Mindenkinek van valamilyen elképzelése arról, mi a punk. Van, akinek a taraj, a bőrdzseki és a szegecsek jutnak róla eszébe, másnak a három akkord, a hangos zene és a rendszerellenesség. De mi történik akkor, ha valaki több mint harminc éve él ebben a közegben? Mit jelent a punk annak, akinek ez már rég nem csupán zenei stílus, hanem barátságok, közösség, önállóság és életfelfogás?
Új interjúsorozatunkban ezt a zenei szcénát és szubkultúrát mutatjuk be azokon keresztül, akik belülről ismerik. Elsőként Szakály Péter „Sas”-sal beszélgettünk, aki a Liberal Youth, a Kő-Core-Szaki és a Social Free Face zenekarok oszlopos tagja, és évtizedek óta meghatározó alakja a szombathelyi hardcore-punk közösségnek a Savaria Colonia Hard Core-nak, vagyis az SCHC-nak.
„Mi nem lázadtunk, csak nagyon sok dolgot nem akartunk”
Kezdjük az elején. Hogyan jelent meg a punk Szombathelyen, és te hogyan kerültél bele?
A ’80-as évek közepén-végén. Nekünk, középiskolás srácoknak eleinte nem sok közünk volt hozzá. Az MMIK-ban bandáztunk. Volt ott mindenféle… Rocker, metalos, hippi, alter… meg talán két punk is. Szépen elkezdtek külföldről beszűrődni a zenék, mi meg azok közül a lendületesebbeket szerettük. Tipikus unatkozó gyerekek voltunk. Nem tudtuk, merre kellene elindulni, de azt pontosan tudtuk, hogy merre nem akarunk menni.
A rendszerváltás időszakában ez egyfajta lázadás is volt?
Mi nem lázadtunk, csak sok dolgot nem akartunk. Nem tüntettünk székházak előtt. 14-15 éves srácok voltunk.
A mi lázadásunk akkor a tanáraink, a szüleink, meg az MMIK portásai ellen szólt. Egyszerűen nem akartuk elfogadni az ő világukat. A tévé, a rádió az akkori pártoktól volt hangos, viszont szerintem már akkor borítékolható volt, hogy bármelyik lesz a „komcsik” helyett, olyan nagyon nem fog kifordulni a világ magából.
A politikus az politikus. A hatalom, az hatalom. Ezeket te nem érdekled… Maximum addig, amíg megkapják tőled az X-et. Én ma sem szeretem, ha stíluson belül valaki berakja magát egy oldalra. Nekem alapvetően magával a hatalomelvűséggel van bajom.
„Zenélni úgy tanultunk meg, hogy rámutattunk a másikra: te leszel a basszusgitáros”
Mikor lett ebből zenekar?
Egy idő után adta magát a dolog. Zenélni úgy tanultunk meg, hogy rámutattunk a másikra, „te leszel a dobos, te meg a basszusgitáros”. Csináltuk, ahogy tudtuk, és baromira élveztük. Ez lett belőle.
Az első bandát Mazsolával, Csülökkel, Ketával csináltuk. K.H.V. Ahogy tudtunk, összedobtunk pár számot. Olyan volt, amilyen. Nekünk tetszett. Csóró gyerekek voltunk, szar Jolanákkal, Amatikkal, meg barkács házi erősítőkkel. De nekünk tetszett.
A koncertekért utazni kellett?
Szombathelyen akkoriban nem nagyon voltak punk-HC-koncertek. Seduxen, Chematox, meg néha a Winkler Robi-féle Kutyahús.
A hardcore teljesen hiányzott. Azért Sopronba vagy Pestre kellett menni. Külföldi zenéket se volt egyszerű beszerezni. Kazettákon terjedt minden. Másoltuk őket, ahogy tudtuk. De emiatt könnyebb is volt a zenekaroknak. Kevés banda volt, így jobban odafigyeltek az emberek.
„A HC olyan punk, amiből kivették a nihilt”
Te inkább punknak vagy hardcore-osnak érzed magad?
