A szentelt víz pedig eltünteti a szeplőket? Ilyen és ehhez hasonló, kissé különös nagyszombati népszokásaink és babonáink vannak.
A tavaszi ünnepkör húsvét előtti, utolsó napja nagyszombat. A katolikus egyház szerint ez a csend napja, hiszen Jézus a nagypénteki kereszthalál után a sírban pihen. Ekkor ér véget a 40 napos böjt, és újra szólnak a harangok.
Nagyszombati népszokások
Nagyszombaton keveset beszéltek, vidámkodni nem volt szabad, a gyász, a csend, de egyúttal a reményteli várakozás ideje volt nagyszombat.
Ilyenkor van az ideje a húsvét előtti nagytakarításnak is. A tisztasággal volt kapcsolatos a nagyszombati féregűzés is: amikor először megszólaltak a harangok, a gazdasszony - miközben söpörte a ház falát így szólt: Kígyók, békák távozzatok!
A húsvéti nagytakarítás többnyire meszeléssel, mázolással járt együtt.
A katolikus templomban jellegzetes szertartás a tűzszentelés. Az előző év virágvasárnapján szentelt barkára csiholnak tüzet, s annak lángjánál gyújtják meg a húsvéti gyertyát, amely a feltámadó Krisztus jelképe. A megszentelt tűz parazsát a szántóföldön, a szőlőben szórták széjjel, hogy a termést el ne verje a jég.
Sok háznál nagycsütörtöktől nagyszombatig nem is raktak tüzet, majd nagyszombaton az új tüzet a templomból hazavitt szentelt parázzsal gyújtották meg. Ezen főzték meg az ünnepi ételt. A megszentelt tűz parazsából és szenéből tettek az állatok ivóvízébe is, szétszórták a házban és a földeken.
Ugyancsak nagyszombati szertartás a vízszentelés, azaz a templom keresztvizének megszentelése. Úgy tartották, hogy akit az új vízben először keresztelnek meg, szerencsés lesz egész életében.
Ahol a vízkeresztkor szentelt víz már elfogyott, nagyszombaton szentelt vízből vittek haza. Meghintették vele az udvart, hogy a békák ne járják, és húsvét reggelén ezzel szentelte meg a gazdasszony evés előtt a kocsonyát.
Máshol azt tartották, hogy annak, aki nagyszombaton olyan templomban mártja szenteltvízbe a kezét, amelyben addig nem járt, majd megtörli vele arcát, s ezután kezét a keblébe rejti, az arcáról elillan a szeplő.
A feltámadási körmenet tipikus közép-európai magyar, osztrák, német katolikus szertartás. A nagyszombati feltámadási körmenetet eleinte húsvét hajnalán tartották, később áttették nagyszombat estéjére.
A húsvéti szertartásokhoz kapcsolódik az ételszentelés szokása. A sonkát, bárányt, tojást, kalácsot a templomban megszenteltették, ezután mágikus erőt tulajdonítottak neki. A morzsából vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak. A sonka csontját a gyümölcsfára akasztották vagy a földekre vitték a jó termés reményében.
Nagyszombati hiedelmek
Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak.
A lányok az első harangszó alatt megmosakodnak, hogy arcukat, testüket ne csúfítsa el szeplő vagy májfolt.
A gazdák hajnaltájt az első harangszóra fejszével a kezükben „faijesztésre” indulnak. Sorra megkopogtatják gyümölcsfáikat, és azzal fenyegetik azokat, hogyha nem teremnek, kivágják valamennyit.
Az asszonyok ilyenkor vetik el az indás növényeket, hogy hosszúra nőjön indájuk.
Forrás: netfolk.blog.hu
Gratulálunk, ma már 10 cikket elolvastál a Nyugaton!
Szeretsz képben lenni azzal, hogy mi történik a világban, mi pedig a Nyugatnál éppen azért dolgozunk, hogy segitsünk téged a tájékozódásban. Köszönjük, ha pénzzel is támogatod a működésünket, a mai médiaviszonyok között csak így tudjuk fenntartani ezt az ingyenes újságot.
