Bencsik János (Fidesz) kompromisszumnak nevezte az akkumulátorgyártást, mondván, e nélkül a járműipari cégek el fognak lehetetlenülni, ez pedig megdobja a most alacsony munkanélküliséget.
Egykori tatabányai polgármesterként arról beszélt: három évtizede olyan fontos döntéseket kellett megyei jogú városa vezetésének meghoznia, hogy várnak-e a kőszén reneszánszára, vagy előre menekülnek. Hangsúlyozta: a szükség kreatívvá és innovatívvá teszi az embert, így ők helyi és térségi mellett külföldi befektetők bevonásával több tízezer munkahelyet adó ipari parkot alakítottak ki.
Barkóczi Balázs (DK) a hulladékelhelyezés és kezelés problémáiról beszélt, mondván, választókerületében 4000 tonna veszélyes anyag lerakását és egy akkumulátor-összeszerelő üzem építését engedélyezték a helyiek megkérdezése nélkül. Azt hangoztatta: se gazdasági, se munkaerő-piaci érv nem szól a csekély hozzáadott értéket nagy környezeti veszélyek mellett teremtő akkumulátor-ágazat Magyarországra telepítése mellett.
Nacsa Lőrinc (KDNP) arról beszélt: a téma komoly, de azt az ellenzék kampánytémának tekinti, „nemzetközi megrendelésre”, annak érdekében, hogy átvegyék a hatalmat az önkormányzati választáson. Azt kérdezte, hol vannak a vitát kezdeményező képviselők, majd arról beszélt, a jelen lévő ellenzékiek nem pontos adatokat hoznak fel saját érveik mellett, így azok nem is vehetők komolyan.
Gurmai Zita (MSZP) közölte: az Orbán-kormány apránként mintegy húsz kisebb-nagyobb akkumulátorgyár építését támogatta az elmúlt években eddig körülbelül 300-350 milliárd forint költségvetési pénzből. Most pedig a debreceni gyár építésével, valamint a meglévő tatabányai és komáromi gyár bővítésével a kormány feszegeti az ország lehetőségeit.
Úgy vélte: az akkumulátorgyártás egy olyan iparág, amelyre ebben a nagyságrendben Magyarország adottságai nem alkalmasak, az erre a területre fordított támogatás más gazdasági fejlesztésektől, illetve a szociális ellátástól, az egészségügytől és az oktatástól von el pénzt.
Kósa Lajos (Fidesz) jelezte: az akkumulátorgyártás nincs benne az első tíz legvízigényesebb ágazatban, és energiaigény szempontjából sincs az első ötben, ellentétben a papírgyártással vagy a műtrágya-előállítással. Ráadásul 97 százalékban újrahasznosítható terméket állítanak elő.
Ismertette Debrecen ivóvíz ellátásához napi 75 ezer köbméter réteg- és 15 ezer köbméter felszíni víz, valamint tartalékban napi 25-30 ezer köbméter réteg- és 15 ezer köbméter felszíni víz áll rendelkezésre. Ezzel szemben a város napi vízigénye éves átlagban 40 ezer köbméter, a CATL vízigénye pedig 3600 köbméter naponta, ami elhanyagolható ehhez képest.
Bencze János (Jobbik) egy olyan vitában szeretne részt venni, amely a magyar élelmiszer-feldolgozó iparról szól, és arról, hogy Magyarország déli zónájában hogyan fejlesztik az ipart. Azt szeretné, hogy a képviselők azért versengjenek, hogy a feldolgozó üzemeket hol helyezzék el. De most nem ez a helyzet - tette hozzá.
A képviselő azt mondta: azt azonban nem szeretné, ha a magyar termálvíz kincset elpazarolnák „lítiumbányászatra” kínai üzemek számára.
Hollik István (KDNP) értékelése szerint az ellenzék úgy tesz, mintha vita lenne arról, hogy az elektormobilitás szerepelni fog-e a jövő iparában, holott ez a vita már lezajlott.
A világon és Európában létrejött egy karbonsemlegességi konszenzus, és ebben az átállás az elektromobilitásra elsődleges fontosságú. „Ha elektromos hajtású autókat akarunk, akkor akarnunk kell az akkumulátorgyártást is” – fogalmazott.
Azt is mondta, az akkumulátorgyártásban nagy verseny van, amelybe az EU viszonylag későn kapcsolódott be, ennek ellenére Magyarország piaci pozíciója előnyös. Vannak országok, amelyek ellenérdekeltek abban, hogy Magyarországon akkumulátorgyárak létesüljenek, és nem lehet kizárni, hogy ezek megbízásából beszélnek azok, akik a magyarországi akkumulátorgyárak ellen vannak.
Bakos Bernadett (LMP) kiemelte, pártja soha nem állította, hogy az elektromos autók megoldják a klímaváltozást. A klímaváltozásra a mobilitás átalakítása, csökkentése és a közöségi közlekedés erősítése a megoldás.
Kitért arra is, szemben Hollik István állításával, a magyarországi akkumulátorgyárak német és francia autókba kerülnek, tehát nem a magyar igényeket fogják kielégíteni.
Szabó Zsolt (Fidesz) szerint az akkumulátorgyárak azon túl, hogy munkahelyeket, magyar beszállítói allokációt is teremtenek.
Azt is mondta, Magyarország jelen pillanatban nem tud áramot tárolni, hiszen nincsenek magashegyi víztározói mint Ausztriának, ezért valamilyen megoldást kell találni, és az importálásnál jobb, ha Magyarországon állítjuk elő a tároláshoz szükséges akkumulátorokat.
