Nem mindennapi kalandra vállalkozott a szombathelyi Weöres Sándor színház két színésze, Bajomi Nagy György és Horváth Ákos. A két legendás jó barát az Amerikai Egyesült Államokat ment meghódítani.
Hát nem biztos, hogy én leszek a legsikeresebb utazásszervező – kezdte nevetve a beszámolót Horváth Ákos. Ugyanis úgy döntöttem, hogy az utat én magam meg tudom szervezni. Leültem hát a gépem elé, és meg is oldottam mindent. Gondoltam én. Aztán a repülésnél derült ki, hogy Gyurinak egy másik gépre foglaltam. Így 22 órát kellett várnia rám a New York-i reptéren. Egy kicsit átment Tom Hanksbe, és egy napot leélt a „Terminál”-ban. Végül aztán azt mondta, hogy nem is unatkozott, végignézett egy pár filmet. Aztán amikor megérkeztünk, jött a következő meglepetés. Mert mi azt gondoltuk, hogy egy térképpel meg a bérelt autóval simán eljutunk New Yorkból Miamiba. Körülbelül az első komolyabb elágazóig jutottunk, és fordult is vissza GPS-ért.
Most ha azt mondod, hogy mindezt tetéztétek azzal, hogy nyelvismeret nélkül voltatok…
Nem! Azért annyira bátrak mi sem vagyunk. Mind a ketten beszélünk angolul. Nekivágtunk az útnak, és egyébként célba is értünk. Útközben pedig szinte kivétel nélkül olyan autós motelekben szálltunk meg, mint amik az amerikai horrorfilmekben vannak. Ahol a szobákból a szabad térre lépsz ki, és egy hosszú folyosó mentén egymás mellett vannak a szállások. A reggeli, na az pocsék volt. Pedig az amerikai büfékultúráról az ember sokat képzelne. A „folyton töltős” kávé, a palacsinta, tojás, kolbász, bab meg hamburger. Ha igen, de a büfé az teljesen más. Itt interkontinentális reggeli volt. Ami állt egy péksüteményből és kis vajból meg egy kis dzsemből. És, That’s all!
Mennyire voltatok kuriózum, hogy magyarok vagytok?
Inkább az volt, hogy európaiak vagyunk. Ahogy azt tapasztaltuk, az amerikaiak nem nagyon mozdulnak ki. Szóval az, hogy két európai autózik az USA-ban az kuriózum volt. Az, hogy magyarok vagyunk, azt nem nagyon tudta belőni senki. Illetve egy benzinkutason kívül, aki mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk üvöltözni kezdett, hogy „Budapest, Budapest, ohh Budapest!”. Csak arra tudtunk tippelni, hogy nagyon sok keresztrejtvényt fejthetett.
Kint voltatok Amerikában, és közben kalandos úton egy filmforgatásba is belecsöppentetek.
Hát senki ne gondolja azt, hogy valami nagy hollywoodi szuperprodukcióról van szó. Már több mint húsz éve él kint egy magyar lány, akivel mi ismertük egymást. Látta a Facebookon, hogy éppen kint vagyunk a Gyurival. Felhívott, hogy filmet forgatnak, a Lucifer menyasszonya című darabot és, hogy ha Miamiból visszautazunk New Yorkba, akkor lenne-e kedvünk hozzájuk csatlakozni. Természetesen volt, így mi ketten alakítottuk Lucifer menyasszonyának testőreit.
Ez egy horrorfilm?
Egyelőre nem tudjuk. Egy ír kocsmában forgattunk, ez biztos. Egy délutánig csatlakoztunk a stábhoz, aztán ahogy végeztünk, álltunk is tovább. Maga a film egyébként úgy működött, hogy egy filmes érdeklődésű pincér srác összegrundot 15-20 ezer dollárt, amiből leforgat egy kis költségvetésű, stúdiófüggetlen filmet. Erre kérte fel az én ismerősömet, Zoét, hogy rendezze meg, a kész filmet pedig aztán mindenféle fesztiválokra viszik majd. Ahol ugye, ha jól teljesít, egyrészt kitűnhet a tömegből, másrészt pedig pénzt is tud vele kapni, jutalmazásul. A film műfaját egyébként nem tudjuk. A végeredményt mi is majd csak novemberben látjuk meg, akkor lesz ugyanis a film bemutatója. Mi pedig kértünk belőle egy DVD-t, hogy meg tudjuk nézni. A film egyébként fent lesz az IMDB-n is. Vagyis a filmes adatbázisban is megjelentek majd. Pontosan. Lesz kreditünk a Gyurival. Ha valaki majd ránk keres, akkor megtalálja az adatlapunkat, és azt is, hogy játszottunk ebben a filmben.
New Yorkban merre laktatok?
Bronxban.
Balhés környék?
Nem, vagy legalább is mi nem tapasztaltuk. Mondjuk éreztük is, hogy ott aztán viselkednünk kell, de nem is volt semmi probléma. Amivel inkább volt, az a Gyuri horkolása.
Nem tudtál tőle aludni?
Hát ha már ennyi háttérinformációt elmondhatok, akkor a Gyuri úgy horkol, mint a Yellowstone nemzeti park összes medvéje. Nem, hogy a szobatársa, hanem még a szomszédjának a szomszédja sem nagyon tud tőle aludni. Meg is ígérte, hogy megvizsgáltatja magát, amint hazaértünk.
Sok kalandot meséltél, de mégis mi volt a leginkább izgalmas, vagy ami neked a leginkább tetszett?
Hát New York, az egy csoda. Amikor hajnalban, olyan fél 3 körül, a Time Square-en majdnem, hogy nappali fényeket produkálnak a fényreklámok. Az egész város valami hihetetlen. Kint voltunk 18 napig, és végignevettük az egész utat. Nagyon jól éreztük magunkat. Ez egy tökéletes nyár volt, és azt hiszem, bátran mondhatom, hogy mindkettőnknek.
