Kedden délelőtt 10 órára diákokkal telt meg a szombathelyi Puskás Tivadar Szakképző Iskola és Kollégium aulája. Persze az egyáltalán nem meglepő, hogy egy iskola aulájában diákok gyülekeznek, az viszont már annál inkább, hogy milyen csendesen várták azt a kiállításmegnyitót, amire mi is hivatalosak voltunk.
Egyrészt meg kellett állapítanom, nagyon jólnevelt a „puskásos ifjúság”. Másrészt hiába műszaki iskola, hozzászoktak már a tanulók, hogy időről időre a művészetnek is teret enged az intézmény, méghozzá a Puskás Galériában, amely 1999 óta működik.
Április 19-ig Franken Vivien grafikus, tetoválóművész munkáit nézheti meg, aki kinyitja a suli ajtaját. De nemcsak az iskola ajtaján, hanem Vivien különleges világának kapuján is beléphetünk. A képek különlegessége már akkor nyilvánvalóvá vált számomra, amikor a hivatalos megnyitó előtt vetettem néhány pillantást rájuk. És aztán az eseményen Horváth Szabina gitárjátéka és éneke pedig segített is átlépni a kapun: egy ősi szertartás részesei lehettünk.
„Te vagy a teremtője ennek a világnak. Benned sejlik fel, még akkor is, ha egy ősi titkos tudást követ” – fogalmazta meg Viviennek címezve gondolatait a megnyitón Nagy Anna esztéta, az ELTE Savaria Egyetemi Központ oktatója. Kiemelte, hogy a mese, ami nem mese, számunkra Vivienen keresztül válik láthatóvá. Ő varázsolja nekünk ide azt.
Azt már az alkotótól tudtuk meg, hogy a világ, amit munkáival megnyit előttünk, sokkal otthonosabb a számára, mint amelyben mi a hétköznapjainkat töltjük.
A művész szándéka az, hogy aki ránéz a képekre, kapcsolódjon ezekhez az ősi motívumokhoz. Vivien hiszi, hogy a mitologikus lények, a sámánasszony, a szimbolikus állatok tanítják őt és a szemlélőt is.
A grafikus kiskora óta rajzol, Rónaszéki Linda tanítványa volt, aki segített neki abban, hogy merjen kibontakozni, önmaga lenni, kilépni a keretekből. Aztán szabad bölcsészetet hallgatott a szombathelyi egyetemen, majd a rajzszakot is elvégezte. Úgy fogalmazott, ösztönösen alkot, amikor nekikezd egy képnek, még nem tudja mi lesz belőle, hagyja érvényesülni az ösztöneit.
A tárlaton grafikákat, festményeket láthatunk, de textillel, agyaggal is dolgozik Vivien. Minden érdekli, ami alkotás: kisfilmeket is készített már, és szeret fotózni.
A kifejezés másik formája számára a tetoválás, feladatának érzi, hogy azzal, aki megkeresi őt, a minták és a formák mögé nézzen, segítsen megtalálni a megfelelő szimbólumot, ami felvállalása annak, amivel azonosul a másik ember, ami kifejezi, ahol éppen tart, megmutatja, amihez kapcsolódik. A tetoválás beavatást, rítust jelent számára, visszakapcsolódás az ősiséghez.
Vivien pedig valóban megmutatja a Puskás Galériában saját, autentikus világát. „Hajnal Hasadás", ezt a címet kapta a tárlat, de a mély mondanivaló, az erős, elgondolkodtató szimbólumok mellett nem nélkülözik a képek a humort, a kedvességet, a nyugalmat és az újjászületést, elvégre mégiscsak tavasz van.
A Puskás Galéria
1999-ben született meg a galéria Csonka Ernő kiállításával. Vörös Ferenc rajztanár és Dr. Molnár Zoltánné szervezte a tárlatokat éveken keresztül, jelenleg Bodó Judit, történelem-könyvtár szakos pedagógus végzi ezt a feladatot, amit egyáltalán nem él meg feladatként. Bútorművésznek, tűzzománcosnak, grafikusnak, fotóművésznek is nyílt már tárlata itt.
Gyakran debütálnak a Puskás Galériában olyan alkotók, akiknek még nem volt önálló kiállítása. Célja az iskolának a gyerekek érzékenyítése a művészetek iránt. Helytörténeti kiállításokat is szerveznek a diákok és helyi gyűjtők anyagaiból.