Kanász-Nagy Máté (LMP) arról beszélt, a fideszes és KDNP-s képviselők hozzászólásaiból „összeállt” a kormány „hogyan legyünk kínai akkumulátorgyarmat?” című kézikönyve. Ehhez első lépésként ki kell szolgálni a nyugati nagytőke igényeit, vonzó befektetési közeget kell kialakítani a német nagytőkének, például rekord alacsony társasági adóval, majd a német autógyárakat ki kell szolgálni kínai akkumulátorokkal.
Ehhez a kínai gyárakat szintén bőkezű támogatásokkal, adókedvezményekkel ide kell vonzani. Majd az orosz energiahordozóknak is minél nagyobb teret kell adni, hogy táplálni lehessen velük a kínai gyárakat. Ha pedig a magyar hálózat nem elég fejlett, akkor óriási távvezetékeket kell fejleszteni, hogy Pakstól Debrecenbe tudjuk vinni az áramot. Végül a marketing része, hogy ezt az egész történetet zöld átállásként kell eladni – tette hozzá Kanász-Nagy Máté.
Szatmáry Kristóf (Fidesz) azt mondta, hogy Magyarországon akkor valósulhat meg egy beruházás, ha betartják a szigorú környezetvédelmi feltételeket. A politikus hozzátette, javasolni fogja, hogy a gazdasági bizottság látogasson meg egy akkumulátorgyárat.
Zsigmond Barna Pál (Fidesz) kijelentette, hogy hatalmas verseny zajlik a világban és ebben a versenyben Magyarország jól teljesített. Illés Boglárka (Fidesz) kiemelte, vannak olyan szabályok, amelyek Magyarországon szigorúbbak azoknál, mint amiket Németországban előírtak a türingiai gyár létesítése során.
Bartos Mónika (Fidesz) azt hangsúlyozta, hogy a dízel- és a benzinmeghajtású autók felett eljárt az idő. Ezt követően Dúró Dóra levezető elnök a vitát lezárta.
Keresztes László Lóránt (LMP) előterjesztőként zárszavában azt mondta, nagyon fontos volt a vita, ugyanakkor a kormánypárti képviselők egyszerűen nem akarnak tudomást venni olyan tényekről, amelyek a hatóságok által kiadott dokumentumokban is szerepelnek.
Lépést sem tettek afelé, hogy a kockázatokról, a környezetterhelés mértékéről őszintén és világosan beszéljenek, gyakorlatilag egybemosták az akkumulátorgyártást és az elektromobilitást. Nem veszik figyelembe, hogy az az ár, amit fizetni akarnak a beruházások megvalósításáért, elfogadhatatlan – mutatott rá.
Kitért az Országgyűlés fenntartható bizottsága témában tartott közelmúltbeli ülésére, amelyen számos kérdés elhangzott, de egyik minisztériumból sem érkezett senki az ülésre, ahogy a kormánypárti képviselők sem mentek el.
Ezzel megüzenték, hogy nem szakmai, hanem politikai kérdésként kezelik az akkumulátorgyárak ügyét. A víz és energiaigénnyel összefüggésben feltette a kérdést, miért nem adnak ki egzakt adatokat? Ezek az üzemek fejlődést nem fognak eredményezni, csupán összeszerelő üzemek.
A tervekkel a nyugat európai zöld átállást a magyar természeti kincsek feláldozásával akarják megvalósítani – összegzett.
Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára az elhangzottakra reagálva kijelentette, „a kormányt természetesen nem téríti el a céljától az elhangzott konfúz vádáradat”.
Egész este ment a mellébeszélés, a számok szándékos keverése – mondta, annak a véleményének adva hangot, hogy az ellenzék lebecsüli a választókat, hiszen kezdeményeztek egy vitát, és egyetlen képviselőjük van jelen annak végén, szemben tucatnyi kormánypártival.
Az államtitkár megemlítette, nem világos, miért most és miért így kellett erről a témáról vitatkozni, hiszen félszáz e területen dolgozó üzem kapott a korábbi években működési engedélyt.
Hangsúlyozta: a kormányoldal mindig kész az érdemi vitára, majd arról beszélt, korszakváltásban vagyunk, és aki nem gondolkodik öt-tíz évvel előre, az lemarad.
Keresztes László Lóránt (LMP) napirend utáni felszólalásában arról beszélt, a kormány magyar adóforintokból akar atomerőművi blokkokat építeni, hogy ellássa árammal a külföldi akkumulátorgyártókat, Pécs alatt pedig egyes érdeklődők új uránbányát nyitnának.
A megélhetési válságról és a felzárkózás kudarcairól szólt Varga Ferenc (független), aki szerint a kormánypártiak elengedték a szegény emberek és a magyarországi cigányság kezét.
Hegedüs Andrea (DK) a kiváló minőségű, a bükki karsztforrásból származó víz sorsáért érzett aggodalmának adott hangot, mondván, az önkormányzati tulajdonú vízmű nehéz helyzetbe került a „fojtogató megszorítások” miatt.
Jakab Péter (független) azt sürgette: miközben „a magyar emberek közelharcot vívnak a túlélésért”, a politikusok fizetését emelik; szerinte arra volna szükség, hogy a következő választásig a miniszterelnök, a kormánytagok és a képviselők fizetése ne lehessen magasabb a minimálbérnél.
Az elnöklő Dúró Dóra az ülésnapot bezárva jelezte: a parlament reggel kilenc órakor folytatja munkáját.
