Hogy mennyi változást iktatott be az életünkbe Minden Idők Legnagyobb Hatású Közösségi Oldala, arról már mi is cikkek sokaságában értekeztünk. Ahány hozzáállás, annyiféle olvasat, a Facebookról mindenkinek van véleménye és mindenki a maga módján kezeli a Facebookot, ami néha csodálatos dolgokra képes, néha őrült ötletek melegágya, néha kisegít minket egy titkos szülinapi buli megszervezésében, néha meg eléggé ránk tud ijeszteni. Ismerőseinkkel már egyre inkább itt, mintsem e-mailben kommunikálunk, egyeseknél pedig nem csak egész nap nyitva van egy Facebook-ablak a böngészőben, de akár egyenesen ez a kezdőlap, ami elsőként nyílik ki előttük reggelente.
Hogy az életünket itt rakjuk digitális kirakatba a leghatásosabban, az nem kérdéses. Ebből egyenesen következik, hogy akarva-akaratlanul a legjobb oldalunkat igyekezzük mutatni magunkról. Meg a legszebbet, legsikeresebbet, legvidámabbat. Egy olyan idealizált képet festegetünk minden áldott nap, amit szeretnénk, hogy mások lássanak rólunk.
"Nem járok olyan gyakran a konditerembe, de amikor igen, akkor azt elmondom a Facebookon"
- ez a fenti kép üzenete, igazi gyilkos poén, főként azért, mert sokak esetében igaz. A leglátványosabb példa hazai vonatozásban a vakációzós fotók: ugye, hogy Ön is találkozott már olyan ismerőssel a Facebookon, aki alig oszt meg magáról valamit, de egy-egy ritka külföldi utazásáról azért bőségesen akadnak (általában persze rossz minőségű, de jó sok mosollyal megrakott) képek? Hogy épp nem megy a hiteltörlesztés vagy már megint egyeseket hozott haza a gyerek, azzal nyilván nem szívesen hencegünk.
A facebookos hamiskodásról nemrég megjelent egy kiváló videó, ami szénfekete szarkazmussal mutatja be, mit képes tenni velünk az oldal, már amennyiben hagyjuk:
Elsőre vicces látni, ahogy a rövidfilm főszereplője megpróbál elhitetni magáról mindent, ami nem is úgy van. De aztán egyre kevésbé érezzük viccesnek, ahogy a szakításból örömteli szinglilét lesz, a magányból szabadság, a kirúgásból kihívás. A menetrendszerűen érkező feketeleves akkor önt minket nyakon, amikor a videó végén hősünk egyetlen őszinte húzásként kiírja, hogy
az életem egy szar
, és már jön is az unfollow. Mert már nem csak a saját, de mások kínját sem szeretjük látni a hírfolyamban.Nem nevetség tárgya
Mindez egyébként egy nagyon is létező és fontos pszichológiai probléma: van, akinek az önbizalma már egyébként is valahol talajközelben vegetál, amikor pedig azt látja, hogy a Facebookon mindenki boldog és nyaral és bulizik, akkor aztán végképp elmehet a kedve az élettől.
A "tökéletes" Facebook-életekről tavaly két németországi egyetem érdekes kutatási eredményeket közölt. A hatszáz fős mintán elvégzett kísérlet végén az jött ki, hogy a résztvevőknek több egyharmadánál negatív érzések törtek fel, miután facebookoztak egy kicsit. A kutatást felügyelő Dr. Hanna Krasnova szerint bár ezek az emberek
vonakodtak nyíltan bevallani, hogy az irigység miatt éreztek így, feltételezték, hogy ez állhat a frusztrációjuk mögött.
A professzor szerint az irigység kiemelkedően jelen van a Facebook-világban, ennek pedig direkt hozománya, hogy mi is megszépítjük azt, amit még lehet szépíteni. Ez pedig további embereknél vált ki feszültséget. A kutatók a folyamatot irigységspirálnak keresztelték el.A tanulság mindebből? Ne vegyünk készpénznek semmit, amit a Facebookon látunk. Problémái mindenkinek vannak, még akkor is, ha nem ezekre irányítja a reflektort. És különösen ne engedjünk a lájkvadászat kísértésének, ami megkerülhetetlen mellékhatása a magunkról csiszolgatott idealizált képnek. ("A munkatársam tízzel több hüvelykujjat kapott a balatonos képére mint én, botrány!") A legjobb, ha úgy nézegetjük a hírfolyamot, mint valami kipolírozott szoft-fantasyt. Aztán felemeljük a telefont, és görnyedős csetelés inkább elmegyünk sörözni az ismerőseinkkel!