A stresszoldó törődést pedig igyekeznek minél mélyebben beépíteni a munkahelyi környezetbe. Ez nem ok nélkül történik: egy, a Harvardon készült tanulmány szerint minden egyes dollár, melyet hangulatjavító intézkedésekre költenek egy munkahelyen, 3 és fél dollárral kevesebb egészségügyi ráfordítást eredményez a későbbiekben. Ez pedig 2,7 dollár megtakarítást hoz a kevesebb, betegség okozta hiányzás miatt. Hogy megéri-e ez egy multinál? Mi az, hogy, nagyon is.
Persze pofonegyszerű luxusként értékelni az olyan dolgokat, mint a pihenőszobák, a csocsóasztal vagy mondjuk az ingyen gyümölcs és üdítő a melóban, de ezek nagyon is tudatos döntések eredményei. Mint ahogyan a Facebook-munkások büféje, a New York-i Desimone's is.
Mint egy gimis menza, csak felnőtt formátumban
Nathaniel Eckhaus fogalmaz így, aki olyan nívós New York-i éttermek után jött át ide főzni, mint a Blue Smoke és az Eleven Madison Park. És azt mondja, azért lett így kialakítva a tér - sorban állással és pincérmentesen -, hogy támogassa a kapcsolatfelvételt, a társas interakciót. Ráadásul, ahogy a Huff Post újságírója fogalmaz: a legmeglepőbb a helyen a technológia teljes hiánya. Pedig ugye egy tech-cégről beszélünk.
Itt a kép, amely a legjobban érzékelteti a lényeget, már amennyiben lényeg alatt elsősorban nem az ételt értjük:
Pedig hát az itt kirakott (még egyszer: nem felszolgált) ételről is van mit mondani. Például arról a hamburgerszerű kreálmányról, mely igazából speciálisan elkészített tojás és sajt két fánk közé gusztusosan elhelyezve. Vagy a vegán pastrami szendvicsről, amit céklával és a hozzá igazítva vörösre festett tofuval készítenek el. Vagy a folyamatosan frissített, kizárólag helyi alapanyagokkal dolgozó salátabárról. Vagy a kombuchatea-állomásról. Vagy arról, hogy már hat hónapra előre le vannak fixálva az ételek.
A séf ráadásul nagyon is komolyan veszi, hogy az étel szoros kapcsolatban áll az érzéseinkkel és a memóriánkkal.
Így például annak megfelelően, hogy a Facebook-alkalmazottak a Föld minden pontjáról vannak toborozva, a nemzetközi fogásokat is váltogatja, hogy néha mindenki beleszaladhasson szülővárosának ízeibe. Például lehet, hogy legközelebb a Fülöp-szigeteken jellemző sertéshassültet csinál rizzsel, szem előtt tartva, hogy annak egy filippínó fejlesztő mennyire fog örülni.
Szóval alighanem minden őrült foodie - amiből arrafelé azért akad pár - megtalálhatja itt a számítását, de az egész lényege nem a gasztroorgazmus, hanem a közvetített érzés: hogy itt mindenkivel törődve van.
További fotók a törődésről:
(Eredeti infók és képek: Huffington Post)
