Gyalázatos körülmények között, összezsúfolva, koszban és mocsokban, hihetetlen nyomorúságos körülmények között működnek egyes "alvilági" ruhaipari üzemek Bangladesben, amelyek a kedvelt világmárkáknak is bedolgozhatnak. Közvetve persze: alvállalkozók alvállalkozóinak alvállalkozóiként. Hihetetlen, de több százezer gyereket foglalkoztatnak így, rettenetes és teljességgel szabályozatlan körülmények között. Olyan üzemekben, ahol a gyerekek nap mint nap az életüket is kockáztatják.
A világméretű problémára most Claudio Montesano Casillas, fotóművész hívja fel a figyelmet. Bejutott több illegálisan működő bangladesi műhelybe, ahol éhbérért, elképzelhetetlen koszban, a biztonság minimális feltétele nélkül foglalkoztatnak gyereket. Hátborzongatóan "szép" képsorozatban örökítette meg a szegény sorsú gyerekek mindennapjait. Akik iskola helyett például divatmárkák farmerjaiba varrják a címkéket. Az egyik gyár, amit a fotóművész is bejárt, egyébként annak az irodaháznak a szomszédságában található Dakkában, Banglades fővárosában, amely 2013-ban a lehetetlen körülmények miatt leégett, és ahol a tűzben 1100 ember veszett oda.
Ezek az illegális üzemek gyakorta nem állnak másból, mint egy szobából, 15-20 varrógéppel. Gyakran nincsenek vészkijáratok, sem tűzvédelmi tervek, tűzoltókészülékről nem is beszélve.
A gyerekeknek nincs idejük iskolába járni, a címkevarráson túl olyan feladatokkal kapnak, mint a flitterek felvarrogatása, anyagfestés, a varrógépek tisztogatása. A gyerekek hajnaltól napestig dolgoznak, 6 egész nap és egy fél nap egy héten, minimál fizetésért. A munkáltatók általában megengedik, hogy a gyárakban aludhassanak, vagy szobákat béreljenek a gyárak körül. Sokan közülük faluról jönnek a nagyvárosokba, egy jobb élet reményében vállalják ezt a rabszolgaságot.
A srácoknak és lányoknak munka után járhat a fürdés, kaphatnak enni és inni, és a munka után aludhatnak is a gyárban.
"Made in..." nem garancia semmire, a termékismertetőből csak az derül ki, milyen országból származik, az nem, kik csinálták
És mielőtt bárki azzal nyugtatná a lelkiismeretét, hogy ez a történet távoli, semmi közünk hozzá, az majd vessen egy pillantást kedvenc divatcuccainak címkéire! Hol gyártották? Indiában? Kínában? Bangladesben? Hiszen szinte minden nagy textilipari brandnél ma már úgy járnak el, hogy a design megtervezése, a tesztelés és a marketing marad a fejlett tulajdonosi országokban, míg a termékeket a fejlődő országokban varrják.
Bár Kína még a legnagyobb exportőr, de a verseny kegyetlen, és beszállt már India, Banglades, Kambodzsa, Indonézia és Vietnam is. A legelkeserítőbb az, hogy semmi sem garancia semmire, mivel a világmárkák is "alvállalkozók alvállalkozóinak alvállalkozóival" dolgoztatnak, nekünk fogyasztóknak vajmi kevés valós információnk lehet arról, milyen kézen-közön megy át egy adott termék, míg hozzánk elér.