Bár a lődözni közismerten kedvelő miniszterelnök-helyettes szándéka, hogy még több madárfaj legyen vadászható, ezen a nyáron jogszabályilag elbukott, ettől függetlenül a különféle mezei és erdei állatok legyilkolásának évezredes hobbija 2013 Magyarországán is virul. Kíváncsiak voltunk, milyen az az összejövetel, amit ennek a puskaporos szórakozásnak szenvedélyes űzői semmi pénzért sem hagynának ki, vagy ha igen, valószínűleg hetekig sajog érte a szívük, és cserébe könnyek között kiengesztelik magukat egy új trófeával. Szóval elmentünk a Fegyver, horgászat, vadászat nemzetközi kiállításra, de csak az utóbbi szakterületre koncentrálva - és még így sem tudunk mindent megmutatni, annyira masszív volt a felhozatal.
Kezdjük ott, hogy a Hungexpo nem kicsi. A BKV még egy buszjáratot is fenntart, ami csak ezt a 360 ezer négyzetméteres vasárvárost járja körül. Ha tehát valaki meg akar találni benne valamit - főleg úgy, hogy általában több nagyszabású rendezvény is folyik egymással párhuzamosan, ezen a hétvégén például kutyashow és hajókiállítás is -, annak nagyon kell figyelnie. De nem most: a színek ugyanis iránytűként mutatták az utat a megfelelő csarnokhoz.
A zöldesbarna árnyalat mindent és mindenkit dominált itt, de mielőtt még egyáltalán időnk lett volna felsóhajtani, hogy az elkövetkező pár óra ennek a nagypapaszagú ingerszegénységnek a jegyében telik majd, rögtön belebotlottunk az egyik legharsányabb kiállított tárgyba. Őbelé:
A Yamaha Rhino 700 azzal mutatkozott be, hogy motorháztetőjének dizájnját nem a szokványos kamuflázs definiálta, hanem közelebb lépve egy rettentő élethű fa-levél-falevél mintázat rajzolódott ki. És még egy fémbe gravírozott, morcos orrszarvú is elfért rajta:
Ahogy várható volt, a következő megtett öt méteren máris az arcunkba dörgölte magát a vásár legrajongottabb szupersztárja: a fegyver. Néma csendben pörögjön pár képkocka az ő főszereplésével.
A legnagyobb csődület a sokszázezres Magnumokhoz képest játékpénzért beszerezhető, nem engedélyköteles fegyverek standjánál volt. Talán nem véletlen, hogy a zöldkabátos szakmabeliek száma itt számottevően megcsappant (ez az alábbi fotón is látható), talán csak épp rossz pillanatban jártunk itt, ez már nem fog kiderülni - mindenesetre átvillant az agyamon, milyen jó, hogy itt a Kárpát-medencében nem szaladt meg annyira a fegyvertartási buzgalom. Még.
Kicsivel arrébb a Szibériai Magyar Vadásztató Kft. szinte szürreális festményekkel díszített válaszfala előtt éppen egy idősebb vadászt ültetett le a cég egyik embere, és elindított neki egy filmet, ami az orosz tajga egyik meghatározott részét reklámozta. Már indulóban voltam innen, amikor elhangzott egy összeg, ami 11 ezer euró volt. High life!
Nem csak a dörgedelmes lőfegyverek, de a pengék is nagyon megcsillogtak a közel hajoló férfiak tekintetében.
Száz lövés vaddisznóra, Dámbikák bírálata, Őzbak csalsípra, Nagy bakok. Ahogy elcsíptük a DVD-ket áruló kereskedő szavait, ezek inkább természetfilmek, szóval nem csak a vadászok értik meg a bennük elhangzottakat. Állítólag. Mellékesen jegyzem meg, a vadásznyelv amúgy párját ritkítja: kedvenc elcsípett mondatom a vásáron az
ember akar vásárni, talicskával kell tolni a pénzt
volt.
Csudálatos csöndélet a vibráló színkompozíciók szorításában. A képet az élet festette!
Ruhák tekintetében úgy éreztük, hogy a szín egy megdönthetetlen kiindulópont volt, ettől eltérni csak műfajban lehetett. Ahogy a kinti büfénél kolbászropogtatás közben láttunk élemedett korú vadászt a talán dédnagyapjától megörökölt, avíttas de elnyűhetetlen mellényben, de újgenerációs prédagyűjtőt is százezres csúcsnapszemüvegben és a legfrissebb katonai trend szerint öltözve, úgy a ruhaárusoknál is habitusunk szerint válogathattunk volna a francia festőre, vagy éppen tálib orgyilkosra emlékeztető szettek közül.
Változatos ingkínálat:
És még a szerencsétlen, letakart szemű vadászsólymok is követték a színeket. Itt egy prospektusból az is kiderült, hogy a solymászat ötezer éves múltra tekint vissza, és nem csak betanított vadfogást jelent, hanem egy életformát is. (Van egyébként olyan hobbi, ami nem ezt állítja magáról?)
Belezőkések és macséták, a megfelelő alany által reklámozva.
Gondot fordítottak a szervezők az utánpótlás-nevelésre is. Az Angyalbőrben nevű katonai táborban azt játszhatják el a lelkes gyerekek, hogy az 1989-es ruszki kivonulás alatt előkerül egy szupertitkos atomrakéta, és meg kell azt találni - ez egyébként tényleg jó buli lehet, főleg, hogy állat sem hull el közben.
Azok a fiatalok, akik viszont már helyben, azonnal akartak valamit alakítani, mehettek a hatalmas pavilon egyik sarkába elhelyezett lőtérre.
Az állami erdőgazdaságok is képviselték magukat, köztük a szombathelyi. A fejen véletlenszerű képszerkesztésből adódóan kinőtt szarvasagancsot mi is utólag vettük észre, elnézést érte:
Simitold meg! Na látod
- szólt egy apuka a kislányának fél másodperccel az alábbi kép elkészülte után.
És végre azt is megtudtuk, hogy olyan is van, hogy első magyar preparátorbajnokság - nem messze azoktól a kiállított természetfotóktól, amiknek olyan címeket adtak, hogy Bújócska, Árvízi mozaik, Nyiladék, Aranyló Hajnal, Simabőrű. A kitömött állatok már korántsem voltak simabőrűek, ellenben egyszerre lehetett szépségüket nagyon csodálni és őket magukat végtelenül sajnálni.
A vadászat, mint szabadidős tevékenység a jelek szerint hamar kinőtte a kereteit, hiszen olyan további piacokra is betört, amiről joggal képzelhetjük, hogy korábban vadászkörökben legfeljebb csak viccből voltak emlegetve. A Vadászbaba boltja például kisdedeket tart a célkeresztjében, és szarvasos rugdalózótól a feketerigó hangján csicsergő plüss-feketerigóig kínál portékát, de találtunk lófejes, szarvasos, kalocsai mintás mobiltelefon-tokokat is, az agancsokból összetákolt csillár-őrületekről nem is beszélve.
Végül a kép, ami nem követel kommentárt a nemek harcát illetően.
