Koncz Zsuzsa több mint öt évtizede, hogy a Magyar Televízió Ki Mit Tud vetélkedőjén egy duó tagjaként tűnt fel, de országos ismertséget első kislemeze a Rohan az idő hozta neki. 1967-ben az Ezek a fiatalok című filmben elhangzott, Szőke Anni balladája, Mr. Alkohol, és Ez az a ház című dalai generációja életérzését közvetítették.
Az 1968-as Táncdalfesztivál, majd a Volt egyszer egy lány és a Szerelem című nagylemezei azután közönség igazi kedvencévé tették, de az 1973-ban készült „áthallásos” szövegeket tartalmazó Jelbeszéd című lemezét a szocialista kultúrpolitika kitiltotta Magyar Rádióból, Koncz Zsuzsa verslemezeivel tért vissza és lépésről lépésre alakította ki a hazához kötődő, sajátosan magyar gondolkodásmódot és temperamentumot felmutató pályaképét.
Énekelt a Metróval az Illéssel és az Omegával. Dalainak szövegét főleg Bródy János írta, de a Fonográf együttes megszűnése után Bornai Tiborral (KFT) Bódi Lászlóval (Cipő) és Závodi Gáborral is dolgozott.
A még mindig aktív előadóművész számára saját bevallása szerint, a koncertek jelentik az igazi örömöt és a teljes kibontakozás lehetőségét. Koncz Zsuzsa kivételes előadói képessége révén az intim hangulatú esteken és a sportcsarnokok sokezres nézőserege előtt is otthonosan mozog.
A Liszt-, és Kossuth-díjas díjas, énekesnő teljesítményeit világszerte ismerik Többször megjárta Amerikát. Németországban öt lemeze jelent meg. 2001-ben pedig megkapta a Francia Becsületrendet.
Hihetetlenül hangzik de március 7-én betölti a hetedik X-et. Isten éltesse! Ünnepeljük egy régi felvétellel, és az egyik legszebb róla készült fotóval, a Szerelem című lemezének borítóképével.
Egy kis szubjektív imádat
Aki eddig sohasem 70-kedett
Koncz Zsuzsa, a 20. század magyar könnyűzenei életének Kovács Katival és Zalatnay Saroltával (Cinivel) együtt meghatározó női énekese idén március 7-től elkezdett 70-kedni, bár ez sohasem állt közel hozzá.
Cinivel és néhány mai „csinált” sztárral ellentétben, Kovács Katihoz hasonlóan pályafutása során nem a kisebb-nagyobb botrányok, bulvárlapok címoldalán szereplés tette még ismertebbé. Ő „csak” csodálatos hangjával, megnyerő, szerény modorával, kiváló fellépésével lopta be magát a közönség, a zenehallgatók szívébe, úgy, hogy rendre megtöltötte a nagytermeket, arénákat, szabadtéri színpadokat, bármerre is lépett fel.
Mi az, hogy megtöltötte? Megtölti ma is! Ahhoz az 1960-as, 1970-es évek ma már retróként emlegetett beat-pop-rock generációjához tartozott, amelyik produkciójára a mai fiatalság is vevő (lásd például az Omega, az Illés, vagy éppen Demjén Ferenc (Rózsi) fellépéseit). Hosszú lenne felsorolni, kikkel lépett fel együtt a magyar könnyűzenei élet palettáján, hány és hány szerzőnek énekelte szerzeményét – még leírni is borzasztó – több mint 50 éves pályafutása során.
De neve leginkább az Illés együtteshez, Szörényihez, Bródyhoz kötődik, az ő politikai töltetű, virágnyelven megírt, a múlt rendszeren rést vágni kívánó dalaikat énekelte. Konkrétan is, hiszen egyik ilyen sikerdalának éppen az a címe, hogy: „Ha én rózsa volnék”. Persze ő sem tudta kivonni magát az „új világ” sárdobálásából, s róla is jelentek meg lejárató, elítélő nyilatkozatok, éppen azoktól, akiktől a legkevésbé várhatta volna, akikkel a legtöbbet szerepelt együtt, szép sikereit aratta.
Sok időben, sok Koncz Zsuzsa koncert látogatója voltam, mondhatni a Művelődési és Sportházban nem volt részvételem nélkül fellépése, s azok nélkül sem, akik azt akár két egymás utáni előadáson is színültig megtöltötték, amikor Koncz Zsuzsa jött. Egy-egy népszerű dala után bizony még sajnálni is lehetett, annyiszor kellett ismételnie. S persze alkalomadtán nemcsak hosszan tartó tapsra késztette, de meg is énekeltette a nagyérdeműt. Rá hízelgés nélkül lehet mondani, hogy nem fog rajta az idő, sem kinézetében, sem pedig a teljesítményében.
A 70 éves Koncz Zsuzsa igazi sztáréletet élt, él, és reméljük még sokáig élni is fog, híveinek örömére és szórakoztatására.
Lendvai Emil
