Évforduló
Szomorú évforduló apropóján gyűltünk össze az Aréna utcai épületben. A megjelentek csendesek, komorak. A terem hűvös, huzatos, akár egy templom. Illik az alkalomhoz.
A köszöntőbeszéd után, amelyben szóba kerül Savaria katonai múltja, rövid ismertetőt hallhatunk a szombathelyi 35. gyalogezred megalakulásáról, egészen feloszlásáig György Sándortól, aki ebből a témából írja disszertációját. Nem szabad soha elfelejtenünk, hogy honvédjeink 25-40 százaléka már a hídfőkért vívott csatákban elesett. Hogy pontosan mennyien vesztek oda, nem tudhatjuk: az erre vonatkozó adatok megsemmisültek.
Szombathely katonaváros
A kiállítást Dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter nyitja meg beszédével. Külön köszönti Vécsey Béla alezredes fiát, és Vitéz nemes balásfalvai Kiss László altábornagy lányát, akik eljöttek, hogy velünk idézzék fel a történteket.
Dr. Hende Csaba feleleveníti, hogy Szombathely tulajdonképpen katonaváros, hiszen Claudius császár azzal a céllal alapította i.sz. 43-ban, hogy itt adjon földet a kiszolgált katonáknak. Városunknak egészen az elmúlt néhány évig mindig volt saját alakulata. Az itt állomásozó katonák emlékét napjainkban is hűen ápolják a bajtársak, akik ennek a kiállításnak a létrehozásában is oroszlánrészt vállaltak.
Igaz ember, jó katona
Dr. Hende Csaba azt mondja, az igazi katona nem az, aki gyűlöli ami előtte van, hanem az, aki szereti, ami mögötte. Emlékeznünk becsületbeli kérdés, és ebben segít ez a kiállítás, amely a III. hadtest és a 35. gyalogezred történetét mutatja be.
Vécsey Béla alezredes naplója hű képet fest a doni eseményekről, a kiállítás részben az ő hagyatékán alapszik, és magángyűjtők is besegítettek. A kiállítás ugyan csupán két teremnyi, de annál informatívabb, bőven el lehetne itt tölteni akár órákat is a háborús kincseket, relikviákat böngészve.
Emlékezzünk
A megnyitó vendégeit buszon szállítják át a vasútállomáson tavaly felavatott emléktáblához. Innen indultak 71 éve a katonák a doni frontra. Talán pont ott álltak, ahol most mi is vagyunk. Talán pont itt ölelték meg utoljára a szeretteiket, és ígérték meg, hogy visszatérnek, csak várjanak türelmesen. Talán van, aki még most is vár.
A fúvósok rendületlenül játszanak, az ég egyre sötétebb, végül aztán elkezd csöpögni az eső. Az időjárás hűen tükrözi a szívekben uralkodó hangulatot. A Himnusz és egy rövid beszéd után Dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter elhelyezi a megemlékezés koszorúját. Őt követi Dr. Puskás Tivadar, majd Harangozó Bertalan. A Vasi Honvéd Bajtársi Egyesület és a Hagyományőrző Egyesület szintén megkoszorúzza az emléktáblát. A jelenlévők tiszteletadásul mécseseket gyújtanak. A lángok lobognak a szélben.
Egy idős veteránnak könnyek gyűlnek a szemébe, ahogy meséli: 1500-an indultak el. Alig néhányan tértek vissza. A bajtársait említve, akiket elveszített, megremeg a hangja. Azt mondja, egyedül maradt. Egy másik veterán a vállára teszi a kezét. Vigasztalja, ne legyen úgy letörve. Ők azért jöttek vissza, és azért maradtak itt, hogy emlékezzenek. Hogy legyen, aki emlékezik.
