A keddi programot a terítékén szereplő drámai film mozikban való megjelenése óta tervezgetik a szervezői és az alkotáshoz meghívott vendég egészen közelről kapcsolódik a vásznon is megelevenedő események utóéletéhez. A pénteki program hangsúlyozottan kultikusnak számító, közönség-kedvenc darabot tűz műsorra abból az apropóból, hogy alkotói másnap zenészként is fellépnek városunkban. Azok az alkotók, akik kifejezetten tartózkodnának a film cselekményének keretét részben adó roma-tematika „üzenetes” megközelítésétől.
Az egyetem művészmozija, a Szombathelyi Örökmozgó rövid őszi sorozatát fogja zárni a Savaria Mozi kamaratermében kedden eset 6 órától Fliegauf Benedek/Bence Csak a szél című másfél órás alkotásának vetítése. A mű nem csupán a honi filmesek által az utóbbi években megint ritkábban elért, kiemelt nemzetközi sikere (például berlini Ezüst Oroszlánja) miatt fontos. Hanem mert témája és minősége alapján minden bizonnyal a rendszerváltás utáni magyar filmművészet egyik legfontosabbja.
Hétköznapi rasszizmus
Bár az alkotók egyértelműen és vállaltan építenek a romák ellen 2008-2009-ben sorozatban elkövetett és több halálos áldozattal járó támadássorozat motívumaira - a fiatal rendező alkotása jóval többre és általánosabbra is vállalkozik. Érzékelhetővé igyekszik tenni azt a közösségi miliőt, amiben a hétköznapi ingerültségek és türelmetlenség, az esélytelenségből és a megélhetésért folytatott küszködésből származó indulatok és reakciók, a generációról generációra átörökített tudattalan együttélési normák végül abszurd és megmagyarázhatatlan erőszakba robbannak át.
Fliegauf Benedek/Bence alkotása nem az értelmiségi közeg kényelmének és védettségének pózából közelíti meg a valós eseményekhez nagyban hasonlító történetét. Az eseményeket ugyanis mesterkélt pózolástól mentes amatőrszereplőkkel rögzítették, akiknek beszédmódja és minden egyes gesztusa hitelességről és belülről jövő spontaneitásról árulkodik. A filmben végig sokat mozgó kamera közvetlen közelről, mégis kellő tárgyilagossággal figyeli a sokáig súlytalannak és átlagosnak látszó szituációkban létező szereplőit. Míg mi, a valós eseményeket a médián keresztül annak idején megismert nézők folyamatosan érzékeljük a fenyegetettség és a feszültség egyre nyilvánvalóbb jelenlétét...
A vetítés után az érdeklődők találkozhatnak Vágvölgyi B. András szociológussal, újságíróval és filmrendezővel, a Magyar Narancs egykori főszerkesztőjével. Vele a film értékelése mellett arról is szót válthatunk, hogy milyen közvetlen tapasztalatokat szerzett a Csak a szél alapját is képező támadássorozat gyanúsítottjai ellen tavaly óta tartó per tárgyalásán az igazságszolgáltatási folyamatot nyomon követő blog tudósítójaként.
A mi gettó-fílingünk
A stilizáció egészen más útját járja Gauder Áron és Novák Erik filmje, a Nyócker. Jellegzetes alakjai kreatív humorral és karikaturisztikusan ábrázolt, már-már meseszerű és mitikus figurái a józsefvárosi, VIII. kerületi, minden ízében kelet-európai és magyaros gettóvilágnak. Az alkotók elképesztő magabiztossággal vegyítik a multikultis etnikai motívumokat az átlag nézőknek kedves nyers és szókimondó társadalomkritikával az utcai bandák és bűnszervezetek, a korrupt politikusok és simlis vállalkozók, a szenzációhajhász médiavilág, a bevándorlók és őslakosok színes és groteszk televényének megidézésben.
A sztori leginkább a Rómeó és Júlia jól ismert alaptörténetére és a kerület nyomorúságának felszámolásában fantasztikus motívumként tálalt helyi olajkincs kiaknázásból származó, globálissá fokozódó kalamajkákra és kalandokra épül. A szereplők arcvonásaiban ismert színészekre és közéleti figurákra ismerhetünk rá. A pörgős filmzene az odamondogatós, mosdatlanszájú magyar gettó rap és hiphop stílusában fogant. Az első pillanattól élvezetes képi világhoz pedig az alkotók a hagyományos kézműves animációs technikától a fotók felhasználásán át a 2 és 3D-s számítógépes technikáig mindent bevetettek.
Gauder Áronnal és Novák Erikkel a pénteken fél 8-tól kezdődő vetítés utáni közönségtalálkozón a film megszületésének körülményei, valamint a sztori és karakterek története mellett a kortárs magyar filmgyártás néhány kulisszatitkáról is szót váltunk. Hiszen filmjük a pazar kiállítása és a minősége mellett is kisebbfajta produkciós csodának számított az elkészültekor. A vetítés előtt az alkotóknak és barátaiknak kiállítása nyílik a Magházban, másnap pedig ugyanott zenélni fognak nekünk Búcsúkoncert elnevezésű zenekarukkal.
