Hét, jelentős számú roma kisebbséggel rendelkező országban vizsgálta a European Roma Rights Centre (ERRC), milyen egyenlőtlenségek vannak romák és nem-romák között a vízhez és szennyvízelvezetéshez való hozzáférésben.
Az eredmények lesújtóak: a hét vizsgált ország mindegyikében: Albániában, Franciaországban, Magyarországon, Macedóniában, Moldovában, Montenegróban és Szlovákiában is rendszerszinten maradnak a romák olyan alapvető szolgáltatások nélkül, mint a vízellátás és a szennyvízelvezetés.
A kutatást 93 helyszínen, főleg szegregátumokban, cigánytelepeken végezte az ERRC, ebből
Nem kötik rá őket
Még azokban az országokban is gondjuk van a vízellátással és a szennyvízelvezetéssel a romáknak, ahol egyébként ezek általánosan hozzáférhető javak a többségi társadalom számára, ezért a kutatás szerint az etnikai diszkrimináció is felmerülhet a romákat érintő tömeges vízhiány okai között.
A romák lakhatási szegregációja is nagyban hozzájárul a vízellátottság gyászos helyzetéhez – a kutatás egyik eredménye, hogy az egyes településeken belül lakó romák sokkal kevésbé kitettek a vízhiánynak, mint a közigazgatási határokon kívül, sokszor engedély nélkül épített tákolmányokban élő romák.
Ennek egyik oka, hogy a helyi hatóságok egyszerűen nem akarják rákötni a víz- és csatornahálózatra a tisztázatlan tulajdonú telkeken álló, építési engedély nélküli ingatlanokat. Számos országban a törvényi szabályozás ezt tényleg akadályozza.
Direkt elzárják
A másik nagy probléma, hogy a romák otthonaitól általában a legközelebbi vízforrások, közkutak vagy tűzcsapok is messze vannak. Így várhatóan kevesebb vizet fogyasztanak és ritkábban tisztálkodnak az ott élők, ami rontja a higiénés körülményeiket és közegészségügyi kockázatot is jelent. Az is jelentős probléma, hogy egyes helyi hatóságok gyakran direkt elzárják a kezelésükbe tartozó közkutakat, amint megtudják, hogy romák használják őket.
Vízellátás hiányában a romák gyakran csak tisztítatlan és ellenőrizetlen víznyerő helyekről jutnak vízhez: saját kezűleg fúrt kutakból, természetes forrásokból, folyókból. A kutatás keretében meginterjúvolt 650 roma 20 százaléka támaszkodik kizárólag tisztítatlan és ellenőrizetlen vízforrásokra.
Szennyezett vizet isznak
Az ilyen víznyerő helyek viszont szennyezettek – elég, ha a közelükben például egy latrina működik, de keveredhetnek a vízbe állati tetemek maradványai is, így a víz kórokozóktól hemzseghet.
Az ERRC kutatása szerint az esetek 27 százalékában a házilag kiépített kutak szennyezettek voltak mezőgazdasági vegyszerekkel vagy latrinából származó ürülékkel. Magas volt a természetes arzén, bór, fluorid és magnéziumtartalmuk, és az állattetemek és a rovarok szintén problémát jelentettek. A 93-ból összesen 40 helyszínen származott a kutak szennyezettsége a szomszédos folyókból.
A víz beszerzése sokszor bonyolult és nehéz a vizsgált roma közösségekben: a megkérdezett romák 40 százaléka mondta: ahhoz, hogy vízhez jussanak, kerítéseken vagy falakon kell átmászniuk, autópályákon átkelniük, magánterületre belépniük és házőrző kutyákkal megküzdeniük. A meglátogatott helyszínek lakói 63 százalékban számoltak be arról, hogy nyaranta rendre kiszáradnak, telente pedig befagynak a víznyerő helyeik.
Kánikulában közkutakat elzárni
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2010-es jelentése szerint Magyarországon összesen 77 szegregált, elmaradott településrész van vízellátás nélkül, az ottani háztartások pedig kizárólag saját készítésű kutak és természetes vízforrások – folyók és patakok – vízét használják. További 181 településrész van, ahol a háztartások közkutakból jutnak vízhez. Ezeken a telepeken a házakban nincs csapvíz vagy működő csatornarendszer.
Az ERRC kutatói Magyarországon 17 cigánytelepet látogattak meg. Köztük volt Ózd is, ahol a város szegénytelepein élő romák jobb híján nyilvános vízcsapokból tudják csak beszerezni az ivóvizet. 2013 nyarán nagy sajtóvisszhangot kavart, amikor Ózd jobbikos vezetésű önkormányzata 123 nyilvános vízcsapból 62-re szűkítőt szerelt fel, 27-et pedig teljesen elzárt,
a pazarló és illegális vízvételezés érdekében
indokolta akkor az önkormányzat a lépést. Mindezt a kánikulai napokra időzítették.A helyiek körében óriási felháborodást keltett a korlátozás, riportok számoltak be róla, hogy órákat vesz el az emberek idejéből a kút előtti sorban állás és a vödrök megtöltése. Az ügyben indult nyilatkozatháború eredménye az lett, hogy végül Pintér Sándor belügyminiszter nyomására a helyi hatóságok visszaállították a csapok egy részét.
A kutatás kitér rá, hogy Ózd 2013-2015 között egy svájci-magyar program keretében 1,72 milliárd forintból fejleszthette vízhálózatát, ennek pedig része volt a csőhálózat bővítése olyan városrészeken, ahol nincs minden házba bevezetve a víz. A kutatók terepi beszámolójából viszont az derül ki, hogy a romák lakta településrészek jórészt kimaradtak ezekből a fejlesztésekből.
Lyukói közkutak
Az egyik legnagyobb magyarországi szegregátum, a Miskolc melletti, zömmel romák lakta Lyukóvölgy lakóinak vízellátásával, illetve annak hiányával korábbi riportjában az Abcúg is foglalkozott.
A körülbelül négyezer lakosú szegregátum lakóinak utcai közkutakról kell a vizet a házakba cipelniük, amik a völgyben találhatóak, így a domboldalban lakóknak sokszor kilométereket kell gyalogolniuk vízért. Minél többet bír az ember egyszerre, annál kevesebbszer kell fordulni naponta, így a felnőttek sokszor 30-40 litert cipelnek egyszerre.
Bár a lakásokba nincs bevezetve a víz, az utakon annál több folyik: nincs se csatornázás, se vízelvezetés. Elég egy felhőszakadás, és a völgyben álló házakat rögtön elönti a víz, az eső pedig sokszor az udvari vécéket is kimossa.
A lyukóvölgyieknek a telente befagyó csapokkal is meggyűlik a baja, ilyenkor két lehetőségük van: vagy gyalogolnak még több kilométerrel odébb, vagy maguk olvasztják fel a csapot. Gumit, rongyokat csavarnak köré, azokat meggyújtják, és addig égetik, amíg fel nem melegszik a kút.
Az Abcúgnak a lyukóiak is beszámoltak arról, hogy többször csökkentették a hatóságok a csapok víznyomását.
Állítólag azért csinálták, mert pazaroltunk
– mondta egy helyi férfi. A pazarlás azt jelenti, hogy nemcsak ivásra és főzésre, hanem mosásra és öntözésre is felhasználták a vizet.Magyarországon törvényi előírás, hogy 150 méteren belül mindenkinek biztosítani kell az ivóvizet.