A punk a világ legjobb dolga lenne, ha nem lenne benne a nihil, amit sokan beleraknak. Egy olyan fegyver, amit eldönthetsz, hogy ráfogod a világra, vagy a saját fejedhez teszed. Sajnos a srácok egy része a fejéhez teszi. Nekem ez a stílus a „csináld magadról”, a kritikus látásmódról, meg valahol a példamutatásról szól. Sajnos sokszor azt látod, hogy a kannásbor után a saját hányásában fekszik a srác… Meg hogy teljesen leszarja a világot. Na, nekem ez az, ami baromira nem hiányzik. A hardcore-ban megvan a nyersesség, az erő és az előremutató pozitív energia. A HC az a punk, amiben nincs nihil.
Több mint harminc éve élsz ebben. Hogy éled meg?
Élvezem. Ez egy baromi színes dolog. Sokkal színesebb, mint megfelelni társadalmi elvárásoknak. Ha valaki zöldre festi a haját, szegecses dzsekit hord, meg bakancsot… és még jó zenét is hallgat… Az pont olyan ember, mint akiben ez megbotránkozást kelt. A különbség talán csak az, hogy a zöld (kék, sárga, lila, piros stb.) hajú srác nem akar szürke kispolgár lenni.
„Szerintem hazudik az, aki azt mondja, hogy azért alakított zenekart, mert rendszereket akart megdönteni”
Mennyire láttátok a punk politikai hátterét tizenévesen?
Annyit láttál belőle, hogy szidják a rendszert. Akkor a komcsik voltak, őket szidták. Aztán sajnos pár zenekar bent ragadt a múltban… De mondom, 14-15 éves srácokról beszélünk. Örültünk, ha szereztünk egy RKL-, Spermbirds- vagy Suicidal-kazettát. Aztán jött a Headbanger’s Ball… Jó zenék, skateboard…
A politika kimerült annyiban, hogy nincs olyan politikus, aki nekünk (meg bárkinek) jót akar. Szerintem hazudik az, aki azt mondja, hogy azért alakított zenekart, mert rendszereket akart megdönteni. Bandát azért csinál az ember, hogy jól érezze magát, meg a nyűgét, baját, örömét belekiabálja a világba. Mi körülbelül kezelhetetlenek voltunk. Nem is szerettek bennünket se a kispolgárok, se a rendőrök.
„Egy haveri társaságból hirtelen lett két-három zenekar”
Hogyan vált a szombathelyi hardcore-ból valódi közösség?
Életképes zenekarok maguktól születnek. Van egy haveri társaságod, amiből 4-5 srác csinál egy bandát, a többiek meg kijárnak próbákra. Aztán a ’90-es évek közepén (mikor a régi dolgok beiszapolódtak) Bélával megcsináltuk az SFF-et. Ezután hirtelen a társaságból még 2-3 zenekar is kinőtt. Liberal Youth, United Side Freehands. Jöttek sorba a koncertek. Olyan helyekre jutottunk el, ahová rockzenekarok is ritkán játszanak, nemhogy hardcore. Tök ismeretlen terepen voltak. Volt olyan évünk, hogy 80 feletti koncertet letoltunk. Ekkor az internet még gyerekcipőben volt. Itt telefonálgatás, plakátragasztás volt. De az igazi hozadéka, hogy kialakult egy nagyon jó közösségünk.
„A zenekar csak mellékzönge – a közösség a lényeg”
A zene tehát másodlagossá vált?
Nem másodlagos. Soha nem lesz az. Viszont felzárkózott mellé az, ami az egészet körülveszi. A lényeg, hogy harmincpár éve együtt tudjuk csinálni, bármelyikünk számíthat bármelyikünkre. Ez olyan három testőrös duma… Csak itt több emberről van szó. Zenekaron belül szerintem mindenki a HC-nak köszönhetően tanult meg talpon maradni. Makacsság, csináld magad, teremtsd meg, amit akarsz. Senki nem ingyenélő, mindenki melózik, vagy a tudásából él.
„A gyerekedet nem egy olyan társadalomba kell beillesztened, amibe te sem akarsz tartozni”
Hogyan fér össze ez a szemlélet a családalapítással és a gyerekneveléssel?
