Pénteken akárhova mentem Budapesten, mindenhol szokatlan mennyiségű fiatallal találkoztam. Nem véletlenül. Tele volt az egész Hősök tere, a tömeg kinyúlt az Andrássy-és a Dózsa György útra is tegnap este, a közösségi finanszírozással megvalósított Rendszerbontó Nagykoncerten, amit a Puzsér Róbert vezette Polgári Ellenállás mozgalom hívott életre.
A fellibbenő hírek ellenére, miszerint a Hősök tere potenciális helyszíne lehet egy erőszakos orosz segítséggel keltett orosz provokatív akcióknak, a rendezvény egész végig békés demonstráció és egy fesztiválkoncert crossover hatását keltette: a hömpölygő tömegben már az első előadó, a Budapest Bárból is ismert Keleti András után is zúgott az ikonikus mocskosfideszezés. Ezt sokszor jobban lehetett hallani, mint a három blokkban fellépő, 50 előadó énekhangját, a hangosítás ugyanis hagyott maga után némi kivetnivalót.
Az esemény házigazdája Tóth Jakab volt, aki szisztematikusan töltötte a felelősségteljes tájékoztató és az elszánt “hypeman” szerepét. Erre szükség is volt, a NER 16 évét felidéző, kivetítőkön felvillanó animációk, grafikai alkotások és videók nemcsak lelkesítettek, hanem el is csigáztak – különösen a gyermekvédelmi renszer kegyetlenségeit felelevenítő összeállítás, amely alatt majdnem néma csend uralkodott az összegyűltek között.
A fellépők közül, először Vilmányi Benett, színművész tűnt ki, aki Petőfi Sándor Akasszátok fel a királyokat c. versét szavalta a tér közepére felállított emelvényről, hangulatfokozó hatásszünetekkel tarkítva a közönség felé. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen a koncert kezdete óta itt lehetett hallani a leglelkesebb egyhangú tapsokat a nézőseregből – aminek méretéről Laár András csak annyit mondott, “ekkora tömeg embert még életébe nem látott”.
A zeneipar új üdvöskéi, mint Mehringer, Bongor, Beton.Hofi és Dzsúdló mellett sem szégyenkezhettek az olyan generációkat átívelő klasszikusok, mint a Quimby vagy az Európa Kiadó sem – az ő slágereiket is teli torokból harsogta a tér. A gondolatbeli babérkoszorú azonban kétségtelenül Krúbit és Sisit illeti. Krúbi számtalan rendszerkritikus fennhangú dala közül a legfrissebbre esküdött: legújabb, Magyar Tenger Kalózai címet viselő albumáról adta elő az Államhajót, aminek a vége fergeteges, Kossuth-nóta gitárszólóba torkollott.
“Egy ideális rendszerben nem lenne szükség rendszerbontó koncertre. De mégis itt állok, és itt vagytok ti is. Tehát, valószínűleg ez nem egy ideális rendszer” – Szabó Bence, az NNI volt nyomozója és Pálinkás Szilveszter százados a koncert utolsó órájában lépett a színpadra, láthatólag és hallhatólag hirtelen flashmob érzetettel őrjítve a közönséget, akik az a legnépszerűbb előadóknak tartogatott üdvriangások triplájával, és folyamatos skandálással fogadták az elmúlt két hét emblematikussá vált figuráit.
Kettejük beszéde a demokratikus működés két sarokköveire épült, egyfajta emlékeztetőként szolgálhat minden vasárnapi választónak. Fontos egy erkölcsi iránytű, ami nem hagy kisiklani, hiszen “egy katona tudja, hogy a legfontosabb eszköze nem a fegyvere, hanem az elvei”, de ugyanúgy elengedhetetlen a hatalmi ágak szétválasztása és a politikusok közszolga jellegének megőrzése és a következetes számonkérés, ugyanis
“egy ideális rendszerben az állam nem egyenlő a párttal, a párt nem egyenlő az állammal. Ebben a rendszerben az alkotmányos jogaink sem tudnak érvényesülni.”
Mintha hallottuk volna ezt már úgy 37 éve, nem?
Majdnem zárszóként, a Polgári Ellenállás mozgalom atyja és arca, Puzsér Róbert publicista lépett a színpadra, beszédében rímekbe szedte a rendszerváltás szükségességének okait és hangsúlyozta a szolidaritás társadalomformáló erejét. Külön shout out-ot és vörös fényárt kapott a Fidesz Lendvay utcai székháza, ami Puzsér szerint összefoglalta a Fidesz 16 év alatt elkövetett főbűneit, “a nemzet megosztásának, kifosztásának és Keletre hurcolásának jelképe” lett.
“Itt a változás. Úgy jó ha ebből senki sem marad ki, mert ha túl sok magyar lemarad róla, nem válik valóra. Fogadjuk meg, hogy hétfőtől közös felelősséget vállalunk az országért, amit teremtünk" – zárta beszédét Puzsér, majd mindenkit elküldött szavazni. Azariah fináléja után, az esemény – Tóth Botond operaénekes vezényletével közös szózaténekléssel csusszant be a finishbe.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
