Reggel munkába jövet a szombathelyi Derkovits lakótelepen ismét valami váratlanba botlottam, méretes kutyafekália keresztezte az utam. Nem sokon múlt, hogy megadasson az a privilégium, hogy szerencsésnek vallhassam magam. A fáraók hagyatéka elborít mindent.
Szóval a probléma mára túlnőtte az út széli zöldterületeket, kutyafuttatókat és a parkokat, egyre gyakrabban botlunk bele a barna piramisokba a járdákon is. Bár Egyiptom szép hely, nem hinném, hogy feltétlenül ebben a formában kellene ezt a feelinget és a helyi látványosságokat hazánkba importálni.
A rendellenesség természete mégis globálisnak mondható, máshol is nagyban keresik a megoldást, megoldásokat. A skála elég széles, mert elég nehéz zacskózásra bírni a gazdikat, akik előszeretettel hagyják hátra a kis bűzölgő kupacokat. Nézzünk is néhány példát arra, hogy külföldön hogyan csinálják.
Mindenhol jó, de legjobb külföldön
A Madrid melletti Brunete önkormányzata például nemes egyszerűséggel a postásokra bízta a dolgot. Az ottani rendszer alapja a regisztráció, vagyis nyilvántartásba vesznek minden kutyát és a gazdáikat is. Amint a gazdi elfelejti teljesíteni kötelességét, a postás összeszedi a matériát és egy „Talált tárgy” feliratú dobozban kézbesíti azt a „szerencsés” delikvensnek.
Mexikóvárosban, a várost övező parkokban ingyen wifivel igyekeznek a helyes irányba terelni a dolgokat. A kitelepített gyűjtőpontokon lemérik a zacskók súlyát, és minél nehezebb, annál több ingyen perc jut a parkban tartózkodóknak.
Járda, a kosz és a fertő otthona
Nálunk meg marad az oldschool megoldás, pénzbírság, mert az mindent megold. Ami pedig a végeredményt illeti, mire a közterület felügyelő kimászik az ágyból és megissza a reggeli kávéját, a kutyapiszok már ott hever a járdán, és általában van mellette egy szitkozódó ember is, aki vadul dörzsöli cipője talpát a szép, zöld gyepbe vagy a járdába.
És nem csak az a probléma, hogy ha nincs kivilágítva, akkor az ember belelép, hanem az is, hogy a kutyaürülék a vízszennyezés harmadik forrása. Nem kell más hozzá, csak egy kis eső és máris tisztítatlan szennyvízként jut a talajba, onnan pedig a talajvízbe.
Mi a tanulság?
Ennek a kérdésnek a megválaszolását kortárs rapperekre bíznám a mai napon:
Aki még életben van, szólok, hogy elmúltunk száz,
mert ez itt csak turház ha megy a Kultúrház,
illa-berek, hiphopperek, nézzétek a világ kerek,
visszaér hozzám a csapvíz, ha belevizelek.
(Akkezdet Phiai – Nyugat 100)
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