Mi a társadalmi elvárás? Feleség, gyerek, meg dolgozd magad halálra. Hát, köszi, ebből én nem kérek. Elő kell teremteni a megélhetést, de a gyereknevelésben a legfontosabb, hogy az idődből adj neki, és a barátja tudjál lenni. Nem akarom a gyerekemet beilleszteni egy olyan társadalomba, amelybe én magam sem akarok tartozni. Mutasd meg neki a saját értékrendedet, és hagyd, hogy ő döntse el. Sacának is megvan a maga világlátása, és én ennek baromira örülök.
„A punk igazi ereje az, hogy ott csináld meg a dolgaidat, ahol élsz”
Tizenöt éve Ausztriában dolgozol, mégis maradtál Szombathelyen. Miért?
Mert lokálpatrióta vagyok. Imádom a víztornyot, az emlékművet, a parkerdőt, a Haladást. Ha a megyei I-ben játszanának, nekem akkor is a Hali a Liverpool. A punk-HC igazi ereje, hogy ott csináld meg a dolgaid, ahol élsz. Ne engedd magad elüldözni csak azért, mert a környezeted nem olyan, mint amilyet szeretnél. Nem az a dolgunk, hogy a világ másik felének a problémáját megoldjuk. Arra ott vannak az ottani srácok. Nekünk itt kell megvalósítani az álmainkat.
„Jelenleg két Magyarország van, és ez a kettő háborúban áll egymással”
Mit jelent számodra a punk?
Egy önkifejezési forma, ami lehet, hogy sokaknak nem tetszik, de tükröt tart a társadalom elé. Engem jobbára lokális dolgok zavarnak igazán. Szép lassan szétcsesszük a környezetünket magunk körül. Ékes példa erre a parkerdő. Simán el lehet menni amellett, aki teleszórja a mocskával a szemétszállításra kitett konténert. Simán elfordíthatod a fejed, mikor olyan dolgot látsz, ami zavar. Sőt, egy „nem az én dolgom” mögé is elbújhatsz.
Meg bele is állhatsz. Mert pont az ilyen dolgok cseszik szét azt, hogy normális körülmények közt élj. Tehát de, a te dolgod is.
Országosan talán az zavar, hogy jelenleg két Magyarország van, és ez a két ország háborúban áll egymással. Ha azt mondod, hogy ez egy tök szép ország, baromi jó itt kirándulni, evezni, fantasztikus kajáink vannak, akkor biztos megjelenik valami hatalmas patrióta, aki elvárja, hogy ezt neki köszönd meg. Mit is?
Amúgy meg milyen patrióta, meg hazafi az, aki az országa több mint felét egy kiskanál vízbe belefojtaná?
Nemzetközileg meg azt nem értem, hogy miért kell határokat „körbehugyozni”? Mi különbség egy osztrák, egy szlovák, norvég, magyar ember közt?
„Nem zenei stílusokról van szó, hanem normális emberi hozzáállásról”
Milyen szereped van ma az SCHC mozgatásában?
Nem én mozgatom. A közösség magát szervezi. Én segítek. Annál szebb dolog nincs, mint mikor valaki beszáll az ötletedbe, vagy te segítesz megvalósítani valaki másét.
Persze, pénz is kell hozzá, de a legértékesebb az idő.
2018-ban gondok voltak a parkerdőben. Nem másra vártunk. Megcsinálták Ancsáék a „Tiszta Szombathelyi Parkerdőért” csoportot. Azóta minden évben szervezik az erdő tisztítását. Nem a mi dolgunk lenne… De az baromi jó érzés tud lenni, mikor kitalálsz valamit, azt meghallják az emberek. Jöttek punkok, metalosok, tanárok, gyári melósok... Sokan… Aztán minden évben több tonna mocskot takarítunk ki az erdőből.
Itt nagyon nem zenei stílusokról van szó, hanem normális emberi hozzáállásról.
„Amíg politika van, addig lesznek punkok”
Ha egyetlen mondatban kéne összefoglalnod, miért vagy még mindig ebben?
Mert nem a cél a fontos, hanem hogy úton légy. Mindig van valami, amit jobbá lehet tenni. Nem a rendszereket kell megdönteni, hanem valahogy ki kell zárni őket az életünkből. Az én anarchizmusom csak annyi, hogy saját szabályaim szerint élek, lehetőleg anélkül, hogy másnak ártanék. Amúgy amíg politika van, vagy amíg csak a Földön két ember él, addig az egyik (minimum) punk.
