Itt, egy kőhajításnyira egykori munkahelyétől, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár szomszédágában, a Petőfi Sándor utca 45. szám alatti társasházban élt és alkotott (1974-től egészen haláláig, 1987-ig) Gazdag Erzsi. Alig pár évtizeddel ezelőtt, ezek között a falak között, a tüdőgondozó árnyékában, az ötös számú lakásban született megannyi csilingelő, derűs verse.
Talán Gazdag Erzsi az egyedüli szombathelyi, aki a városban élve „futott be”, csinált karriert, lett országosan elismert költő. (Lám voltak idők, amikor még lehetett így is, innen is. Persze ne feledjük, más idők jártak, akkoriban Szombathelyen még élénk irodalmi élet folyt.)
Generációk nőttek fel szellemes és kedves gyermekversein. Sokszor nem is tudjuk, hogy ennek vagy annak a dalnak a szövege is Gazdag Erzsi tollából származik, fújtuk már kisdobosként, aztán tanítottuk gyerekinknek, hogy: „Egy kis malac, röf-röf-röf… Hull a hó, hull a hó mesebeli álom… Volt egyszer egy mesebolt, abban minden mese volt… Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál…” Sorolhatnám reggelig, mert Gazdag Erzsi kitörölhetetlenül a miénk. Versesköteteit ma is lapozgatjuk, nincs az a kisgyerekes anya, aki „meseboltjából” ne kölcsönözne egy-egy verset, adná tovább bájos kis versikéit… Gazdag Erzsi ma sem hiánycikk, Meseboltja nyitva áll, köteteit újra és újra kiadják, veszik, velünk és bennünk van.
Éljetek tisztán és bűntelen, szolgáljátok az embereket, Vas megye és Szombathely polgárait. Szeretettel foglalkozzatok azzal a maroknyi író-alkotó művésszel, akik itt élnek köztünk, köztetek.
- halála előtt kórházi ágyán ezeket a gondolatokat jegyeztette le.Ki volt Gazdag Erzsi?
Budapesten született Sebesi Erzsébet néven 1912. november 14-én. Csecsemőkora óta nagymamája nevelte, akit Gazdag Erzsébetnek hívtak. Tiszteletből később nagymamája nevét vette fel. Első versét 13 éves korában írta, diákként színésznő szeretett volna lenni. Már elemi iskolás korában felfigyelt rá Pável Ágoston, a Szombathelyen élő költő, műfordító és etnográfus, aki később első kötetét, az 1938-ban megjelent Üvegcsengőt szerkesztette.
A könyvről kritika jelent meg a Nyugatban Weöres Sándortól, Kodály Zoltán pedig néhány darabját megzenésítette. („Egy kis malac, röf-röf-röf…”, „Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom…” – minden magyar gyermek ismeri e verseket.) A zeneszerzővel való találkozásának írói pályája további alakulásában fontos szerepe volt. Ő maga így vallott róla: "Legnagyobb meglepetésemre olyan megjegyzéseket tett egyik-másik írásom hibáira, döccenő ritmusára, suta rímre, hogy látnom kellett, alaposan végigolvasta a kötetemet. Lényegében neki köszönhetem azt is, hogy teljesen a gyermekversek írásának kezdtem szentelni minden időmet, ő bíztatott erre"
Büszkén vallotta magáról, hogy 14 éves korától önálló kereső. Részben az önfenntartás nehézségeivel magyarázható tanulmányainak gyakori megszakítása. 1936-ban érettségizett Kőszegen, az 1938/39-es tanévben a szegedi Ferenc József Tudományegyetem természettudományi karára iratkozott be. 1945-től a pécsi tudományegyetem jog- és államtudományi karán végzett el egy fél évet. Közben újságírásból, leckeadásokból, alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Volt laboráns, gyógyszertári technikus, gyógynövénybegyűjtő, majd 1961-től nyugdíjazásáig, 1970-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár munkatársa. (Olvasni róla, hogy igen nehezen szokta meg a rendszeres munkát, hiszen addig független volt. Például, ha reggel versírásba kezdett, nem ért be a hivatalos munkakezdésre. Ha a tájékoztató pultnál ült, és valaki megzavarta a versfaragásban, összegyűrte a papírt, és kidobta.)
1954-ben jelentkezett ismét önálló kötettel: a Palika flótája már egyértelműen gyerekeknek szánt könyv. A gyermekantológiákban, folyóiratokban való mind gyakoribb jelenléte, újabb köteteinek kiadása egyre ismertebbé tették. 1968-ban nívódíjat kapott a Hívogató című kötetéért. 1978-ban József Attila-díjjal tüntették ki. Élete alkonyán kezdte összerendezni ezeket a műveket, ám a felnőttversekből álló Az utolsó szó jogán (1987) című kötet már csak a halála után tudott megjelenni.
Írói munkássága mellett az irodalmi közéletben is szerepet vállalt: 1981-ben a Magyar Írók Szövetsége Nyugat-magyarországi Írócsoportja elnökévé választották. 70. születésnapján a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta. 1982-ben a Kodály Zoltán Emlékbizottság Kodály-emlékéremmel tüntette ki, amelyhez egy francia nyelvű diplomát is kapott.
1987. február 9-én halt meg Szombathelyen. Szellemi hagyatékát a Szombathely városa által 1988-ban létrehozott Gazdag Erzsi Irodalmi Alapítvány ápolja. Egy óvodát és egy utcát neveztek el róla, a Szombathelyi Bábszínház pedig egyik legfontosabb kötete nyomán nevét Mesebolt Bábszínházra változtatta. Utolsó lakhelyén, a Petőfi Sándor utca 45. számú házban ma, születésének 100. évfordulóján emléktáblát avatnak, Lieb Roland Ferenc Tömördön élő építész, szobrászművész alkotását.
(Forrás. szombathely.hu és wikipedia.hu)
Programok Szombathelyen - Gazdag Erzsi születésének 100. évfordulójára
11.30 - Koszorúzás Jáki u. temető
16.30 - Emléktábla avatása
Petőfi Sándor u. 45.
Avatóbeszédet mond Dr. Fűzfa Balázs a Gazdag Erzsi Irodalmi Alapítvány Kuratóriumának tagja
17.00 - Irodalmi est és kiállításmegnyitó
Berzsenyi Dániel Könyvtár
Program
- A Gazdag Erzsi Óvoda műsora
- Összerezdülések - Merklin Tímea, újságíró
- Gazdag Erzsi: Ne mondjátok, Mondom neked… - Büki Boglárka
- Belémzsúfolódott a világ című, Gazdag Erzsi életútját bemutató
kiállítást megnyitja Horváth Zoltán Szombathely MJV Kulturális Bizottságának tagja
- Gazdag Erzsi: Emberi beszéd, És szólok hozzád… - Büki Boglárka
