Az egész úgy kezdődött, hogy betelefonált a szerkesztőségbe egy sportvadász, aztán némi egyeztetés után személyes találkozás lett belőle. Egy korábbi újsághírt mutatott, felháborodott hangú írást, miszerint rétisast mérgeztek meg Vas megyében.
Élő- és búvóhely
Nagy sóhaj után elmesélte, hogy egy rétisas elvesztése még nem a világvége, a természetes populáció könnyen pótolja a hiányát. Hiszen a rétisasnak vadászterülete van, ha az megüresedik, rövidesen lesz rá új jelentkező. Szerinte van ennél nagyobb gond is, mégpedig a megye északi részén, Kőszeg környékén.
Ott ugyanis – mint mondta – munkagépek vágják ki a szántóföldeket elválasztó fákat, bokrokat, pedig ezeknek több funkciójuk is van. Egyszer az, hogy valamennyire megfogják a szelet, a másik, hogy élő- és búvóhelyként szolgálnak az apróvadnak, a nyúlnak, fácánnak, fogolynak, rókának.
Vannak már olyan részek – mondja -, ahol kilométerekre el lehet látni, nem akad bele a szem semmiféle akadályba. Mint amikor valamit simára gyalulnak, és eltüntetnek mindent, ami változatosságot hozhat az egyhangúságba.
Különben büntetnek
Ajánlatát elfogadva, beültünk terepjárójába, és tettünk egy körutat a térségben. Valóban, néhány helyen olyan sima a szántóföld, mint a babapopsi, máshol még állnak a fák, bokrok, de munkagépek veszik körül őket, és van, ahol a vastagabb fák már halmokban, a gallyak kupacokban várják sorsukat. Láttunk több száz méter hosszú kupacot is. Utak, vízfolyások mentén, a szántóföldek közötti részekben álltak ezek nem is olyan régen.
A kirándulás után nyomozásba kezdtünk, azt gyorsan kiderítettük, hogy ezek a területek nem védettek, vagyis, nem vonatkoznak rájuk szigorúbb szabályok. Egyszerű mezőgazdasági földekről van szó. Aztán térképet ragadtunk, és kiderült, a területek jó része a kőszegpatyi önkormányzat fennhatósága alatt van, és némi infó is érkezett, hogy a vágások mögött az önkormányzat áll, mint megrendelő.
Fel is hívtuk hát Kendik Miklóst, Kőszegpaty polgármesterét, aki ezt gyorsan meg is erősítette. Azt mondta, ez nem más, mint hogy eleget tesznek a szabályoknak. Amelyek előírják pld., hogy az önkormányzat a külterületi utakért is felelős, és a falunak több olyan útja van, amit teljesen benőtt a bozót. Plusz ott vannak a vízfolyások, azokat is ki kell tisztítani, különben nem vezetik le a csapadékot és a belvizet. A földhivatal, mint hatóság, akár büntethet is ezért, valamit tenniük kellett.
Az övék a kétharmad
És megbíztak egy jelentkezőt, egy táplánszentkereszti céget, a Bit-Ép Bt.-t. (A cég székhelyen egyébként Budapesten van, Táplánban és szerte az országban telephelyük működik.) Szerződésük az utak környezetének és a vízfolyásoknak a tisztításáról szól, és jövő május végéig érvényes. Azt kérték a cégtől, hogy a szabályoknak megfelelően végezzék el a munkát, és tegyék rendbe a területet.
Mindezért persze jár némi díjazás is, amire aztán végképp nincs pénze az önkormányzatnak, a megállapodás szerint a kitermelt faanyag kétharmada a cégé lesz, egyharmada a falué, a gallyakat a cég ledarálja és értékesíti.
A következő telefonhívásunk Kovács Gézánál, a Bit-Ép Bt. munkatársánál csörgött, ő az, aki ezeket a munkákat irányítja. Ő is azt mondta, hogy a vízfolyásokról és az utakról van szó, utóbbiak alatt a mezőgazdasági, földes utakat is érteni kell, amiken a gazdák közlekednek a munkagépekkel. Sok helyen előfordult, hogy a gaz miatt nem tudtak az úton haladni, és új nyomvonalat tapostak le a szántóföldből, ami senkinek sem jó.
Hagynak meg fákat
Kijelentette, nem céljuk, hogy az őshonos állatoknak ártsanak, ezzel a munkával inkább segítik a pénzszegény önkormányzatokat. Egyébként nem vágnak ki minden fát, ahol van fa, ott 20-25 méterenként meghagynak egyet. Nem csak a kőszegpatyi önkormányzatnak dolgoznak, hanem többek között a kőszeginek, vasvárinak, sárvárinak. Utóbbinál olyan szerződést kötöttek, hogy ötméterenként egy-egy fát, 25 méterenként kis ligetet hagynak meg.
És, hogy mi lesz a faanyaggal? A megállapodás szerint minden harmadik kocsi faanyag az önkormányzaté, a többit a cég eladja. A gallyat bedarálják, és eladják valamelyik biofűtőműnek. Ők a szombathelyi Távhő működő fűtőművébe, vagy Ajkára szállítják a faaprítékot.
Kovács Géza szerint nincs nagy hasznuk a dolgon, azért vállalják, hogy jelen legyenek a megyében, és legyenek üzleti kapcsolataik. Szerinte az önkormányzatok saját erejükből nem tudnák szabályszerűen karbantartani a külterületi földeket, ők így segítik őket.
Szinten tartás
Kicsit később aztán jelentkezett Bene Imre, a cég vezetője és tulajdonosa, aki még hozzátett néhány dolgot. Azt például, hogy az aljnövényzet fél év alatt újranő, sőt, ha akácról van szó, az ennyi idő alatt akár kétméteresre is nőhet, van élő- és búvóhely az apróvadaknak.
Ezzel a módszerrel ugyanis nem irtják ki a növényzetet, a gyökere megmarad, és újrasarjadnak az ágak. Szemben az ún. szárzúzó módszerrel, amit az áramszolgáltató használ, ha veszélyesen nagyra nő a vezetékek környékén fa és bokor.
Mint mondta, az önkormányzatok, mezőgazdaság cégek eddig is végezték ezt a munkát, de többnyire közmunkásokkal, és általában csak a vastagabb törzsű fákat vágták ki, mert a bozótot nehéz kézzel irtani. Ők ezért is használják ezeket a gépeket. Ráadásul régebben a gallyat a helyszínen elégették, most viszont energiát termelnek vele a bioerőművekben.
Bene Imre szerint ez az eljárás nem más, mint szinten tartás, különben kezelhetetlenné válna a helyzet a szántóföldeken.
