendelkezésükre,
amelyek a 21. századi egyetemi oktatásban alapellátásnak számítanak.
Ezt a szombathelyi egyetemisták is érzik. Gyakran előfordul, hogy a tanárok az aktuális dolgozatokhoz még papírt sem tudnak biztosítani, vagy gyakran csak olyat, aminek a másik oldala már használt.
Egyes termekben csak a régi, krétás tábla van, azok is berepedezettek, a felületükre alig lehet írni. Ez a probléma azonban eltörpül, mert a tanárok többsége az órai vázlatot a falra szeretné vetíteni. De ez sem mindig megoldható:
Gyakori, hogy kiszáradt táblafilcekkel próbálunk vázlatot készíteni a diákok számára, a projektorok pedig csak úgy használhatók, ha a félév elején külön igényként feltüntetjük a teremigénylésekben, hogy bármilyen furcsa, bizony azzal szeretnénk dolgozni.
A projektorok hiányát több hallgató is megemlítette. Egy tanárnak készülő tanuló szerint viszont nagyobb baj az interaktív táblák hiánya, pedig ez az eszköz a legtöbb általános iskolában már gyakorinak számít.
Én úgy tudom, hogy jelenleg egy darab interaktív tábla van az egész egyetemen, az is a könyvtárban. Ezért furcsa, hogy a tanáraink folyamatosan hangsúlyozzák, hogy haladjunk a korral, hiszen mi már ilyeneken fogunk tanítani. Volt is egy óránk, ahol kipróbálhattuk, de annyian voltunk, hogy nem is került mindenki sorra.
- mondta az egyetemista.
A hallgatóknak az alapozó tantárgyak mellett a szakirányuknak megfelelő tanóráik is vannak, az ezekhez szükséges eszközökkel elégedettek:
Vannak diktafonok is, így tudunk végezni nyelvjárás-kutatást.
- újságolta egy bölcsész hallgató.Ezt megerősítette egy sporttudományi karra járó egyetemista is:
Itt minden sporteszközből van, amit használnunk kell, és a tanáraink ügyelnek rá, hogy mindennel megismerkedjünk.
Pozitívumként a könyvtárt említették még. A magyar nyelvű szakkönyvtár berendezése új, a könyvekből hatalmas kínálat van, a könyvtárosok pedig segítőkészek. Az egyik idegen nyelvű szakon tanuló hallgató viszont említette a könyvek alacsony példányszámát:
A könyvtárból sajnos nem jut mindenkinek könyv, de sokszor olyan régi kiadványokból tanulunk, amit interneten sem találunk és megvásárolni is lehetetlen.
A hallgatók együtt éreznek az egyetemi dolgozókkal
A tanárok lelkesedéséről és szaktudásáról mind pozitívan beszéltek, és a legnagyobb problémában is megegyeztek: az oktatók túlterheltek.
Nincs elég táblafilc? Hát de még tanár sincs elég! Akik vannak, nekik egyfolytában dolgozniuk kell. Hiába próbálkoznak, ha reggeltől estig bent kell lenniük az egyetemen, egy idő után ők is kiégnek.
Egy egyetemi tanártól azt is megtudtuk, hogy a tanítás mellett mi miatt kell még ennyi időt az intézményben tölteniük:
A másolópapír, nyomtatók, nyomtató patron, fénymásoló eszközök hiánya mellett, számtalan esetben nehezíti az adminisztrációs munkát a megfelelő számítógépek, faxgépek és scannerek hiánya. Eközben egyre jobban igyekeznek ellenőrizni minket, például a névsorok kötelező vezetésével, ami - egy olyan óra esetén, amit akár 90 hallgató is felvett - elveszi a tanóra idejét.
De nem csak ez az oka:
Nekem is voltak olyan óráim, amik akár este 9-ig is eltarthattak, mert csak oda tudták bezsúfolni. A tanárok ennek ellenére igyekeztek jó órát tartani, pedig olyan is volt köztük, akit a gyerekei vártak otthon.
- mondta elkeseredetten egy hallgató.Az elmondások alapján azonban vannak olyan tanárok, akik már megelégelték a helyzetet.
Nyílt titok, hogy egyes tanárok nem tartanak órát, mert nem kapták meg a fizetésüket, de ezt a hallgatók is teljesen jogosnak érzik.
- mondta el egy szombathelyi főiskolás.
A pénzhiánnyal más területeken is felmerül.
Láthatóan nem szempont az egyetemi vezetés számára a kutatási feltételek biztosítása a felsőoktatásban dolgozók számára.
- értékelte a helyzetet egy egyetemi dolgozó.
A költségvetésből az a kutató, aki konferencián szeretne részt venni - ami az egyébként kötelezően előírt tudományos előmeneteléhez szükséges - semmilyen támogatást nem kap. Pedig a konferenciákon regisztrációs díj is van, amik évről-évre egyre magasabbak, és akkor még nem esett szó a szállásról és az útiköltségről.
Ha valaki kutatást akar végezni, azt is mindenki maga finanszírozza. Nincs pénz fénymásolásra, könyvvásárlásra, az oktatók a könyvtárközi kölcsönzéseket is maguk fizetik.
Holott mindez elvárt, és ellenőrizni is akarják.
Ennyit hallottunk egy délután alatt.
